Fabulák
Leó, a vén oroszlán
A vándorcirkusz porondján
Nem szerepelt, mert mióta
Ráharapott egy bohócra,
Lecserélték a medvére,
Száműzték a ketrecébe.
Te vagy csupán egyedül,
Senki nincs rajtad kívül,
Mit "kint" látsz, ki belőled vetül,
Szíved ettől megfagy vagy felhevül?!
Remények hadával indultam a nagyvilágba,
nem egyedül mentem, jöttek a barátok,
csatlakoztak az egyetemista évfolyamtársak.
Utolsó vizsga, félelem, remény bennünk kavargott.
A dobozon kívül is van élet
- ezt suttogta a "józan" ész.
Hitte is, nem is. Igaznak vélte;
vagy elnyomott minden késztetést.
Egy fiatal nyakas kakas
Zavarta az öreg kakast.
Állandóan járt a csőre,
Soha nem tért ki előle.
Idén nagyon hideg tél van,
Hidegebb, mint máskor.
Juhait akolban tartja
Minden birkapásztor.
Álmomat mindig csak magamnak álmodom,
tudom, ez nem segít földi gondjaimon.
Ha tudatalattimban bármi történhet,
nem írhatok belőle már történelmet.
Jön már lassan a Húsvéti Nyuszi,
Azaz csak jönne, mert a vadász véletlen agyonlőtte.
Vétlen volt a vadász, nem szándékosan tette...
Fűt tikkasztó, meleg nyáron
Lent, a kies Hortobágyon
Egy szarka a tanyát lesi,
Úgy döntött, hogy felkeresi.
A farkas és a három gonosz kismalac
Folytatódjék hát a móka,
Újra itt van Sanyi róka.
Kimosta a szennyesét,
És hozott nekünk új mesét.
A vörös meg a fekete,
tavaly még csendes kis csibe,
most egymást tépő bősz kakas.
Ki a király? Ki csak inas?
Barlangjából telet feledve
tavasszal előjön a medve,
és meglepődve tapasztalja,
csupa ringy-rongy bundája alja.
Sanyi róka mesél
Én vagyok a Sanyi róka,
Az életem csupa móka.
Csupa móka, kacagás,
A többi csak ráadás.
Az egyszeri birka
a betűket nem bírta,
hiába is írta,
az csak irkafirka.
Mesél az öreg vadkan
Őserdei otthonomban
Élek én, az öreg vadkan.
Figyelsz rám, te csíkos malac?
Mesélek, ha nyugton maradsz.