Filozófikus versek
Áthatja napjaid
egy fura déjá vu,
szomorú hangjai
keserű teafű.
Nincsen semmi, ami ne lenne minden,
A valóság onnan csak álomkép innen.
Ismét kinyitva szemem,
A külvilágba nézek,
Homályos öntudatlanságomból
Lassanként eszmélek.
Távol a béke,
ha túlreagálod
a férfi szavát,
ha az csalfa beszéd.
Sorok, sorok és mondatok,
szavak sokszor sokat mondanak.
Elharapott mondatok, hazug, álszent szónoklatok,
leírt törvények, derékba tört történet.
Kedves Télapó!
Hiszlek, ha látlak?
Nem helyénvaló
Fantáziának?
a romok kizöldellnek moha bozót suháng
valaha vár volt templom vagy legénylakás
a kő nem árul el semmit a tégla hallgat
ami megmaradt repeszti a gyökérnyomás...
Te, aki kinőttél már a gyerekkorból,
ha tehetnéd, mit kérnél a Mikulástól?
Én talán visszakérném az éveket,
amikor elpazaroltam az életet.
A színes levelek elköszönnek a napsugártól,
Lengedező libbenéssel búcsúznak e világtól.
Zizzenő avar átfagyott, s csend honol a tájra,
A vonuló madarak sírva gondolnak a nyárra.
Poéziák a színekről - ahogy én látom... 1-11
10. Kék - az Atya
Hogyha felnézel az égre,
mit látsz fenn a messzeségben?
Hideg, hűvös áramlatot
vagy isteni folyamatot?
Az ember, míg fiatal,
a csodát nem várja.
Úgy gondolja - képes,
hogy a világot megváltsa.
Mottó: Ha nem tudsz barátokat szerezni,
arra vigyázz, ne legyenek ellenségeid.
Magasra fehérség - míg vagy erő
a fekete felett, de a sötétség
nem látható, nincs, vagy tán merő
véletlen a színe, vak denevérlét.