Fabulák
Egyszer volt, hol nem volt, no, de mit is beszélek?
Így igazából csak mesék kezdődnek.
Amiről most szó lesz, az nagyon is valós.
Hát újrakezdem én a mondatot.
Élt egykor egy ember,
keresztneve Vendel,
szakmáját tekintve
gázszerelőmester.
Károly úr, a kockás piton
s Konrád, a köpködő kobra
tanakodtak a Lánchídon:
akkor balra-e vagy jobbra
Volt egyszer egy határ,
mesés termőföldje dinnyéknek -
ez volt a hazája annak
az őrült dinnyének.
Versjáték
Orvoshoz ment egy
egy fiatal apáca,
mert megszúrta Őt
"ott" lenn egy fapálca.
Az örökzöld fenyő története
Volt egy fenyő nagyon régen,
Kinn állott az erdőszélen.
Krisztus Urunk a Földön járt,
A sok gonosz elől bujkált.
avagy az éremnek több oldala van
A TÜCSÖK ÉS A HANGYA FELESÉGE
A kis hangya egész nyáron dolgozott serényen,
Télire pedig hazament szerelemre éhen.
Ámde addigra a párja már rég elhidegült.
Tücsöklegénnyel csalta, kivel ágyában hegedült.
Szavanna szélén a vádi mellett
Meleg nap végén, ha inni kellett,
A szomjazó, ha bele nem veszett,
Enyhülést nyert, hol krokodil lesett
A víz alatt,
A víz felett,
Míg bámulták a villogó szemek.
Induljunk el, menni kell,
vár itthon a hat gyerek,
avarban osonva csendben:
mind a hatan éhesek.
Az ősz beálltával, mikor a piros almák lepotyogtak a fákról,
és a zöld színek is elbúcsúzva kezdtek leolvadozni a tájról,
fák árnyékában pihenve szomorúság költözött a sün szívébe,
csak arra vágyott, hogy kialudja magát télen kuckója mélyében.
Fabula Viti et Vini
Midőn egykor Noé apánk bárkája partot lelt,
Az Ararát lejtőiről a nyár már elszelelt.
Ámult-bámult Noé, mily` dús, pazar a hegyvidék,
A mesés táj feledtette a folyók sík közét.
Van még néhány feladatom
Ezen a világon,
Bár legjavát elvégeztem,
Többre alig vágyom,
De a fényt, amely vezetett,
Át szeretném adni,
S látni a hét unokámat
Boldogan kacagni.
Használati útmutató
Vigyázz! A hétfő - még túlzón új és szögletes,
leginkább a kedd - a számodra kerek és kedves,
hatékony a szerda - már gyorsan csúcsra felívelő,
még tüzes a csütörtök - tömören: jó sok a teendő,
az ellopott péntek - lehet még fárasztóan pörgő.
Megunta a kis elefánt,
ahogy vele gazdája bánt.
Elindult hát világszélre,
hogy ott nyugta legyen végre.
Egy kuka kullancs, ki sűrűn csalódott,
Út felett az ágon régen aszalódott.
Végre feltűnt alant álmainak hölgye,
Csábítón ringott két dombja közt a völgye.