Versek az emlékezésről
(3 soros-zárttükrös)
Becsap még a délibáb is,
Hiteget, mint az álom is...
Becsap még a délibáb is.
leszámolok a múlt idővel
ez a tervem az eljövő(k)nek
nincs ócska se fájó történet -
engem nem állít meg az élet
Leírom, amit látok - nem vagyok én dalnok,
főleg nem egy popzenész.
Hol van már az emberiség?
Keresi, hol van emberség a nagyvilágon.
E világon mindenki csak ítél.
Emlékező
Amikor kisgyerek voltam,
- Talán picit rossz is voltam -
Így szemléltem a világot,
Kedveltem minden virágot.
A múlt becsülendő
faágként szárad,
Mégis e század
eltiporja, mi bágyadt.
Mikor még kisgyerek voltam,
te délutánonként vártál,
végeztem az iskolával,
és hozzád vezetett utam.
Őrzöm az eső illatát
Rózsaszín felhőket látok
Fogom a nagy ívű szivárványt
Gondolatban gyermekkori rétekre visszajárok
Tündéri dallamokat kergető,
Gyermeki világ.
Átöleli a kacagó
Gyermekek hadát.
Remélem, nem félsz már,
Remélem, vannak álmaid,
Remélem, hogy az élet
Nem törte el szárnyaid.
Tudom, hogy néha rosszul vagy, de fel a fejjel!
Fel lehet állni, főleg, ha olyan erős valaki, mint te!
Fel a fejjel, és hidd el, én itt vagyok neked,
És soha nem fogom elengedni a kezed!...
Láttam őtet minden nap,
Egy udvaron haladt keresztül,
Ahol női ruhákat varrtak tömegestül.
Jóval fiatalabb voltam nála,
Vagy csak én gondoltam...
Ajándékunk a gyermek
Gyermekkoromban
pajtásaimmal sokat játszottam.
Háborús évek,
a családok szegénységben éltek.
Gyermeknapra
Szeretnék még gyerek lenni,
a patakban megfürödni,
kiskapuban beszélgetni,
iskolába együtt menni!