Fabulák
Az ősz beálltával, mikor a piros almák lepotyogtak a fákról,
és a zöld színek is elbúcsúzva kezdtek leolvadozni a tájról,
fák árnyékában pihenve szomorúság költözött a sün szívébe,
csak arra vágyott, hogy kialudja magát télen kuckója mélyében.
Fabula Viti et Vini
Midőn egykor Noé apánk bárkája partot lelt,
Az Ararát lejtőiről a nyár már elszelelt.
Ámult-bámult Noé, mily` dús, pazar a hegyvidék,
A mesés táj feledtette a folyók sík közét.
Van még néhány feladatom
Ezen a világon,
Bár legjavát elvégeztem,
Többre alig vágyom,
De a fényt, amely vezetett,
Át szeretném adni,
S látni a hét unokámat
Boldogan kacagni.
Használati útmutató
Vigyázz! A hétfő - még túlzón új és szögletes,
leginkább a kedd - a számodra kerek és kedves,
hatékony a szerda - már gyorsan csúcsra felívelő,
még tüzes a csütörtök - tömören: jó sok a teendő,
az ellopott péntek - lehet még fárasztóan pörgő.
Megunta a kis elefánt,
ahogy vele gazdája bánt.
Elindult hát világszélre,
hogy ott nyugta legyen végre.
Egy kuka kullancs, ki sűrűn csalódott,
Út felett az ágon régen aszalódott.
Végre feltűnt alant álmainak hölgye,
Csábítón ringott két dombja közt a völgye.
Mek-mek-mek-mek, mekegek!
Elmondok egy esetet,
ami velem megesett...
Egy asszonynak volt egy lánya.
Lányának egy selyemágya.
Mindent megtett a lányáért,
De a leánynak semmi nem volt elég.
Ő szalad,
én meg nem,
olyan lassan lépkedek
szekeremnek kerekéhez,
mégse érnek gyorsasággal,
egy ilyen nagy badarsággal
biz` nem ér föl semmi sem.
Két öregedő béka, a parti sásban ülve,
egymásra licitálva, jó-sorsát csepülte.
- Látja szomszéd mára ki se látszik fenekünk.
Szemétbe süllyedt ez a világ: úgy kell nekünk.
Cseles voltam, elképesztően merev kartartással,
sajnos ezt gondoltam, hisz baktattam
előre, mint a meszes, mert nem voltam olyan eszes.
Törekedtem a sikerre, amíg töretlenül törtem előre.
Egy sötét mén mező szélén
Elmerengett egy lófélén.
Míg bejárta a világot,
Megszokta, hogy félrehágott.
A mozgékony, kerek orra
Hasonlít a konnektorra.
Pocsolyában dagonyázik,
Még az esőben sem fázik.
Az emberek hangos nyája,
Nem figyelve semmi másra,
Az ivóösvényt elfoglalva
Trappolt le a folyópartra.
Színes bőrét mind levette,
Lefeküdt a hűvös gyepre.
Gólya Áron nász után c. versem folytatása
Friss gólyahír Fészekháton!
Megszületett Gólya Márton
és kishúga,
Gólya Veron!