Versek az életről

 IdőHosszKedvenc

Takács László

Porszem a mindenség egén

Doromboló, csendes volt az este,
midőn a bambuló, sápadt holdvilág
a lombok mögött a fényét kereste,
és kerek arcára font ezüst koronát.

Tovább...

123111

Csík Ferenc

Covid-19

A költő tollával harcol a vírus ellen

Megfáradt időkön meghal a remény,
Az anyaföld is könnyezik szegény.
Mélabús idők jöttek koronavírussal,
Olvad a jéghegy is, mit tegyünk magunkkal?

Tovább...

122103

John Bordas

Pillanatkép

A vízikerék nem forog már régen,
a kis patak medre már fűvel benőtt,
volt itt nyár és tél százszor vendégségben;
madár sem dalol már úgy, mint azelőtt.

Tovább...

122122

John Bordas

Az eszme

Minden eszme hullócsillag,
feltűnik - izzik - lehullik,
mint mezei virágillat
záporok után, elmúlik.

Tovább...

122115

Sárosiné Mikó Ágnes

Nincs már?

Lépten, nyomon
azt hallani,
itt, ott versben
is olvasni:
Nincs már jótét lélek!

Tovább...

122115

Pocsai Piroska

Kamaszkori apátia

"Tini depi"

Légy vidámabb, kérlek, és ne mondd,
hogy már nincs miért élned tovább!
Most bontakozik még csak lényed,
ember időmezsgyén tétovább.

Tovább...

122242

Sárosiné Mikó Ágnes

Az élet dicsérete

Parányi porszem, mely vagyok,
töprengek gyakran az életen:
- Kapott kincseid, Teremtőm,
érdemlem vajon? - kérdezem.

Tovább...

122124

Mukli Ágnes

Mondd

Mondd, miről álmodunk majd a csillagok felett,
ha az est egyszer örökre mindent feketére fest,
ha kapualjakba szökik el tőlünk az ábránd,
nap éltette életünk nélkül mondd, mi vár ránk?

Tovább...

121242

Pocsai Piroska

Valahol... valaki...

Magányos vagy. Igen, elhagyott.
Nem mentegetőzött, el sem köszönt.
Hitted, együtt öregszetek meg.
Üresség maradt, és a bolyhos csönd.

Tovább...

121224

John Bordas

Szekéren

Tanyára mentünk ki lovas szekéren,
kígyózott utunk akácok között,
megáldott béke ült e vidéken,
mező, a rét mind nyárba öltözött.

Tovább...

121124

Csík Ferenc

Az élet útvesztője

Vándorló, álmodó lelkem
Már morzsolja a hidegét.
Vénségemre könyököl már a sötét éj,
Elemésztette életemet a rövid idő.

Tovább...

121110

Pődör György

Húsz mina Platonért

Rég elengedtem a Napot.
Volt, hogy hittem, talán enyém.
Apró szögekként csillagok
hulltak a Tejút peremén.

Tovább...

120119

Komróczkiné Piszár Éva

Majd a csillagokban

...elhalkul bánatom őrzöm a lelkemben.
Elviszem magammal, mi kéretlen volt itt,
majd remélem, egyszer csillagként lehullik.

Tovább...

119200

Pocsai Piroska

Idő szülte hangulatom

Szürkeség dereng a kinti csendben,
villámfény fickándoz` a pamlagon.
Az ólomszürke égboltnak esős
könnyei benéznek az ablakon.

Tovább...

John Bordas

A szerelmes férfi

Lelkében szerelmes férfi megáldott,
Dobbanó szívében takargat lángot,
Szemében megcsillan őserők fénye,
De szerelme előtt lehullik térdre,
Testében feszül az alfa hatalma,
Bársonyos hangon ő rágyújt egy dalra,
Mennyekbe repíti vágyakozása...

Tovább...

119111

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom