Versek az életről
Várod az újat, mindig várod őt,
párod a jobbat, éltednek jövőt,
bízod az embert, bízod még tovább,
húzod az időt, hisz megállítanád.
Mit mondhatnék arról milyen volt régen,
Ahol a homály színpadra hívott téged.
Mesélj magadról, és foglalj előttem helyet,
Sok igaz szót a hazugság fedi szépen, ez a lepel.
Mikor reggelente felkelek,
Tudom, nincs minden rendben.
Nem vagyok a régi önmagam már,
S napról napra egyre jobban fáj.
Jöttem, mikor kutyák ugatták a Holdat,
Szakadt fellegekből báli ruhát fontak
A megsebzett szívek vándorai.
Soká eltöprengtem azon,
Mit is érezhet a másik ember, vajon?
Egyszer egy az egy
Ilyen egyszerűen szeretlek
Kettőször kettő az négy
Kérlek csak az enyém légy
Háromszor három az kilenc
Te vagy az én kincsem
Allergiás rohamokat okozhat az élet.
Papírzsepi, barátok könnyítik a létet.
"Nyomokban szerelmet tartalmaz."
Meg van, hogy rossz helyen alkalmaz.
Papír, toll, költők,
fiókákra vigyázó tojók,
fejlődés, ötletötlők,
anyák, kik oly jók.
Mi lehetne szebb,
Mi terem benned
Legbelül?
Kúszik, feltörekszik,
S nyugalomra szenderül.
Keresek, kutatok!
Meg akarom érteni!
Az élet értelmét
mindenáron kideríteni!
Jeges kezem hullik alá a félhomályban,
Fájó gondolat zakatol egymagában.
Csak a tollnak parazsa, mi életben tart,
De tintám fogytán van, közel a part.