Filozófikus versek
Zöldellő erdők, virágzó álmok,
Mondjátok, ó, hol találok rátok?
Kerestem rózsát, abból lett átok.
Perzselő mezőn mégiscsak fázok.
Vétkes elmémmel, ha figyelném magam,
mint semmittudó, félszeg kívülálló...
Néha úgy hiszem, hogy igazából nem élek.
Hogy minden, mi adott, csak egy része egy képnek.
Mely valójában soha nem volt, és én sem vagyok.
Hogy valahol talán, hol azt hiszem, ott sem tartok.
Érzem, amit érzel, bőröm alatt hordom.
Gondolatba bújni gondtalan menedék,
De mélybe hull az elme kívül ajkaimon,
Nyelv korlátja védi a valóság peremét.
Szél csavarja az ágakat,
A kormos, fényesítő Hold csak dagad,
Szél csavarja az ágakat,
A csillogó pillák fénye az égre felragad,
Mosdatja, koptatja a múló szirmokat,
Álmodja, keresi, szépíti a vágyakat,
S ködbe fonja, mind kioltja,
S lesz sápadt szárnyú alkotója...
Kérdésem a kérvényben rendre
arra irányult:
Nem-e csekkel jelentkezett be...
Talán megőrült ez a lány, már maga sem tudja,
van, aki csodálja, más csak annyit mond, furcsa.
De azt pontosan tudja, hogy semmi sem véletlen,
s hogy minden okkal történik ebben az életben.
Lelki megbékélést anyag nem teremthet,
gyökerek között friss gyümölcs nem teremhet,
de ahogy gyökér nélkül gyümölcs sem érhet,
úgy test nélkül lelkünk teljeset nem érthet.
Bánatom hagyom az őszi égre,
sötét, komorult felhők hegyére.
S míg szemereg némán a letűnt idő,
ellep a rozsda, a mindenevő.
Lomha felhők
- sírásra készen -
lógnak az ég alján,
távolba vész
a baljós láthatár;
a könnyes délután
esőbe hajlik már,
s agyamban némán...
Régmúlt csendes század - eseménytelenül.
Semmi érdemes, mi krónikába kerül.
Aztán épp, mielőtt a századnak vége,
Úgy alakul, lesz a kornak eseménye.
Amikor voltál ahogyan jó voltál
Jó hogy voltál
Úgy is ahogy más sosem lehetett volna jó másnak...
Nem v-életlen van mögötted múltad,
nincs ott olyan, mit neked a múlt ad,
R-ÉG hátrahagytál életeket s világot,
bár belőle nőtt ki sz-ép-s-ég/kes életvirágod.
Azt hitte magáról, kígyó-bűv-ölő.
Hogy amit bűv-öl, egy lapos kis féreg.
Azt feledte csak el, ami a lény-eg.
Hogy ez a méreg lassacskán ölő.
A könyvírás nem
Mind teremtés, de néha
Az, új buborék
Szappanbuborékok nagy
Halmazán új látszat ág.