Fabulák
Határtalan, szabad madár a gólya.
Nincsen kötelme, sem feljebbvalója.
Élt egyszer a falu szélén
Öregasszony s öregember
Jánoska nevű fiukkal,
Ki ügyes volt, és szorgalmas.
Élt egyszer egy piros kakas,
nagy háreme volt neki,
mégis kedvetlen volt mindig,
mi baja van, ki érti.
...szólt a kisegér,
s lám addig-addig,
már a macska is
nagy szemekkel néz...
Csonka ágon csapzott csóka
toll-fosztottan, amióta
felkergette őt a róka,
ott szürcsölget már régóta
Szétrepedt kő résén virág nyílik,
élet ereje, követ feszítik,
van egy történetem emlékemben,
két öreg nyugszik egy temetőben.
Boldogan élt Stibor
a Beckó várában,
fia esküvőjét
ülték nagy vidáman.
Élt egyszer egy nyúlfi, aki
Elmesélte történetét.
Egyszer talált egy gyönyörű,
Zöldségekkel teli kertet.
Stibor vajda volt a
legbolondabb okos,
legokosabb bolond
Beckó, az bizonyos.
Lónak szája habzik,
Tenger vize habzik.
Tej számban megalszik.
Törtető ló vágtat,
Nincs hely lustaságnak.
Emlékszem arra a szarvasünőre.
Szeme rám villant, majd vissza, előre
tekintett ismét, és újra csak énrám.
Nem szólt, és én sem, csak álltam ott némán.
Létezik egy-egy erdő, mesebeli, kerek,
békében él ott már a sok-sok állat, gyerek.
Megváltozott Barna, nem ismerni már rája,
bizony, jót tett neki, hogy Gyuszi a barátja.
Kiteregette egy menyét,
Családja titkos szennyesét.
Tyúklopáson érte vejét,
Ráadásul az a szemét
A szárnyast maga befalta,
Kölykök sem hozták zavarba,
Kik nyálcsorgatva ott álltak,
Míg a tollak szerteszálltak.
Vers egy háziállatról, akit Karcsinak hívtak
Egyszer volt egy legyünk,
úgy hívtuk: Karcsi.
Na, ez a Karcsi a zümmögést
sohasem tudta abbahagyni.