Versek a férfiakról
Ki maradt leány
és ki lett hölgy
és ki lett nő?
Különleges ajándék a különleges nőnek
Mese a férfiról
Egy szép virágcsokrot kapni tőle mindig kellemes,
mert felmászik érte a hegytetőre is, ha szerelmes.
Ilyenkor zord, havas a táj odafenn,
mégis odahajtja szívét a szeretett női nem.
Nő szemszögéből...
(9 soros)
Férfiak, férfiak...
Csak ígérnek... játszanak?
Majd... szolgaságra fognak?
Erős vagyok, és vállalom,
nem kenyerem a szánalom,
ha félsz tőlem, megeszlek,
ha bújsz hozzám, szeretlek.
Mikor megnyugszik néha egy férfiember,
fájdalma, haragja messzire tovaszáll,
lecsillapodik, mint a háborgó tenger,
mikor arra a szél fuvallata se jár.
Lelkében szerelmes férfi megáldott,
Dobbanó szívében takargat lángot,
Szemében megcsillan őserők fénye,
De szerelme előtt lehullik térdre,
Testében feszül az alfa hatalma,
Bársonyos hangon ő rágyújt egy dalra,
Mennyekbe repíti vágyakozása...
Dobogó, biztonságot árasztó kalitka,
Mit meglelni manapság oly nagyon ritka.
Szemmel nem látjuk, mi árad át benne,
Ám a fáradt női szív benne megpihenne.
Nő a fa és nő a zöld fű a réten,
Nő a fűszálon a sáska oly szépen,
Nő a ricsaj, a felhő a kék égen,
Nő a tányéromon a bosszantó légy...
Nem is olyan rég
Mikor megszülettél
Mint édes kisbaba
Nekem gügyörésztél
Hosszú hajam csavartad
Az ágyban
Így vártunk édes kettes
A papára...
Zsoltárok 93.
Rég megásták gonoszságaim sírját,
akik lelkem enyhülését hozták,
lerántva félelmeim leplét,
mosolyuk csokrát adva vigaszul.
Vagyok fagytalan vízútkereső;
nem gázolnék mocsarak hínárjába,
számomra a láp hasznos kerülő -
tiszta vizet szűr vízesés számára.
40 felett, mondd, mit érsz?
Rád már senki sem néz,
mert ha munkád elveszíted,
összeomlik az életed.
Délcegen lépdel az úton
ő, a múzsák hódolója.
Körbenéz, kutatja folyton,
akad-e újabb horogra?
A férfi az férfi!
Ki szidja, ki dicséri.
Hol herceg, ki fehér lovon vágtat,
Hol gyermek, ki anyai ölelésre vágy csak.