Farsangi versek
Világra jött gyermeksikoly de boldog, hogy élhet,
gondoljuk, pedig soknak az élet egy ítélet.
És szótlan tekintetek néznek ránk a kiságyban...
Hideg évszakból most már elég ennyi,
fáztunk eleget, hagyjuk továbbmenni.
Kaptunk hóból, fagyból, metsző szélből,
csikorgató, dermedt, fagyos télből.
Ilyenkor mindenki álarcát hordja,
Másnak adja ki magát, így nincs gondja.
De vajon meddig lesz képes hordani?
Álomvilágát túl régóta éli.
Farsang ünnepe elközelgett,
szereplők a színpadon.
Kicsik és nagyok izgulhatnak,
ki lesz a legjobb fazon.
Lisztfelhő és porcukor.
A konyhám már tiszta por.
Kötényt kötök, dagasztok.
Fánkot sütök, szalagost.
Farsangi bál
Csillámporos varázspálca a tenyeremben,
Csiribi-csiribá, legyen ma farsangi bál.
Jégpalotám mulatságtól ordít, kiabál,
És benne a sok vidám, életre kelt ember.
Tél végét várva
Ha maszkot viselnék, a zöld álarcba bújnék.
Fülig érő szájjal mindig vigyorognék.
Vicceket, nevetést szórnák a világnak.
Az emberek nevetéstől megpukkadnának.
Sokszínű a sokadalom,
farsangi fánk az asztalon,
maskarámat felveszem,
gondomat sarokba teszem...
Törd ki szobád falát,
Mit dermesztett a tél,
Aki butykost markol,
Az sohasem fél...
bim-bam
Maskara ruhámon
fars hangú bálon, állon
cikáznak a tűnődött -
miért mondom ezt? -
mindenki ütődött, lábon
én nem várom,
de várni kell,
mert ha hű marad szavam várásomhoz...
Avagy álarc mögött
...Testben itt vagyunk,
De lélekben máshol.
Álarc mögött nincs különbség.
Zenebona, dínomdánom,
itt vagyok a maszkabálon.
Sürgés-forgás, eszem-iszom,
ezüsttálon szendvics, minyon.
Emberek maszkokban, díszes ruhatárban
várnak a farsangra szépséges gúnyában.
A télnek múlását jöttek ünnepelni,
a sok gondból számukra nem számít ma semmi.
Postát kapott egy remete,
csomagot vagy levelet-e?
Nem tudja meg soha-soha,
mert a sorsa oly mostoha!