Filozófikus versek
Setét lett e nemes Fejszebükk e nemes Bükkös oldalában
Setéten és felfüggesztetten e világ is szép.
Nézd, óh, mily csodás ez a fénykép!
Vonaton ülve hallgatom,
ahogy ritmusra kattog a kerék,
tűnődve nézem, önfeledten,
ahogy szalad felém a vidék.
Tegnap már gyönyörű tavasz volt,
kinyílt kertemben a kék jácint...
Sok nárcisz sárgállva hajbókolt,
a fa szirmot bontott, rózsaszínt.
Hétfő van. Vagy péntek?
Egyformák a napok.
Lehet, nagyot kérek,
a régit akarom.
tehát még élek
ha ez a cudarság amiben vagyok
ez az élet
gondolkodom a gondokon
mi lenne ha a kabát függene a gombokon
és a zsebek mindegyike belül a kabáton
fura egy megközelítés belátom...
Víz vagyok, könnyed, selymes, lágy.
A hegy meredélyéről zubogok alá.
Patakká válok, átmosom a köveket
Tajtékot vetek, fodros fehérségeket.
Időkapu. Véget ért egy földi élet.
Díszes dombra közelítették a képet,
Koporsóban nyugszik, ott a meggyötört test,
A lélek a másvilágon filmet vág, fest.
Elhalasztani
Akarták a húsvétot,
Nem lehet és nem
Szabad, a feltámadás
Nem zsibvásári kacat.
Gondolkozzatok, csak gondolkozzatok,
mert van rá időtök, most bezárkóztatok,
mert ez a választás, csak egy lehet rá mód,
féltve az éltetek, most bent kell maradnotok,
vagy kimentek, és akkor tán meg kell halnotok.
társadalomkritika
A járvány, a vírus Noé bárkája 2.0,
A Jóisten a végső pusztulást hozza,
A gonoszságok miatt ez méltó büntetés,
Mindenki által megérdemelt vezeklés,
Mely ellen nem hat a tüntetés.
Nincs egyedi ízlés, mert az egyforma emberek elnyomnak mindenkit,
Akinek a legdrágább dolgai vannak, az mindent vitt,
Miért viselkedünk úgy, ahogy a tömegemberek elvárják...
Vajon mit akar bennem a lélek,
lehet, ismeretlen Holdistenek
azt hiszik, kicsikarnak tőlem
valami újat, szent kegyelmet.
A szívben törött dárda,
A múlt fojtó árja.
Lelkem sodrása,
Sötét folyó.
Zöldet álmodtam, aszfaltra nyárfát, felkiáltó jelet!
Gyaloghídon állva - mondd - mi mást tehetek?