Gyászversek

Lightning Bri

Habok között

Hallgatom a madarak csicsergését,
Mégis úgy érzem, hogy a magány felemészt,
Hiába az a boldogság, amit éreznem kellene, már tovaveszett, ahogy
Már nem vagy itt mellettem.

Tovább...

Ginu

Nagypapa

Az erős katona

Hosszú élted alkonyához ért már.
Nap, Hold s minden csillag immár terád vár.

Tovább...

Tordai Mihályné

Síri csend...

Szívemben fájdalom

A temető gyászos halálának ölében
Nyugszol, jó apám, sírhant mélyében.
Bú van előttem, bú van mögöttem,
Fájdalomtól hullik keserű könnyem.

Tovább...

1126

Maria_HS

Látod, Barátom

"Nagyon megszürkült bennem a világ,
És benne nagyon megszürkültem én".
Hiába nyílik a mezei virág,
Én most csak a jajszót üvölteném.

Tovább...

2826

Horváth Gabriella Mária

Bánat

Mami emlékére

Hideg cseppek túl hangosak.
Könnyem, akár az eső,
Lelkem zajosan csapkod.
Zavarodott, szívszorító idő.

Tovább...

1214

Titi Hajnalka

Az én Apám

Az én Apám sosem aggódott értem,
sosem szeretett.
Az én Apám, ha kérdezték rólam,
csak félvállról nevetett.

Tovább...

Bánlakyné Moravetz Edit

Kismama

Emlékek nyomában

Apró kezét forró tenyerembe tette,
mint riadt madárkát, elfészkelte benne.
Aranyló hajában fürdött hajnal fénye,
karbunkulus szemét emelte az égre.

Tovább...

Krekács Zoltán Ferenc

Kihantoltuk anyánkat...

Állunk, mint a cövek,
Alattunk a széthordott föld
- bíborkoporsó, kopott halotti felirat...

Tovább...

11

Buri Alexandra

Örök némaság

Tudom, hogy fázol, dermesztő a hideg,
Nem tagadom, félek, hisz te is érzed.
A remény bennem is éppen csak piheg,
Ha a tagadás valóságra réved.

Tovább...

3030

Parajdi Attila

Tanítónő

Tudom, hogy ez a vers nem lesz tökéletes,
mint a búval tapasztott városi kemence sem az,
melyben végül elégetnek.
Ahol születtem, nem volt lány vagy fiú,
csak az számított, hogy ki tud fára mászni jobban,
s a lovat fogni úgy, mint az apja,
mert hogy elvitték, mindegy, hová,
ezért a gyeplőt elég korán átadta.

Tovább...

2524

Csorba Tibor

Apám emlékére

Búcsú a kovácstól

Megrepedt az üllő, elrozsdált a vas,
nem sújt le többé a helység kalapácsa -
befogadta testét, ki szülte: Halas,
tölgyfa koporsója magába zárta.

Tovább...

Szatmári Gizella Emese

Temetés

Mint színfalak mögött megbújó valóságot,
reménytelenül kereslek magamban téged.
Bár rövidlátó szememmel semmit sem látok,
de annyit tudok, hogy a szívem sokszor téved.

Tovább...

4552

Filyó Kíra

Rózsa

Egy szál rózsa hever a földön,
Hogyan került oda,
Azt senki sem tudja.
Tüskéit letörték,
Szirmait megtépték.
Ki tette ezt a szörnyűséget?

Tovább...

Árnyék és Fény

Tekinteted

Nézem a képet, melyről mosolyogsz rám,
Kezedben életed alkotásai,
Tekinteteddel küldöd szép álmaid
Szelíd mosolyodnak nem várt alkonyán.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom