Versek az életről
Doromboló, csendes volt az este,
midőn a bambuló, sápadt holdvilág
a lombok mögött a fényét kereste,
és kerek arcára font ezüst koronát.
A költő tollával harcol a vírus ellen
Megfáradt időkön meghal a remény,
Az anyaföld is könnyezik szegény.
Mélabús idők jöttek koronavírussal,
Olvad a jéghegy is, mit tegyünk magunkkal?
A vízikerék nem forog már régen,
a kis patak medre már fűvel benőtt,
volt itt nyár és tél százszor vendégségben;
madár sem dalol már úgy, mint azelőtt.
Minden eszme hullócsillag,
feltűnik - izzik - lehullik,
mint mezei virágillat
záporok után, elmúlik.
Lépten, nyomon
azt hallani,
itt, ott versben
is olvasni:
Nincs már jótét lélek!
"Tini depi"
Légy vidámabb, kérlek, és ne mondd,
hogy már nincs miért élned tovább!
Most bontakozik még csak lényed,
ember időmezsgyén tétovább.
Parányi porszem, mely vagyok,
töprengek gyakran az életen:
- Kapott kincseid, Teremtőm,
érdemlem vajon? - kérdezem.
Mondd, miről álmodunk majd a csillagok felett,
ha az est egyszer örökre mindent feketére fest,
ha kapualjakba szökik el tőlünk az ábránd,
nap éltette életünk nélkül mondd, mi vár ránk?
Magányos vagy. Igen, elhagyott.
Nem mentegetőzött, el sem köszönt.
Hitted, együtt öregszetek meg.
Üresség maradt, és a bolyhos csönd.
Tanyára mentünk ki lovas szekéren,
kígyózott utunk akácok között,
megáldott béke ült e vidéken,
mező, a rét mind nyárba öltözött.
Vándorló, álmodó lelkem
Már morzsolja a hidegét.
Vénségemre könyököl már a sötét éj,
Elemésztette életemet a rövid idő.
Rég elengedtem a Napot.
Volt, hogy hittem, talán enyém.
Apró szögekként csillagok
hulltak a Tejút peremén.
...elhalkul bánatom őrzöm a lelkemben.
Elviszem magammal, mi kéretlen volt itt,
majd remélem, egyszer csillagként lehullik.
Szürkeség dereng a kinti csendben,
villámfény fickándoz` a pamlagon.
Az ólomszürke égboltnak esős
könnyei benéznek az ablakon.
Lelkében szerelmes férfi megáldott,
Dobbanó szívében takargat lángot,
Szemében megcsillan őserők fénye,
De szerelme előtt lehullik térdre,
Testében feszül az alfa hatalma,
Bársonyos hangon ő rágyújt egy dalra,
Mennyekbe repíti vágyakozása...