Filozófikus versek
Érkezik a reggel,
én mégis szorost zárom szemem.
Benn nézni szeretném,
miként az álom lelkemben ég.
Egykori prófécia szeptember végén
"Ki irgalmas volt hozzám ecettel vendégelt meg
És részeg zsoldosokként röhögtek rám az elvek
A költők jobbra-balra más-más bitón feszültek"
Egy bohóc vagyok, csak játszom a szerepem,
az élet túl kegyetlen, néha nem is szeretem.
Keresem a békém, de meg sohasem lelhetem,
én már elfogadtam, hogy küzdelem az életem.
...Ki tanul, elakad.
De ha van akarat,
Nincs, mi feltarthat.
Az örökké változó állandóság
nem feltétlenül ellentmondás.
A szépség, a jóság és az egészség
A szépség, mi fán terem, talán
maga köröttünk a természet.
Egy virág, egy lepke, egy kép,
mindez tetszően szép lehet.
Szeresd a gyors nyerést, az árleszállítást!
Vegyél csak készételt a boltban!
Rettegj, ha rád köszön egy ismeretlen,
féld a halált! Légy átlátható, mint ablak!
Aki soká él,
sok rejtvényt fejt meg,
csomókat oldoz,
titkokra lelhet...
gaz benőtte várrom most a lét
bár szebb világot hordozott magában
pusztító vágytól hajtott gyönyörűség
füstölgő romok egy koktélos pohárban
harmadjára pillantottam félórás
időközönként a kis koszra a földön
az elmúlt öt percben
Nem értem e világot,
Oly idegenek sokszor a szavak,
Csak üresen konganak.
Semmit nem mondanak.
Urteil
Agyad őrzi még világát,
Ajkad szélén emléke.
Szavaid síkján
A fájdalom tere ül
Örök, mély űrt.
Megy az idő,
Telnek a percek,
Forog a világ,
Van mit tenned.