Filozófikus versek
Amit bennem látnak,
az vagyok másoknak.
Amit más nem lát bennem,
az vagyok magamnak.
Ahová helyezed a kókuszod fókuszát,
Az jelenti számodra az élet igazságát.
A bűnről
Ha kérdezik, hova mentem,
Oda, hol bűn nem lel engem.
Oda, hol sötétség nem járt,
S így szemem tisztábban lát.
"Az írás lapjai betelnek:
por és hamu! A hold kerek.
Hallod, hogy hozzád énekelnek?
Tisztábban, mint az emberek."
Húsvéti vers a koronavírus idején...
Húsvét van, de nem lehet templomba menni, emberseregek!
Kölnit fújni, jó ifjak, fess urak, emberek!
Vendégségbe menni? Most nem teheted!
Kezemben mécsessel járom a jelent,
Lépésnyit mutat csak, nem a végtelent,
S mégis e picinyke reszkető lélek
Rebbenő fénye jelzi azt, hogy élek.
Szürke Kálvária
Számomra e világ
Színtelenné feslett,
Holott tudom: Isten
Remekművet festett.
Milyen fa is lehetnék?
Vajon mit is teremnék?
Lehetnék akár almafa
Vagy talán hatalmas balsafa?
Szedett-vedett rímekben
Elmereng,
Ki sötétben ül,
Fejed fáj,
Ha elméd rávetül
A kérdésre:
Mi az élet értelme?
A konzervativizmus
jó iránymutató,
de a szubjektivitás
hol van benne; a jó
Botorkálok éjjel, de csak a homály honol,
számomra világos, ám a fátyol ráomol...
Kicsit sunyin néz, majd jön a himihumi rész,
ki tudja még, mit diktál most a cirkuszi ész...
Odaát voltam:
hol a határok felbomoltak
a múltban, a jelenben, a jövőben,
hol nincs idő és tér sem, ott,
hol kezdet és vég sincs,
csak puszta lét van. És sötétség. Mely
fény nélkül nem megnyilvánuló,
formanélküliség és nemtelenség...
Üvegszilánkok a padlón, üres töltények a szekrényen.
Végtelen anarchia uralkodik a környéken.
A láng hamarosan elalszik, de még él,
a vándor hamarosan útra kél.