Versek az egyes évszakokról
bőröm alá szúr
a nap égető sugara
izzadságpatakok marnak árkot
és a rám sütött stigmákat
meleg van
lemeztelenít ez a nyár
középszerű kötelességeimet
és a mindenkinek megfelelésemet...
Nyári mezőkön libben a téli fény,
Forró szellő hevíti szívemet,
Bennem él a régi élmény,
Szürkén látom a színeket.
Jégvirág szórja égkék szikráit,
Hírdeti e fagyott világ álmait.
Ráncos keze takar erdőt, mezőt,
Ősi gonddal nyújt új szemfedőt.
Mert a tavasz a legszebb évszak
Fagykabátot gombol a mosolygós tavaszi szél,
Holtnak tűnő ág fakad s újra él.
Mindent az élet jár át, a feltámadás, az öröm,
Madárdalban víg szívdobbanás, tél bánata elköszön.
Viharos szél cibálja a fákat,
Hajladoznak a védtelen ágak.
Mind, mi útjában áll, eltördeli,
Dühöngve elsöpri, nem kíméli.
Lassan
fakulnak bennem is a fények,
levelekkel sárguló emlékekben élek,
s karjaimban hiába vágyaim szárnya,
ha nincsen kívánság, miért még szállna,
csak könnyeim áztatják a nagy szürkeséget...
Beszippant a nyári éj,
mint a folyóban örvény,
úgy húz a mély.
Július táncol, köszönt illatár,
aranyló színben csillog a határ,
napsugár áldás - fénye éltető,
most ereje szinte már égető.
TANQ-csokorban írta meg a szerzőpáros
Feketén földig ér
A vizes felhő halmazat!
Fölénk gomolyognak.
Csak szórja a sűrű könnyet,
Súlyától a felhő görnyedt.
Szikrázik égbolt, nyári meleg lángot gyújtott idelenn.
Fáradt fejemet a még tegnap emlékei izzadságként gyötrik,
Nap barnította orcámon verejtékként sétálnak.
Szobámban oly nagy a hőség, levegőtlen légtér,
Szám szótlanul szomjazik, tikkasztó hőség lényemet öli.
Fellobbant már a nyár. A forróság hű tüzében
Szórogatja verőfényét liliomfüzéren.
Szirmaikkal csiklandozzák széltől a világot,
Színnel teli, frissen nyílott, lágy, kerti virágok.
Nem számít, ami odalett korábban,
otthagyom, mi eltűnt az út porában,
nem érdekelnek az elvarratlan szálak,
én csak élni szeretnék a nyárnak.
Júliusban, nyár derekán üdülni mennek az emberek,
hogy kipihenjék a tavaszt, és az azt megelőző telet.
Júliusban vidámság van, gondok nélkül élhetünk.
Sétálgatunk, koktélt iszunk, és fagylaltkelyhet élvezünk.
Égszínkék égbolton átvonuló fellegek.
Formáikból kiolvassuk, hogy jövőnk mit rejteget.
Reggel a szobámba beszökött váratlanul,
Megsimogatott halkan, csendben, ártatlanul.
Júniusi éj
Elaludt a fáradt júniusi éj,
bölcsőjét ringatta lengedező szél.
Zümmög egy kis bogár, zümmög valahol,
szomszéd fán egy bagoly bús nótát dalol.