Vicces gyerekversek
Kis bogárka ül a padon,
na de mért is becézem?
Felnőtt kölök pár napja ő,
e kis csöppnyi bogárlétben.
Ágyrajáró, árva báró,
Fő kincse egy mákdaráló.
Étterembe sosem járó,
Inkább otthon vacsorázó.
Medve doktor, erdőorvos
rendelése kiscsoportos,
mert a beteg sosem fogy el,
ha mindenkit külön kezel.
Van egy motor a garázsban,
azt mondják rá, hogy Csepel,
nagyi szerint régi vacak,
dirreg-durrog, kelepel.
Tyúkanyó az udvaron,
egy meggyfának tövében,
tojásra lelt, csöpp nagyon,
megkaparja körmével.
Ez a gyerek folyton kérdez,
de a választ nem várja meg.
Igaz, nem is tudtam volna,
akkor is várhatott volna!
Dingő, dongó, csiprő-csapró,
Zengő, bongó, pillő, pálló,
Bársony bokor zöldül, kondul,
Fán a kakukk üvölt orvul.
Teknőc Ernő munkát keres.
Postásnak állni érdemes,
így gondolta, s elindult a hivatalba.
Megkérdezték, mihez is ért,
ő csak forgatta a szemét -
házhoz viszem a levelet,
postás lennék, hogyha lehet -
Rábízták a leveleket.
Ha a Napfény lila volna,
Ha az Égből hinta lógna,
Ha a kútból tej fakadna,
A tehén meg babot adna,
Ha az egér cicát falna,
Ha a bánat öröm volna,
Hogyha kecskét szüretelnénk...
Réten, mezőn él a csiga,
ne tapossa szét paripa.
Vagy ha mégis, alkut ajánl,
másszunk versenyt a diófán!
Kajlafülű nyuszipajtás,
tápszer helyett kaja van más,
vadnyulaknál kedvelt dézsma:
a lucerna és a répa,
sok száz nyuszi tápláléka,
jobb, mint konyha maradéka.
Anya a szép nyári ruhám mind bedobozolta,
elbújt már a napocska, nem kell a pörgős szoknya.
Ősz van, nadrágba bújunk, alá harisnyagatya,
megjött a tél, hull a hó, bundás kabát, sál, sapka.
Kicsi falu, kicsi porta,
udvarában nagy a por ma,
ugyan nem csoda az eset,
hiszen mindennap megeshet.