Filozófikus versek
Létünk csak rezgés.
A semmit nem értheted,
hisz nem érzékeled.
Kölcsönhatásod vele nem lehet.
Közhírré tétetik, hogy mától
tilos a munka minden olyan
embernek, aki művészien tudja
kifejezni magát, mert az ihlet
az alapból nem adott.
(bokorrímes)
Ültem egy padon, szemben lángfelirat lebegett...
...megszületik újra, és vándorol
meghágott, lángoló bálványokon,
végül pernye ernyed a vánkoson
Itt ülök asztalom fölött magam,
Kint a szél fú, oly hangos - nem hallja szavam.
Színes szederfán madár ücsörög,
Szúrós szívem szegletén kék színű rög.
Honnan jöttem én,
e világban jártam már valahol?
Csak itt leltem békémre,
e haza fogadott be.
Életünk boldogulása
E földi világban
Szellemi törvények betartása.
Törekvés a tökéletesedésre,
Abszolút jó érvényesülésére.
Tehetetlen
Járom a városom utcáit, ahol káros,
Fojtó a levegő,
Lassan már a temető
Lesz az otthon.
Ahogy Síva kikelt Önmagából,
egy fekete lyukba gyorsan beesett a világ.
Szerelem, szerelem, édes szerelem
Szerelem, szerelem, édes szerelem.
Mit is jelent a szerelem?
Egy érzést? Egy döntést?
Esetleg egy időtöltést?
"szárnyam nincsen, mégis szállok,
vágyam sincsen, mégis vágyok
szelíd szépre, igaz szóra,
ember szíve szülte jóra;"
zubog a fény
némán ölel a vágy
ősi az igény
láng-színpad az ágy
Vajon mosolyogsz most?
Vagy haragod Istentől származó?!
Mert eszközünk, hogy maradj,
Tusád alatt megvolt...