Versek a férfiakról
Nem adom fel csak azért, mert nehéz,
csak azért, mert szívem repedezik
és az erőm kevés,
csak azért, mert minden ellenem esküdött,
csak azért, mert nem érzek mást, mint dühöt.
Apám
befogja a lovakat.
menni kell korán, hajnalban
szántani, vetni, aratni,
a családnak kell a kenyér.
Az én apám már évek óta alszik.
Csendesen alszik a végtelenre várva.
Többé már senkire nem haragszik,
pihen alant, a mély sötétbe zárva.
A férfi nem macsó ma, nem alfahím,
nem trendi már a hasán a kocka,
az inge már egyre lágyabb rózsaszín,
körme nem piszkos, sőt, kilakozza.
A Torz megszületik most óóó
Gyenge térdre esik most óóó
Kúszik űzik a porost óóó
De küzd és csak feláll most óóó.
Csak Te...
Minden nő egy külön világ.
Gömbölyű csípőjük
és fenekük, szemük, tekintetük
a fele az egésznek,
s ha méhükben a baba...
Ki maradt leány
és ki lett hölgy
és ki lett nő?
Különleges ajándék a különleges nőnek
Mese a férfiról
Egy szép virágcsokrot kapni tőle mindig kellemes,
mert felmászik érte a hegytetőre is, ha szerelmes.
Ilyenkor zord, havas a táj odafenn,
mégis odahajtja szívét a szeretett női nem.
Nő szemszögéből...
(9 soros)
Férfiak, férfiak...
Csak ígérnek... játszanak?
Majd... szolgaságra fognak?
Erős vagyok, és vállalom,
nem kenyerem a szánalom,
ha félsz tőlem, megeszlek,
ha bújsz hozzám, szeretlek.
Mikor megnyugszik néha egy férfiember,
fájdalma, haragja messzire tovaszáll,
lecsillapodik, mint a háborgó tenger,
mikor arra a szél fuvallata se jár.
Lelkében szerelmes férfi megáldott,
Dobbanó szívében takargat lángot,
Szemében megcsillan őserők fénye,
De szerelme előtt lehullik térdre,
Testében feszül az alfa hatalma,
Bársonyos hangon ő rágyújt egy dalra,
Mennyekbe repíti vágyakozása...
Dobogó, biztonságot árasztó kalitka,
Mit meglelni manapság oly nagyon ritka.
Szemmel nem látjuk, mi árad át benne,
Ám a fáradt női szív benne megpihenne.