Fabulák
Anyóka
1 meg 2 az 3
Versikém egy álom
Fogadjátok szeretettel
Az én kis véleményem:
Öreganyó azt mondta:
Hol van az az angyalka?
A póráz végén minden áldott reggel
Jön utánam egy idomított ember.
Jó természetű, bár egy kicsit bamba,
Rá sem bagózik az ezernyi szagra.
Szörnyű folt esett a becsületemen,
Csíkos helyett pöttyös lett a gyermekem.
Korrom:
koromfelhő,
füstfelleg,
perforált ózon,
fortyogó lángtenger
a Nap.
Tücsök és bogár rovat
Vonósnégyes
Fényes
Karrierhez
Keres
Éji zenében jártas
Hártyás szárnyú
Szárnyast.
Táska mélyén tíz forintos régóta
csendben lapult. Ám a sorsa úgy hozta,
zsebkendőbe kapaszkodva kirepült,
s jó messzire az avarba penderült.
Avagy akik azt hiszik, hogy... pedig DEHOGY!
Róka, róka, hosszú farkú róka,
Rémálom lett ez a kedves móka...
Nagy teher van gyenge vállamon,
Elcsúszom neked a nyálamon.
Ne verd nyálad, hogy nincs vállam,
Ez csak hasonlat most nálam!
Átsuhanunk az életen,
oly röpke pillanat a lét,
ott - a parton ránk tör majd a döbbenet,
semmit nem számít a vagyon és a pénz.
Az lenne ám a nagy vívmány,
Ha rajtam is nőne ormány!
Nem kéne hétrét
Görnyedve vedelni,
Emelt fővel tudnék
Állva is legelni.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Hol volt, hol nem volt,
lehet, hogy igaz sem volt.
Valamikor hajdanán
világra jött egy kis íródeák, tán
nappal vagy éjnek évadján!?
Folytak az intrikák András udvarában,
ellenséget látott minden rokonában.
Unatkozott az angyalka,
és eközben kiagyalta,
jó lenne, ha lenne rangja,
s nem lenne "csak" közangyalka.
Egy kancsal lány, ki csak hencegett,
Nyálas csókjával deli herceget
Akart varázsolni belőlem,
Pedig undorodott tőlem.
Volt egyszer egy kis papucs,
bojt is volt a fején,
túljutott már réges-rég
az élete delén.