Filozófikus versek
Az ember olyan, hogy - milyen?
Hol amolyan, hol emilyen.
Olyan sosincs, hogy semmilyen,
merthogy mindig valamilyen.
(vers)
Vérfagyasztóan különös ez a zajos csend!
Lelkem nem találja helyét, békéért esend...
Mondd, szeretett csend, hol hagytad el a fegyelmed?
Ajkamon
ragasztott mosollyal köztetek járok,
álcaként felvett maszk alatt csodára várok,
beégették
ráncaimba magukat hazug Júdások,
csalással rávettek,
birkaként tereltek - juhászok,
letépem mosolyom...
Voltam hős lovag és régész és tengerész.
Voltam nagy tudós, s a fejembe tenger ész.
Állatkerti gondozó, kutyakiképző,
nyilazós indián, varázsló, igéző.
Most, amikor szárnyakat tör a világ,
és kevés a madár-mersz repülni mégis,
a sors soha-tavasz, haldokló hóvirág,
így halványulna emlék-messzeségig.
De valahol mélyen, bennem tinta-ég
vár, olyan tündöklő és jégmadár-kék
"a tér mint a jóllakottság akár ölel
akár kilök s a molekulák ütközés
után a halandó újból fölkel
más testben ugyanaz a lélek(zés)"
Kihűlt helyemen
libben egy árnyék
liheg mögöttem
a csalóka súlytalanság
játszik kegyetlen...
Meditálás
Istenem! Így szólíthatunk?
Mondjuk, hogy Urunk? Mindegy
így, esendőn? Mondd, Teremtőm!
Úgy szólítunk, ahogy jó neked.
Major Imre (MajorimiTamagocsi)
2018. május 16. 12 óra 53 perc 57 másodperc
Álom ítélet előtt, és, és, és, és...
Nem létezik zárt rendszer.
Pusztán a megfigyelő számára fogy el az idő.
Az élet néhány év, néha annyi sem,
a halál pedig maga a végtelen,
Istenben a Sátán, de ez az, mit
test s a lélek megérteni képtelen.
Mint lótusz a vízen
testben pihen
a lélek
s egy túlvilági ének
szól belőlem
felőlem
árad a fény
téren és időn át...
Tél, s minden csillog, valóság jégtükre,
Vadsereg békéje, ember nem talált létükre,
Holt tájon apró sikoly majdhogy végcsikar,
Közeleg tán, jön pusztító hóvihar.
Mik is azok a tudatcseppek?
Magam sem tudom biztosan.
Gondolatok, mik az elmém peremén rezegnek finoman,
És felszáradnak, ahogy nyugovóra térek.
A Nyolcadik
Tükröm-tükröm, mondd meg nekem gyorsan,
Miért körülöttem forog a világ?
A tökéletes nem létezik ugyan,
De engem elkerültek a hibák.