Fabulák
Avagy akik azt hiszik, hogy... pedig DEHOGY!
Róka, róka, hosszú farkú róka,
Rémálom lett ez a kedves móka...
Nagy teher van gyenge vállamon,
Elcsúszom neked a nyálamon.
Ne verd nyálad, hogy nincs vállam,
Ez csak hasonlat most nálam!
Átsuhanunk az életen,
oly röpke pillanat a lét,
ott - a parton ránk tör majd a döbbenet,
semmit nem számít a vagyon és a pénz.
Az lenne ám a nagy vívmány,
Ha rajtam is nőne ormány!
Nem kéne hétrét
Görnyedve vedelni,
Emelt fővel tudnék
Állva is legelni.
Folytak az intrikák András udvarában,
ellenséget látott minden rokonában.
Unatkozott az angyalka,
és eközben kiagyalta,
jó lenne, ha lenne rangja,
s nem lenne "csak" közangyalka.
Egy kancsal lány, ki csak hencegett,
Nyálas csókjával deli herceget
Akart varázsolni belőlem,
Pedig undorodott tőlem.
Volt egyszer egy kis papucs,
bojt is volt a fején,
túljutott már réges-rég
az élete delén.
Ember, vigyázz a szavakkal...!
Vigyázz a szavakkal,
mert mélyen sérthetnek,
hol egyszer sebet ejt,
ott hegek gyűrődnek,
szakadnak, kiserkennek,
ember, vigyázz,
szavaid beéghetnek...
Gondolatban barangoltam,
Tán még bolygónkon voltam,
Mesés szigethez hajóztam,
Tehenek, juhok legeltek csendben,
Halászhálók haltól hemzsegtek,
Mélyet szippantottam: friss, "szabad" levegőhöz jutottam.
Nézem, ahogy a rózsa ledobta szirmát,
egy kicsi levelén landolt, és csodaszép.
Oszkár, az orrszarvú, oly bátor, mint a nyúl.
Ha meglát valakit, egy fa mögé vonul.
Hiába győzködi, Dezsőke, a majom,
semmit se fed egy fa ekkora sejhajon.
Hancur fitnesz BT
Izmaid tartsd feszesen,
Lazítás az ereszen!
Szentgyörgyi Sándor László (bugyonij)
Rám sepernek a hajnalok
de korán megleltek
a gonoszkodó tegnapok
éjfélig neveltek