Humoros versek
Schweighardtné Pataki Zsuzsanna
Tél, 2019
A szobára lassan leszáll az alkony,
az utcán égnek már a lámpák,
a csendesedő hóesésben
alig látni már a járdát.
Igaz mese
Hatvan, de fiatalos tanár,
haja viszont megőszült már.
Hiszi: tud még hódítani,
lányosztályban tetszelegni.
...
Mikor lesz már meg a jogsim?
Vezetni még nem tudok,
Éppen hogy csak totyogok.
Vágyálmok, lázálmok közös vonása;
A valósnak mindre sok a hatása.
A valóval indul, aztán mélyedve
Belegabalyodunk képzelt tényekbe.
Az életben néhány fontos
döntést meg kell hozni:
Jobbra menjek, vagy balra? Bár
lehet még fokozni:
Elinduljak egyáltalán,
vagy inkább maradjak?
Írom a verseket nekem is és másnak,
írom azoknak, kik betűimre vágynak,
van pár gondolatom, szerelmem az írás,
remélem, hogy mindezt nem követi sírás.
Fiatal még, élte-korán
a tél ereje,
de próbálkozik az ősz után
leselkedve.
Az ünnepek után vevőszolgálatnál
Az első munkanap van ma az újévi ünnepek után,
némelyik ember még ma is sokat vásárolna talán,
az üzletek ma már mindenhol ismét nyitva vannak,
de ma visszahozzák sokan, amit cserélni akarnak.
Meghívó
Térjetek be mind a bálba, hogyha erre jártok!
Tudom ti is vidámságra, mulatásra vágytok.
Itt ma párját megtalálja az, ki erre vágyik,
jól vigyázz. Mert semmi nem az, aminek épp látszik!
Nyugdíjasok farsangjára
hivatalos vagyok mára.
Maszkabál lesz a javából,
jelmezünknek jóvoltából.
Költőnek neveznek mások,
ó mily balga álom,
csak irkálok, mi eszembe jut,
s így vagyok e világon,
... Nem tagadom, álmodozok,
hogy a hírnév rám ragad,
írok majd híres verseket én,
mely az utókorra marad...
Bánatomban én ma úgy döntöttem,
hogy keményen leiszom magamat,
pálesz mellé fehér bort töltöttem,
nem hagytam ürülni a poharat.
Indián a lován
pőrén a szőrén
hajt, de majd
odaér, ha ráér.
Medve alszik a barlangban,
Mi itt állunk a farsangban.
Ne hagyjuk most el a mókát,
Eszkimó ejt el így fókát.
Az erdőben, a tisztáson
Délután négykor elvárom,
Megjelenjen ott mindenki,
Aki az erdőben lakik.