Humoros versek
Kutyasors
Öt óra. A Nap már felkelt,
Kutyus szólítja az embert:
Vah, te Gazdi, menni kéne!
Görcs állott már a vesémbe.
Rémes rímekkel riogató, rút ripacs,
Kit költőnek kikiáltó kakaskodók
Bámulják bénán borzasztó bűvsorait,
Lenézve lomhán lángeszű látnokait.
Magyarországtól Madagaszkárig
mirtusz-ág méltó menlevél...
Marika magas meggyfára mászik,
miközben mondja: megleptél...
Volt egy ember, erdőn járó,
Réten járó, mezőn járó,
Nagy bajuszú vadász bátyó,
Kint az erdőn sétálgató.
Az ember gyarló, van, mikor vétkezik,
csúnyán beszél, vagy tilosat étkezik,
esetleg álmodozva elréved,
észrevétlen tilosba téved,
ijedten néz, azt a,
hát ezt most jól elszabta,
tagadni nem lehet, sután magyarázza,
hazugságmeséit kisujjból kirázza...
Voltam én biz, nem is régen,
álmomban egy szép mesében,
ezer apró csoda lépett,
festett nekem tarka képet.
Behemót szomorú,
lelkén fonott koszorú.
Egész nap nagy búsan
fekszik az ágyamban.
A végzet asszonya?
Elhagyott a szép kedvesem.
Nem volt könnyű! Nem szégyellem.
Unatkozni semmi kedvem,
Gyere vissza, életkedvem.
A kulcs
Bekopogott hozzám a Julcsa,
Elveszett valahol a kulcsa.
Ruháját leszedtem,
Hiába kerestem.
Remélem, hogy elveszti újra.
Szomszédunkban a réten,
a réten,
nagy mozgás volt a héten,
a héten.
Én inkább északi, jó boszorka lennék,
hogy ne orroljon rám a világmindenség,
seprűmmel cikáznék ide, aztán oda -
büszke lenne rám a Boszorkánytanoda
Szép szerelemben
alkot a szellem,
ám de szobámban
új csoda vár:
gyorsul a szív már,
csillog a szempár,
íze a számon,
vágtat a vágy.