Versek az emlékezésről
Cirógat még a bágyadt napsugár,
az orvosok tanácsait betartom,
sétálgatok a fák között a parton,
hol rajtam kívül most madár se jár.
Drága, kicsi lelkeim,
Félve merednek rátok mindig szemeim.
Felnőtök, tanuljátok, mi az élet,
Könnyekkel küszködve vágyom a régi szépet.
Édesapám emlékére
Ma épp olyan simogató aranyfényű a nap,
mint mikor 23 éve lelked az Úrnak visszaadtad.
Amikor lágy szellő arcomra csókot lehel,
úgy érzem, te vagy, visszajöttél vigasztalni engem.
Oly réges-régen veled voltam itt a réten.
Most itt vagyok, feltört a gyönyörű emlékem.
Szerelmünk nem teljesedett, hiába minden.
Pedig szerettél, érted dobogott a szívem.
Peches ember ne üljön a buszra,
vagy ha mégis, magát kialudja,
egész éjjel semmit nem aludtam,
álmatlanul csillagot számoltam.
Zuhogó esőben futni
Tán egy csodára várni
Minél közelebb bújva
Csak hozzád simulni
Szép szemedbe nézni...
Végtelen tenger kék szeme csillan,
áradón bólint öblök ölén,
szikrázó kékség, szédítő mélység
játszik a színes álmok ködén.
Valaki, tán az ősz átsétált a kerten.
Bámészan megállt a hársfa alatt.
Mélázva tépett egy-egy levelet,
majd szórakozottan továbbhaladt.
Lángolt azon a napon a fák serege,
s minden egyes ága, szaladgált a fény
büszkén. Nem tudta, hogy a szél rátámad
másnap, csak futkosott a vidám lény
Parafrázis szerűség József Attila után
Mára nyugdíjas lett szegény,
összegzés eme zöngemény,
irka
firka
Visszatértem oda,
ahonnan indultam,
mint gyermek még álmodoztam,
könnyedén éltem
napjaim peregve,
visszatértem oda, ahol még
gyermek lehettem.
Az emlékeimben voltak csodás évek,
a pillanatai még a szívemig érnek...
Mindannyian az Édenből jöttünk,
akkor minden tiszta volt körülöttünk...
Miértek kínoznak - félek - elveszek,
Kísért a nap, a pillanatért élek,
Hol még felragyognak izzó szemek,
S az örökkében karjaidba veszek.
Csalódtam benned, mert nem az vagy,
Lelkedben nincs élet, csak hideg fagy.
Szeretni tudnálak, de te ezt nem érted,
Szabadságot kértél, és én megadtam néked.
Volt egy csapat, emlékszel?
Álmokkal és tervekkel,
Reménykedve, bizakodva
Nekivágtunk álmodozva...