Versek az emlékezésről
Szemeim mögött úszott a káprázat,
A fehér hó kristályába veszve.
Táncoltatta a formátlan ábrákat,
Lepedőt szőtt belőlük az este.
Talpam alatt nyög a holt avar,
a fák ágán halvány fény dereng,
lét a léttel újra összecseng,
múlik az időtlen zűrzavar.
Schweighardtné Pataki Zsuzsanna
Hosszú-hosszú volt az ősz,
lassan elmúlik, végére jár,
didereg, fázik az alkony,
az est sötét, ha a Nap leszáll.
"Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma."
Fejed hozzám meghajol,
Ölem ringat. Repül a héja.
Utolsó rózsádat kertedből add nekem,
hadd hirdesse még, hogy volt egy szerelem:
érzés, amely nappalt bár sosem láthatott,
de éjjelente, ó, mennyit álmodott.
Gyermekkori levelem a Mikulásnak
Kedves Mikulás bácsi!
Ma igyekszem feladni a levelem,
mert szerencsére már tudok újra járni.
De egy hete volt egy balesetem.
Egy perc alatt
omlik össze benned a világ,
egy perc alatt
lesz ellenség, ki bánt.
Édesanyám neve napján
rá hálás szívvel gondolok,
köszönteném, megcsókolnám,
de eltűntek a tegnapok.
Ide sodort a szél még kilencvenhétben,
nyugodt öregkorom lesz, hittem, reméltem.
Akkor nem nevezték városnak e tájat,
ám nagyon jólesett, hogy itt szívvel láttak!
Egy kopott fotó kezeimben.
S könnycseppek szemeimben.
Egy régi emlék nekem.
Mit itt tart a kezem.
Én nem akartam iskolába járni,
csak úgy hirtelen felnőtté szerettem volna válni.
Azt hittem, a felnőtteknek mindent szabad,
úgy éreztem, az idő vánszorogva halad.
...óriás hipnózis zajok és fények
cseng-bong zenél harsog itt minden
ragyog s meghitten szívhez szól
csillogó-villogó engem vegyél
hívogat kirakat utcai árus
ásít a mágus varázslatot kínál
rég kint áll deres a kabátja
de nem bánja arcán virul az üzlet...
Böröndi Tamás emlékére
Te őserő, te lendület,
te mérhetetlen jóság,
én már azt hittem, hogy te vagy
az örökkévalóság,
bár nem könnyen adtad magad,
a túlerő legyőzött,
a rád támadó rút halál
a léttel kergetőzött.
Holdra doblak, messze, messze,
rám ül az ég lehelete...