Gyászversek
Könnyes szemmel, árva gyertyafénnyel
állunk meg a sírhantok előtt,
szívünkben most fekete csend fészkel,
gyásszal szórja be a temetőt.
Megyek a temetőbe, vár engem egy sírhant.
Ilyenkor újraélem a felfoghatatlant.
Több mint húsz év eltelt, mióta te elmentél.
Pedig csak te voltál az, aki védelmeztél.
Kisfiam emlékére
Ma virágok sírnak, megtörik a fény is,
Ma szeretet ünnepe, könnyezünk mégis,
Meghajlik az idő, a múlt emléke hív,
Ilyenkor úgy érezzük, megszakad a szív.
Zord valóság
A halottak napja nem a szomorúságról kéne szóljon,
mert a mi kis szívünkben boldogság és szeretet kell gyúljon.
Drága, szeretett halottunk már biztos sokkal jobb helyen van,
Istenünk felkarolta és nem hagyta lelkét ott a porban.
Halottak napja van, ma újra temetünk,
sírotokat fehér krizantém borítja,
lélekben most újra veletek lehetünk,
de a fájdalmas gyász szívünket szorítja.
Szüleim sírjánál
Lehajtom fejemet,
Nekik köszönhetem
Sorsomat, életem.
Lét-nemléted ma véget ért,
hajlott hátú, bölcs nagyapám.
Ha megszűntél, te drága élet,
lelked velünk itt maradt,
földi szárnyaid növének,
nem maradtál hant alatt.
minden megy a megszokott rendben
koszorúk araszolgatás sűrített járatok
útra kelt a gyász is novemberben
mert halni akarnak a krizantémok
Auschwitzi siralom
Szögesdrót az éj homálya,
bolyong a fájdalom benne,
lehull a kín az út porába,
s nincs lelke, mit kilehelne.
Nem boldog ünnep ez a mai,
virágot, gyertyákat viszünk,
halottaink ünnepe ez,
akiket soha el nem feledünk.
Sírkertek szélén,
Szívünk legmélyén,
Szeretteink alszanak,
Eltemetve nyugszanak.
Ma gyertyát gyújtok, iszom egyet rátok,
S ígérem azt is: elmegyek hozzátok.