Versek az egyes évszakokról
Itt kikelet, sarjad a hóvirág,
Ott őszbe ment, hervad a szép világ...
Négy emberes bátor hónap
véget vet a nyári jónak.
Legelöl jön a szeptember,
batyujában őszi tender.
Itt van az ősz ebben a tájban,
füvön, fákon vízcseppek csillogásában,
a légkör hangulatában,
a levelek sárgulásában, hullásában.
Korán reggel ázott,
Immár őszi úton sietünk dolgunkra.
Megszökött az ég azúrja,
hamvas éke szürkület,
mulandóság ködös fátylán
bágyadt fényében hever.
Hűvös őszi éjszakán tiszta az ég,
szellők szárnyán játszadozik a holdfény.
Mellette milliónyi csillag virraszt:
s az egyik tündöklő még olyan bohém!
Szikrázóan süt ránk ősz közepén a Nap,
jóleső "csemege" embernek, állatnak.
Alma és sok körte tőle még új színt kap,
ritkuló levelek már alig takarnak.
Csorog az ősz az ablakon,
üresen áll papírom az asztalon.
Gondolhatnék annyi szépre, jóra,
ihletet nem ad a perc, töpreng az óra.
Árnyékhálórajzok szobám falán.
Megfejthetem titkuk egyszer talán.
Megfejthetem végre, miről szól az éj,
mikor csendesen zizzen a holt falevél.
Reggel az ablakon kinézve
Virágokat látok, amerre csak nézek,
Színes fák aranylanak a dérben,
Piros, sárga, megannyi színben.
Színes szirmok kavarognak a szélben,
Kivirágoznak a fák minden évben kétszer.
Szeptember
Nem olyan színes idén ez az ősz.
Mint frissiben ellökött szerelmes,
kapaszkodik a délibábos nyárba.
Lehullt elém egy sárga levél,
A nyár még átölel melegével,
Méz arányával csókol az ősz,
Nem hivalkodik bűv-erejével.