Fabulák
Nagyon kicsike volt,
szúrós, ám ártatlan.
Kinn a téli avar alatt
takarta egy paplan.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Valahol a hatvanas éveknek elején
két kisgyermek élte az életét elszántan, őszintén.
Feltétel nélkül szerettek, olykor veszekedtek,
mégis a Teremtő adta boldogságban éltek.
Játékuk volt erdő-mező, kicsiny patak,
vágtató szél, esőcseppek és szétszórt vasak.
A régi mesében hízeleg a róka,
A fekete holló étkét is kicsalja.
Tán hiúságának engedett a madár?
Hangját kiereszti, s rikoltozva danász.
Egy bárány, ki már kigömbölyödött,
S vígan ugrándozott a többiek között,
Úgy vélte, barátra lelt egy madárban,
Ki leszállt hozzá a tarka rétre bátran.
Egy szenilis aranyhal, nézve az eget,
Véletlenül majdnem lenyelt egy legyet.
A jótett elnyeri jutalmát, vallotta,
A három kívánságot apjától hallotta.
Én egy szép, sárga, fekete
öltözetű rovar vagyok,
de ne keverj össze azzal, aki
szorgalmas, mert az én
természetem
borzalmas!
Anyóka
1 meg 2 az 3
Versikém egy álom
Fogadjátok szeretettel
Az én kis véleményem:
Öreganyó azt mondta:
Hol van az az angyalka?
A póráz végén minden áldott reggel
Jön utánam egy idomított ember.
Jó természetű, bár egy kicsit bamba,
Rá sem bagózik az ezernyi szagra.
Szörnyű folt esett a becsületemen,
Csíkos helyett pöttyös lett a gyermekem.
Korrom:
koromfelhő,
füstfelleg,
perforált ózon,
fortyogó lángtenger
a Nap.
Tücsök és bogár rovat
Vonósnégyes
Fényes
Karrierhez
Keres
Éji zenében jártas
Hártyás szárnyú
Szárnyast.
Táska mélyén tíz forintos régóta
csendben lapult. Ám a sorsa úgy hozta,
zsebkendőbe kapaszkodva kirepült,
s jó messzire az avarba penderült.
Avagy akik azt hiszik, hogy... pedig DEHOGY!
Róka, róka, hosszú farkú róka,
Rémálom lett ez a kedves móka...
Nagy teher van gyenge vállamon,
Elcsúszom neked a nyálamon.
Ne verd nyálad, hogy nincs vállam,
Ez csak hasonlat most nálam!
Átsuhanunk az életen,
oly röpke pillanat a lét,
ott - a parton ránk tör majd a döbbenet,
semmit nem számít a vagyon és a pénz.