Humoros versek
Szomorú fűz
csüngő ága,
rászállt apró
bölömbika.
Kis madárka,
nem is bika.
Kelj föl, te hétalvó! Csörgött már az óra,
kukorékolt a kakas is pontban virradóra,
kidugta a fejét a Nap, ott pislog az égen,
fölébredtek a tyúkok is, kapirgálnak régen.
Én minden valamire való poént lelőttem,
Amelyik rosszat nem sejtve, megjelent előttem.
Legyenek azok ártatlanok, kicsik vagy nagyok,
Ezért rossz hírű poénvadász hírében vagyok.
Mosom kezem a csap alatt,
szutykos volt már, nagyon ragadt.
Szappanozom, dörzsölgetem...
Vajon mikor törölhetem?
Vidáman kel fel a Nap,
az ágyam is kivetett a mai nap.
Álmosan kergetem magam,
mégis visszahúz az ágyam.
Zártosztályra kerültem, 133-as szoba a lakhelyem,
Elfoglaltam én itt a trónt, mint Napóleon: korona a fejemen,
Nem félek, hogy betörnek ide, szóval nyitva az ajtó,
Valamelyik nap azt hittem, én vagyok a trójai faló...
Tanórák sora telíti a napot,
Pedig még félig az ágyban vagyok.
Behavazott reggelre.
Hó hullott a kertemre.
Hullhatna, az a dolga,
Ha nem április volna.
Ábránd, mi semmit sem jelent
Felróhatod, ki hogyan rímel,
No meg az olykor Bábelt bíbel,
Látható, aki mímel rímmel,
Ne azt tudd meg, ha mi nem stimmel.
fecske párban csomagolva
olcsó áron elvihető
hangoskodnak szemetelnek
kicsit zsúfolt már a tető
tavaszi szél lombot cibál
szirmok hullnak virágeső
öreg tavunk fodrozódik
mint egy spicces víg szerető...
A szavak.
Mindenkinek mást mondanak.
Néha sajnos, arcul csapnak.
Tenyérrel vagy ököllel
gyomron rúgva letaglóznak.
Hómezőin a pompás Everestnek
egy sokat látott, sokat tűrt Gepárd
becserkészett egy szürke Ürgepárt:
"Hopp, pajtikáim! Többé nem eresztlek!"