Versek a férfiakról
Kiírom magamból azt, ami bánt,
hogy minden egyes fiú csak kihasznál.
Legyen két szép szem...
Férfi az, ki szívből nevet.
Hódolattal súgja neved.
Szemed fényét hűen őrzi.
Kívánságod mindig nézi.
Köszönjük nektek, Férfiak,
nagyapák, apák és ifjak,
mai nőnap alkalmából
a tisztelet szép csokrából,
kedves szavak, virág mellett
Igaz Nőt észreveszitek...
Nőnapokra
Mondjátok csak, nőnapokra én kit idézzek?
Versemmel én most vajon kit és mit tetézzek?
Nem mondhatok el így én idén se semmi mást,
Csak hogy nőből és férfiból áll ez a világ.
Tudod, valamiért úgy szeretem
Nézni, ahogy nyakkendőt kötsz.
Az a hetyke beállás s koncentráció,
Együtt oly édesen magával ragadó.
Megvehetném online vagy a boltban,
hogy a férfihiányt így orvosoljam.
Futhatna rajta sok-sok hasznos program.
Járna hozzá kijelző és ledes piktogram.
Mit olvasol?
Mesélsz róla?
Odamegyek persze,
Viszont csak semmi csel, uram!
A megalázást mosolyogva űzi,
Szeretetét mihez is fűzi?
Érzéketlen teljes mértékben,
Akár a jégcsap,
Számára a szerény ember van kitűzve célnak!
Kedves édesapám,
Mondd el nékem:
Milyen volt vélem
Megboldogult anyám.
Volt-e páros csók
A teremtés hajnalán?
Gyermeki, cukormázas világom
Tudva, ám tudatlan elenyészve
Felolvadt a valóság izzásán
Emberarcúbb létezést remélve.
A plüssmaci helyett most már
Veled akarom tölteni az estét...
Tökéletes férfi? Manapság már nincs,
Hiszen számára a nő nem is kincs!
Mi is az, mi számít a mai világban?
Csak az, hogy első legyél az ivásban!
Finom hangszerként kezed
szívem húrjain játszadozott,
a melódia őrjítő volt: a lassú
részeknél elmém majd` megzavarodott.
Nem attól leszel férfi, ha erőd fitogtatod,
hanem ami benned él, bátran kimutatod
a nőnek, ki boldogságát abban leli,
ha boldognak látja a férfit, aki szereti.