Versek a férfiakról
Hello, kis Édes! Ugye, szabad az estéd?
Tetszik a köpenyed, de értem levennéd?
Pillantásod éget, ahogy előttem állsz.
Csak még egy lépés előre, mondd, mire vársz?!
Levegető
lekalapácsoltam:
- három -
szegben
minek fenteregnem
a menyecskét, míg
háromszögben élni
látom télvíz idején,
gyerekecske lett, légyen...
Ilyenek vagyunk?
Férj, feleség sokadszor együtt mentek vásárolni,
feleségtől ígérve, hogy gyorsan fognak végezni.
A nej` válogatott, férj belerakta a kocsiba,
de a bevásárlást a kedves férj mindenkor unta.
A férfielegancia fittyet hány a télre
Ő is sietett
- az ellenkező irányból érkezett.
Kiöltöztette asszonya
rétegesen,
ahogy a fáma mondja.
I.
Jó barátaimmal egykor
indultunk vidám csatába.
Ó, rég volt boldog gyerekkor!
Van, ki a tusa zajában
Félórákat várt rám - néha ennyit késtem -
a buszmegállóban, a Blaha Lujza téren.
A földre nézz - remek smaragd,
a szellő itt ma elmarad,
hamisan villog két szemed,
érted sír a lakótelep.
Bonts ki egy zacskó mesekekszet.
Míg csutkáig rágod a körtédet,
néhány élhető zónát megszerkesztek,
és visszaadjuk az állatait a körtérnek.
Kétségbeesetten körbenéztem,
S emlékedet felidéztem,
Milyen volt a szemed, arcod,
S mennyire látszott vívott harcod.
Nem tudom elmondani.
Amit akarok szóban.
Nem akarom sorsom panaszolni.
Nem akarok sírni sem.
Türelem szép erény,
Az idő gyorsan halad,
S korom már előre haladt.
Baj-e, ha tudni szeretném,
Vár-e reám szép remény.
Az "Eldobott rózsa" fiús adaptációja
Állt a fiú a hídon
a fejét lehajtva,
kezében egy üveg
két marokra fogva,
nézte csak a vizet,
úgy szédült a feje,
beleesik vagy sem,
ez járt a fejében.
Hűvös... Ej! Álmos, szilánkéles reggel...
Könnyít az ember... konstatálja,
férfi még mindig. Mert ürít, és állva.
Ím, újabb nap. Nadrág, mély hang,
sercenő borosta-rítta hang az arcon...
Nem kell sokat ábrándozni rólam,
Két meleg tenyérrel is beérem,
Prózában is közelíthet hozzám,
Csak olvasni, írni tudjon, kérem!