Versek a férfiakról
Tökéletes férfi? Manapság már nincs,
Hiszen számára a nő nem is kincs!
Mi is az, mi számít a mai világban?
Csak az, hogy első legyél az ivásban!
Finom hangszerként kezed
szívem húrjain játszadozott,
a melódia őrjítő volt: a lassú
részeknél elmém majd` megzavarodott.
Nem attól leszel férfi, ha erőd fitogtatod,
hanem ami benned él, bátran kimutatod
a nőnek, ki boldogságát abban leli,
ha boldognak látja a férfit, aki szereti.
Ti! Ti szabadon kószáló Fiatalemberek!
Fiatalságom, mint lédús, érett szőlőfürt vár titeket,
Nem lehettek hát oly kegyetlenek,
Hogy egy ily kétségbeesett kérést semmibe vesztek!
Záportól ködös az ég, apró dárdákat satírozva
Kollázst készít a csíkokra vágott önarckép.
Kilincsel a család értem, öreg komód vár vissza,
S anyám derűtlen arccal, félszegen dülöngél
A váróban.
Úgy emlékszem, hogy egy Angyalt tartottam kezemben.
Tizennégy évvel ezelőtt, mikor pici fiam megismertem.
Aprónak egy szóval sem volt mondható,
nem láttam szebbet, sem, mi hozzá fogható.
Úgy írnék én szöveget, verset,
De nem segítenek a szavak nekem.
Nehéz formába önteni,
Úgy igazán az érzést átadni.
Jókai Mór (1825-1904)
A magyar reformkor idején élt
neve egybecseng az irodalom
újításával és felvirágoztatásával
szabad szájú egyéniség volt
generációk nőttek fel rajta
olyan könyvkincsek megalkotója
mint az Aranyember Egy
magyar nábob Kárpáthy Zoltán...
Felgyorsult az egész világ!
Elveszett sok érték,
köztük van az udvarlás is.
Vagy valahol él még?
Hogy mi is a férfiszív?
Talán senki sem tudja.
Az, mikor a végtelen hív
egy rejtélyes, különös útra?