Filozófikus versek
mint a tavaszi esőt a föld
érzed-e
egészekből leszel rész
részekből egész
te is egyre messzebb
te is egyre közelebb jutsz...
Ott van pár madárka... a faágakon ülnek,
csivitelnek valamiről, és boldognak tűnnek.
Ott van a kanapén egy csacska macska,
gondját és bánatát az alomban hagyta.
De ugyan már, mik ők az Emberhez képest,
nézd meg, hogy Ő miket vitt eddig véghez!
Nyolcszor nyolcas a mezőny,
Tizenöten sorakoznak egyért kiállva,
Azért az egyért, akit én testesítek a valóságba`,
Mert rögös utamnak én vagyok a királya...
Ne kövess, mivel nem ismerem,
merre megyek, lehet, elrontom,
de lehull a lepel, hiszen fenn
a falon lesz az első posztóm!
Emberek, tudás értelme,
Megértés mindnek félelme,
Idegen, más, csak tönkretegye!
Egy parkolóban várok,
az autóban ülök,
meleg van,
hosszúnak tűnik a várakozás,
nézem a kevés növényzetet
a járdán.
Tévelygésem
Az agy és a szív húrjain is ez zenél,
mégis összezavarodik, ki lélekről beszél...
A lélek biztosíték bennünk
Örök halhatatlanságra.
A test csak porhüvely, ahogyan
Magasra törő sas kalitkája.
Talán még sosem jártam ilyen mélyen,
valami elromlott a dupla húszas évben.
Mintha csak előre megéreztem volna,
furcsán is indult az éjfél utáni első óra.
Délibábok horpadt nászát
Leplezik le utcalámpák,
Molylepkék mind, füst és kámfor...
...no comment...
Élnek oly emberek, kik mást sem csinálnak,
Rút haragjukat fröcsögik világnak,
Fújják a magukét, azt hiszik, bölcsek,
S várják, hogy pohárba ecetet töltsek!
Széles e világon nem találsz oly embert,
Kinek egy-két féltett titka már ne lenne.
Melyet lelke sötét zugaiba elrejt,
És felszínre törni soha nem is enged.
Rossz irányba
Megy a szekered!
Isten teremtett...
Társat adott neked.
Vajon tényleg élek,
Vagy elképzelem csupán?
S ha élek is, hát félek,
Hogy holnap meghalok talán.
Aludj, kis galambfióka,
Szép álmod váljon valóra!
Tudom, csak annyi kell neked,
Teli legyen a kis begyed,
És hogy elrejtsen a fészek,
Anyád melegítsen téged.