Versek az egyes évszakokról
...neked adom forró Napom,
öleld át az egész testem,
öleld át az egész lelkem.
Pongyolapitypang reszket a szélben,
sajnálja mókus és a rigó,
eltűnik talán még ma az éjben,
egyszer volt méheknek kelyhet adó.
7
Már messziről érzem,
hogy a kertek tövében
hogy árad illata.
S mint kicsiny ezer tiszta lelkek,
virágkezei integetnek, felém nyúlnak,
rám nyit a jázmin bája.
Ez egy ilyen nyár... hol csak úgy csurran, csöppen,
hol meg a gatyát is lerántja, ajha!
Rég-nyarak párállnak lila ködben,
az a kacér, zsibongó fajta,
strandosan, slamposan, röpke
Akácvirág illatú szél
Suhan át a dombokon,
Fehér szirmú békét mesél
Ébredező hajnalon.
Levél susog a fán, szél simogatja őt,
Nem kap már mást, csak hideg levegőt.
Elúszó felhők az égen,
sejlő árnyak a füvön,
enyhe szellő körülöttem,
simogat lengedezőn.
A naptár lassan épp delet mutat,
az új haván a júniusba tartunk,
eljött a nyár, s egy pillantás alatt
emelkedett a lelkünk és a hangunk.
Rigó trilláz - égi koncert,
éj bepakolt, húz egy koffert,
egy időre csendesedik,
alkonyatig szenderedik
Háború istene, ó, kegyes Mars,
riaszd hamarjában sereged,
szerencsét hoz cselekedeted,
a természet erejére hass.
ködben úszik a táj
ébredezik a reggel
a Nap fénye cikázva
völgyben körbekémlel