Versek a halálról

Kohánszky András

Álmodj!

Álmodj, te csendes, álmodj, te szép!
Álmodj egy álmot, mit eltipornak épp!
És ha felriadnál e rossz szóra...
Feküdj hát vissza kényszernyugovóra.

Tovább...

Szabó Edit

Sorsok útja

Sepri a földet ruhának alja,
hófehér fátyol simul a hajra,
földi mennyország életnek része,
karcsú leánynak minden reménye,
fekete öltönyben várja a párja,
fehérség villan inggallérjába,
egymás karjában indulnak útra,
nincsen előttük gondoknak súlya.

Tovább...

1110

Tóth László (lacesz)

Árnyjáték

Vitorlánk fújja jéghideg északi szél,
Kikötünk elfeledett őseink szigetén.
Minden esztendő csak egy újabb felhő,
De ez a kísértethajó mindenkiért eljő.

Tovább...

Schweighardtné Pataki Zsuzsanna

Emlékezz rám...

Kérés...

Emlékezz rám, ha majd nem leszek -
az égen ugyanúgy lesznek fellegek,
ugyanúgy süt a nap, ugyanolyan az árnyék,
ugyanúgy ölel a fiú, a lány még,
ugyanúgy lesz bánat és öröm...

Tovább...

1111

Halász István

Temetőben

Múltunkban járok gondolatban.
Csendben ballagok magamban.

Tovább...

56

Ferenczi Jozsi

Időtlen idők

Ha majd egyszer megáll az óra
néhány üres, hűtlen szóra,
elmondaná, amit nem lehet,
amit nem lát fénylő szemed.

Tovább...

Mészáros Lajos

Az emberi sors

Sárgult, rozsdás falevelek
ősszel, ha lehullnak a földre,
messze hordja az őszi szél
lassan, elvesznek a ködbe.

Tovább...

Fekete Dániel

Az élet az ember

Halkan megszólal a zongora,
Vele zendül fel az ég,
Jéghideg levegőn keresztül
Némán leül a gyász.

Tovább...

Hegyi László

Majd, ha eljön az ősz

Majd, ha eljön az ősz,
az utolsó évszak,
lázas szél fúj mindig,
és dühöng egész nap.

Tovább...

4034

Hanzelik Erika

A sötét

Sötét csuklyáját felvette az Éj,
köntös alá burkolta hűvös tekintetét,
fájó kínzás lebegett körülötte,
s a csillagos eget a füstös Sötét körbeölelte.

Tovább...

Király Anita

A kis gyufaárus lány

Este van már a városban,
Hol ér engem ma az álom?
Vacogva egyre kóválygok,
Helyemet én nem találom.

Tovább...

Szőke Csengelle

Elfelejtve

A táj sivár, szürke, ködtől nehéz.
Érzi az ember, hogyha lenéz,
Nincs egyedül. A temető
Bokán ragad, mint elvakult szerető.

Tovább...

K.Jackson

Tudom, vége

Tiszteletből

Tudod, meg kellett tenni,
S tudom, így kellett lenni.
Szád íve, néhai játékos mosoly,
Melyért ma annyi irigy okol.

Tovább...

Majláth Magda

Rettegő fényben

Rettegő fényben alszik a ragyogás,
Elnehezül karodban a vágy,
Pupillád tompán világít

Tovább...

Szedő Tibor

Édesanyám!

Éj karját válladra teríti,
sok csillagát arcodra hinti.
Nap sugarát szívedbe rejti,
ha elfárad, fejét öledbe ejti.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ