Filozófikus versek
Elferdült sírkereszt,
omladozó földkupac,
elszáradt levél,
összeaszott kukac,
eldugott sír
idők ölén,
megfagyott krizantém kérdezi:
ő vagy én.
Most vagyok a mostban
most már másik mostban
Mindig csak a most van
most vagyok a mostban
Vagyok, leszek, voltam,
születve és holtan:
Senki;
holnap, most, de menten...
A körülötted lévő világ teremtője te vagy,
Nem foghatod külső tényezőkre az okokat.
Csak arra várok, hogy essen,
Hogy szakadjon az ég,
Hogy leessen ott föntről
Minden, ami szép,
Hogy itt a földön ne kelljen
A csúfságban élni,
Most talán örökre nem kell majd szenvedni.
néhány hangulati elem
Egy körmondatban
elmesélem néktek azt,
hogy mindig féltem,
ha az asztal körül kergettek,
mikor nem ettem meg a kaviárt s a bifszteket
vagy a lazacot,
mivel sohasem volt nekem,
erre így emlékezem.
befészkel a bordafák közé
a félelem-madár, elhal,
de harmadnapra feltámad.
bukta. az örökkétig főnixét
nem hiszed, két napig...
Mikor a sors elvert, az volt hát a példádázat,
a nyomorrontás elveszett, habár még kápráztat,
erre régen még létezett kora a báróknak,
mára már nincsen más, csak otthona a bároknak...
Friss vizű forrás táplálta a tavat,
körülötte mező, virágok, fák voltak.
Lefeküdtem a fűbe, végighúztam
kezemet rajta, olyan kis kedvesen
simogatta bőrömet, ahol hozzám
ért, nekem még mennyi mindent mutatott.
tőrök vad süvöltése hallik
csendet! ordít a képzelet
minden mi körülötted zajlik
csak a megfagyott emlékezet
mi nem hiszi el: az átok folytatódik...
A fal, amit más alapoz, de te építed fel,
A szavak, amit más mond, mégis te hiszed el.
A fal, amit lebontani csakis te vagy képes,
A szó, amit ha elhiszel, csak kölcsönadja a szépet.
Úgy érdemes élni,
Ahogy nem él senki,
Ahogy a szív dobban,
Egyből útra kelni,
Sosem válni sehol
Senkinek terhére,
Úgy érdemes élni,
Ahogy más nem élne.
Néha megtalálom magam az eső hűs cseppjében,
Zuhanok, majd eltűnök nyomtalan,
S gondolataimba merülök gondtalan,
Nem véletlen, hogy élek, vagy mégis oktalan?
Ha sejteném, mi mit jelent,
nem lenne semmi gondom,
s bejárnám úgy a végtelent,
ahogy most épp kimondom.