Fabulák
Volt egy nagy mocsár, rejtett számos állatot
közepén találhatunk egy népes békacsaládot.
Szüleik tanították a békagyerekeket,
ki lehet ellenség, mire figyeljenek.
Varjúpár gyászolt, fiókája
Kígyónak lett az uzsonnája.
Pelyhes varjat kevesellve
Többre vágyott villás nyelve.
Élt egyszer egy egéranyó,
Pöttömnyi kis unokájával.
Egy nap kisegér gondolta,
Elmegy világ körüli útra.
Volt egy kakas,
pelyhes, tollas,
nem volt neki
szemétdombja...
XXI. Epigramma
Mennyire büszkén les Tatabányának tetejéről,
Hosszú szárnyaihoz mekkora test adatott!
Hadd meséljem el most
ezt a történetet.
Mindenki számára
tanulságos lehet.
Fecskecsalád készülődik,
villanydróton gyülekezik,
csivitelnek hangos szóval,
szeptemberben elindulnak.
Egy tó mellett öreg kócsag
Álldogált, egy baja volt csak,
Elnehezült már a szárnya,
Messze szállt az ifjúsága.
...jártunkban, kertünkben...
...Ott állott a törpe a kert közepén,
S kiabálta körbe: "Nézd, ki vagyok én!
Létezik egy erdő, mesebeli, kerek,
éldegélt ott együtt sok-sok állatgyerek.
Volt köztük egy medve, úgy hívták, hogy Barna,
a többiek félték, mert nagy volt a hangja.
Vörös félhold kelt a sötét táj felett,
Parázs fényét nem takarták fellegek.
Gúnyosan nézett a Földi világra,
Pedig embernek taposta már lába.
Az Úr leült és alkotott:
Teremtett Földet, csillagot,
Kicsiny dolgot, és nagyot,
Növényt, embert, állatot,
Napot, Holdat, egyebet,
Jókedvében egy egeret.
A tudós és a kecske
Egy tudós, kinek álma volt rég egy mű,
- mely révén híres lesz, s nem középszerű -,
éjt nappallá téve görnyedt asztalánál...
Karom gyenge, lábam roskatag s fáradt,
a mosoly is már régen arcomra száradt,
s vagyok immáron önmagam árnyéka...