Humoros versek
Badacsonyi Kéknyelűt ittam én az este,
nemes, kedves vendégsereg, itt van a beste,
fejembe szállt, nem azért mondom, de tart a bál,
vidám szüretet ünnepel minden kedves pár.
Leszáll az este,
Magányt keresve
Engem már meg is talált.
Hívott, kért csendbe,
Mondta, hogy rendbe,
Két lélek bolyongva szállt.
Peches ember ne üljön a buszra,
vagy ha mégis, magát kialudja,
egész éjjel semmit nem aludtam,
álmatlanul csillagot számoltam.
Depis este
lesz a mai,
persze
naivan azt remélem,
hogy megélem
szépségét a mának,
míg hétrét görnyeszt a bánat,
vadállatként tombol bennem az ösztön...
Hallom ám
Hallgatom a hangokat.
Beszűrődik, igen
a csendbe, a csendembe
még néha...
Pókember ül egy háztetőn,
Mélabúsan, csak úgy, merengőn.
Bántja őt a gondolat,
Hogy nem érti a pókokat.
Söröcskét és borocskát
venni kell, mert nem osztják,
kaját néha osztanak,
sorba is áll sok dagadt.
Történt egyszer, egy pénteki napon,
Hogy két vendég ült kint a teraszon,
Sietett a pincér a rendelést felvenni,
Azt hitte, útjába nem állhat semmi.
Egy hevenyészett esküvő mellékhatásokkal
A mesterséges tó mellett elmenvén,
hol a vasút borzolja a feltalajt,
két dolog jár a fejemben:
ne essek le a patakon
keresztbe fektetett csőről,
s elérd az utolsó recepciós vonatot.
Elcsitultak már a tavasz hűs szelei.
A fák karjai halkan ölelik egymást.
Összebújik minden virág a réten.
Talpig zöld takaró színezi e varázst.
Nagyjavítás még nem reménytelen,
Csak pöfögő masina ne legyen!
Krumpli, tojás, liszt és zsír,
Segít mindenki, mit bír,
Hámoz, pucol vagy épp gyúr,
Konyhában anya az úr:
Adj egy tálat, piríts morzsát,
Te meg gyorsan magozz szilvát!
Rákóczi út hatvanhatban
Beindult a cicagyár,
Eget rázó hangulatban
Tombol már a cicabál!