Fabulák
Lustán változik meg, elfogy és megtelik,
Nem törődve térrel, idővel, létezik!
Közönyösen bámul a földi világra,
Tudván, elmegy majd az űri pusztaságba!
Egy kis falu szélén élt egyszer egy asszony
már túl régóta egyedül, hogy bárkivel barátkozzon,
évek óta magányosnak érezte magát,
természet szeretetében lelte meg vigaszát.
Ballada a kakukkokról...
Éget a Nap, szórja fényét,
aratják a föld termését.
Arany kalászban az élet,
a munkások nem henyélnek.
A Gárdonyi út keskeny derekánál,
mint útjelző, lakik az öreg gólyapárnál
három pelyhes, kelepelő gólyafi.
...megunta, hogy csak kapirgáljon bent a tyúkudvarba`.
Megmondta a többieknek, nem marad itt tovább,
nem látta még, és kíváncsi, milyen a nagyvilág.
Fenn egy magas fán ül
átázva, merengőn
csapzott madár búsan
ott fenn, a dombtetőn.
Dühös volt a palikra
A zsemlére kent halikra,
Amiért ily zsenge korban
Megemésztik vörös borban.
A vaktyúk és pulyka meg a gazdasszony
Reggel jön ki a gazdasszony, s elhajtja a tyúkját -
szedje bögyét tele magvakkal a közeli tarlón,
ámde a kis tyúkocska panaszkodik, úgyse talál ő
semmit! A rétre se képes kitalálni, nem ő...
Egy pohos pók a karosszék
báránybundáján szöszmötöl.
Talán nyaral és azt hiszi,
számára ez nyugodt öböl.
Egyszer volt, hol nem volt, no, de mit is beszélek?
Így igazából csak mesék kezdődnek.
Amiről most szó lesz, az nagyon is valós.
Hát újrakezdem én a mondatot.
Élt egykor egy ember,
keresztneve Vendel,
szakmáját tekintve
gázszerelőmester.
Károly úr, a kockás piton
s Konrád, a köpködő kobra
tanakodtak a Lánchídon:
akkor balra-e vagy jobbra
Volt egyszer egy határ,
mesés termőföldje dinnyéknek -
ez volt a hazája annak
az őrült dinnyének.
Versjáték
Orvoshoz ment egy
egy fiatal apáca,
mert megszúrta Őt
"ott" lenn egy fapálca.
Az örökzöld fenyő története
Volt egy fenyő nagyon régen,
Kinn állott az erdőszélen.
Krisztus Urunk a Földön járt,
A sok gonosz elől bujkált.