Versek a férfiakról
Varga Erzsébet (vargaerzsebet)
Néma csend van. Nem becézlek.
Unom már a szentbeszédet.
A rossz szavak belénk égnek,
a jégcsapok nem zenélnek,
a holnapok elvetélnek,
holtszelekbe messze-néznek.
Én sosem voltam szajha,
Nem is lesz, nem is akarta e versnek írója.
Vagyok én szobor és szobrász.
Mindig változó sosem-sorház.
Ropognak az Alakváltó csontjai,
Mert magát megint meg kell bontani.
Íme...
kérdezted, hogy vagyok.
várod, hogy feleljek.
nem tudom mondani,
hogy nem szeretlek.
Csupán életem része vagy.
Hozzám szegődtél,
elfogadtalak.
Megszoktam...
Laza fickók, vagy szerények,
félénkek vagy nagyképűek,
angol urak, kész stylistok
vagy igénytelen magyarok,
számolatlan ötvenesek
vagy megfáradt kis öregek,
diplomások nagy IQ-val,
mások kevés iskolával...
Capriccio
A női ideálról írtam már egy verset,
kicsit élcelődőt, olykor néha nyerset.
Seregek jönnek pompás zenével,
Talpuk verődik a macskakövön,
Megütköznek ők a vadveszéllyel,
Rájuk az ágyú messziről köszön.
Sétáltam ma ismét újra
A padon ült szomorúan
Nem tudom miért
Nem is kérdeztem
De ahogyan rám nézett...
Ötvenedik születésnapodra, édesem.
Felvirradt a nap, és vártam hevesen.
Nyárnak jó idejét adta nekünk Isten.
Boldogan öleltél, csókoltál te engem.
Bárcsak tudnék csendben élni,
De utánam szól minden férfi:
"Gyere ide, drágám, cicám",
Nincsen rájuk energiám!
4 apám van,
1, ki vérből való,
3 meg, aki lát engem,
mind3 csak 1 részemet,
de amit látnak, azt
ápolják, inspirálják,
Szeretik.
nem kapkod el semmit
évekkel ezelőtt már vett virágot
arról nem tehet ha nincsen rá igény
vagy semmibe veszi a sok sirámot
az áldott jó ember rohan a boltba
sietni kell otthon a párja henyél
nem csinál az semmit csak varrja a gondot
takarít lazán amíg haza nem ér...