Versek az emlékezésről
Magány a csillagok között
Belém szakad az ágrólszakadt fintor,
A gyümölcsöt hozó ősz sem bátorít.
Ki dolgozni nem tud, éhenhal e tájon.
S szél fúj át a magyar pusztaságon.
Igaz mese
Hatvan, de fiatalos tanár,
haja viszont megőszült már.
Hiszi: tud még hódítani,
lányosztályban tetszelegni.
Mára szép napot kívántam, a Napot ragyogni lássam.
Különleges nap a mai! Várom... teljesüljön vágyam.
Számvetést végeztem, mit írtam ez évbe`,
miket fejeztem be, és mit hagytam félbe,
ez utóbbira is előfordult példa,
ezért van mellőzve sok megosztó téma.
Szeretet
Egyszer egy szép napon elindultam jókor,
Szeretetvásár lesz, hirdették a múltkor.
Hosszú volt az út, lepihentem a réten,
Mosolygott a nap is, jó idő volt éppen.
Szomorúan néz a múltba,
mikor még szép volt a világ,
nagyapó mosolygott őrá,
esténként mondott egy imát.
Szürte falujában nagy vigasság járja!
Lányok készülődnek a farsangi bálba.
Itt egy Süsü jelmez, amott egy királylány.
Smink és cipőhegyek, jelmez jelmez hátán.
Ha itt volnál, volnék néked is valamid.
Nem itt hagyott, porosodó neve-nincs.
Ha volnál nékem takaróm, borozóm,
Szomjamat oltó, csókkal telítő terítő.
Megélt számtalan szikrát, tüzes percet,
szívébe lángot, lobbot azok vertek.
Szeretetben nem ismert semmi határt,
messze került mindent, mi ócska, bazárt.
Egy csillag voltál, ami szép.
De mára csak egy kis emlék.
Azt ígérted, velem leszel, fogod kezem.
Most merre jár az az ígéret?
Én már úgy érzem, csak hazudtál.
Felejtés
Amikor még csodálkozva nézed
Folyód maradék, végső cseppjeit,
Már pontosan tudod, nemcsak érzed,
Hogy nem más, hanem a te tetteid
Szárították ki vagy el, terhel téged...
Kérlek Mama, mesélj nekem valamit
Fagyott földből kézzel kikapart krumpli kenyerem.
A vályúban összegyűlt esővíz az italom.
Lebombázott telken álló romos ház fedelem.
Csendben visszafojtott sírás hangja a családom.
A napfény elbódít az árnyék betakar fekete kendővel tekinteted attól
a madártól függ aki kalitkája mögött más éghajlatra vágyik
és attól a csontváztól amely mellemben senyved
mondd meg tudod-e zabolázni azt a versenylovat amely álmaiddal vágtat
mondd láttad-e a szétzüllesztett zöldszemű halakat amint ledobták
ezüst páncéljaikat
ezek a dolgok változatlan rendjei...
Szinte részegít.
Megszédít a valóság,
és a ki nem mondott szavak,
valahol bennem nyugszanak.
Mama, én álmodok rólad,
Mama, még mindig oly jó vagy!
Mama, még mindig úgy érzel,
Mama, a szemembe nézel!