Versek az emlékezésről
kis tréfás-komoly összefoglaló
ÓKOR. Időnként itt-ott szóltak bölcsek:
- Az emberség egy jobb kort követel meg!
Az athéniak ily szavakra köptek:
görög görögre támadt, öldököltek.
Magam előtt látom, ahogy ragyogott a kalász,
fényben sóhajtozott, de most nem lengedez,
már csak nyoma van helyén, eltűnt a verejték...
Olaszfán vályogházban
várt rám az én nagyanyám,
öreg faléckapu ajtajában
már kiabáltam: megjöttem, nagyikám!
Mennyi veréb! Több száz lehet,
töröm nekik a diómat.
Leginkább csak az éveket
sajnálom - mert űz a holnap.
Sülve-főve
Elhagyom a város monoton zaját.
Ahol annyi éjszakát virrasztottam át.
Késő őszi találkozás,
még néha biz` gondolok rá,
titokzatos jövés-menés,
test a testnek felismerés.
Ma viszonylag késnek a vendégek a vetítésről,
Közhelyes filmünk tanúsít egy felesleges erőfeszítésről,
Az évek, akár az élet felgyorsított képkockái,
Könyörgésünk a szünetért is szép fohászi.
A Duna parton
Lent jártam vén fűzfák alatt,
Lábujjhegyen jött az alkonyat,
Csöndben osont, mint az alkonyat,
S én átgondoltam a sorsomat.
Nyaralás után
A meleg szellő ringatott,
S ott voltunk mi.
Mindenüket hátrahagyva, útra keltek,
Idegen földön új hazát kerestek,
Barázdát húztak pusztának földjében,
Házat építettek hittel, reménnyel.
Ódrávai horgásztó
Halkan csobban a víz, egy balin
ugrott csipetnyi levegőt hörpintve
az amúgy most csendes, esti tavon,
ahol a nyári holdfény orcáját nézte.
néhány órát
emlékszem
ennyit kértem
nem akartam a világot magamnak
nem akartam hogy örökké tartson
annyit kértem
őszinte legyen
szívemig hasson...
Az idő elszáll csendben,
Régi lakat ott marad,
Kulcsát egy lélek őrzi,
S a ki nem mondott gondolat.
Gondolj az első kiejtett, apró szóra,
csecsemőként megáldott édes bókra,
elámult, bámult egy pillanatra a világ,
kit megható titok, csoda könnye lát.