Versek a férfiakról
Fűtött a vágy, hogy megéljem magam,
és követtem én, hülye, az agyam.
Csak követtem fránya szívem is,
és amibe már belekerültem, hamis.
Most pedig, Férfiak, hozzátok szólok,
köszönet, hogy velünk, Nőkkel, tisztelettel bántok,
s mindazért, hogy védelmeztek, ha kell,
s mi büszkén felnézhetünk Rátok, s szeretettel.
Mit szeretne a férfiszív?
Megannyi vágy hajtja őt,
hogy megtalálja az igazi nőt.
Míg fiatal,
addig nagyok az elvárások,
és amíg nem leli,
számára az egyféle sokk.
- Fázom, mondta halkan Vologya.
Egyik keze a sebét nyomja,
másikban egy képet szorongat.
Csak ez maradt minden vagyona.
Az érzések megtalálnak
- belül éget, olykor szétszed -
Könny szökik a szemünkbe,
ne lássa senki, mert ez a gyengeség jele.
Ó, ti gyönyörű, buja asszonyok,
kik a tiltott napokra gyakran panaszkodtok,
ha ismernétek a férfinépet...
Avagy a nők ismerete a férfiakrúl
Ez a férfi aszongya,
Nem leszek a bolondja,
Mégis minden áldott éjjel...
Keresel. Írsz, vonz a szó,
Követelsz sűrűbb sorokat,
Eljön az idő, menni kéne,
Kitalálsz kifogásokat.
Nehezebb az élet, szó nélkül viselik
Minden napon felmerülő újabb fáradalmait.
Nem akar működni a láb,
A kéz megmakacsolja magát.
Hiszem, hogy az emberek jók,
Csak kisebb hányadukkal van baj,
Tanítsuk hát meg őket arra,
Hogy kell beállniuk sorainkba!
Úgy szeress engem hogy soha ne fájjon
ha két szemed rám szegezi tekintetét
együtt sétálunk majd ezen az őszi tájon
a természet színesre festi a fák levelét.
A férfiúi létnek az a hattyúdala,
Ha leomlik háza omladozó fala.
És ha van valami, ami még hiányzik,
Sorsával hiába perel, kiabál, vitázik.
maga püffedt Graham Green
és nem segít a kripta
fából sapkát hordani
nem kecske nem birka