Versek a férfiakról
Úgy emlékszem, hogy egy Angyalt tartottam kezemben.
Tizennégy évvel ezelőtt, mikor pici fiam megismertem.
Aprónak egy szóval sem volt mondható,
nem láttam szebbet, sem, mi hozzá fogható.
Úgy írnék én szöveget, verset,
De nem segítenek a szavak nekem.
Nehéz formába önteni,
Úgy igazán az érzést átadni.
Jókai Mór (1825-1904)
A magyar reformkor idején élt
neve egybecseng az irodalom
újításával és felvirágoztatásával
szabad szájú egyéniség volt
generációk nőttek fel rajta
olyan könyvkincsek megalkotója
mint az Aranyember Egy
magyar nábob Kárpáthy Zoltán...
Felgyorsult az egész világ!
Elveszett sok érték,
köztük van az udvarlás is.
Vagy valahol él még?
Hogy mi is a férfiszív?
Talán senki sem tudja.
Az, mikor a végtelen hív
egy rejtélyes, különös útra?
Mire vágyhat egy férfi?
A másik nemben
megtalálni a társát,
kinek ő adja
a boldogságát.
Nem adom fel csak azért, mert nehéz,
csak azért, mert szívem repedezik
és az erőm kevés,
csak azért, mert minden ellenem esküdött,
csak azért, mert nem érzek mást, mint dühöt.
Apám
befogja a lovakat.
menni kell korán, hajnalban
szántani, vetni, aratni,
a családnak kell a kenyér.
Az én apám már évek óta alszik.
Csendesen alszik a végtelenre várva.
Többé már senkire nem haragszik,
pihen alant, a mély sötétbe zárva.
A férfi nem macsó ma, nem alfahím,
nem trendi már a hasán a kocka,
az inge már egyre lágyabb rózsaszín,
körme nem piszkos, sőt, kilakozza.
A Torz megszületik most óóó
Gyenge térdre esik most óóó
Kúszik űzik a porost óóó
De küzd és csak feláll most óóó.
Csak Te...
Minden nő egy külön világ.
Gömbölyű csípőjük
és fenekük, szemük, tekintetük
a fele az egésznek,
s ha méhükben a baba...