Vicces versek a halálról
Szomorú vers
Medve brummog az erdőben,
Mérges: kertje veszendőben,
Utcák, terek, házak, tanyák,
Szűkítik ősi otthonát
Ha, ha ha, meghalok!
Bölcs jövőm már várom,
Bár hitetlen vagyok,
Így öröklétem a halál.
A Halloween nagyon vén,
átélem én rettegvén,
sok töklámpás fénylik ma,
reszketünk, mint kocsonya?
Foltok
Nyári éjszakán
tőled vagyok átkarolt.
Két emberi folt.
21 gramm epigramma
Meghóttam én kérem, éppen akkor meg akkor,
mikor elért az a Kaszás, no-meg az aggkor.
Szép temetésem vót, de a végét nem vártam;
így is voltak a pappal, sírásóval, hárman.
Egyszóval, így hagytam itt e földi világot:
sírásó szórt rám földet, pap meg miatyánkot.
(Nem feltétlenül fekete) humorral
Tudtam, hogy életem nem tarthat örökké,
pont ezért nem lettem szlovákká, törökké,
maradtam magamnak egyszerű magyarnak,
de amint látod, hát ők is csak meghalnak.
Már korán reggel, sőt hajnalban hangosan ordított,
Ha ő sakkozott, mindig hátrányból fordított,
Azaz csak fordított volna, ha tudna játszani,
Egyszerű kakasnál nem akart többnek látszani.
horror mese csak 118 éven felülieknek!!!
...Elkap, mint csempészt a vám pír...
Sakkozik a Halál, nyugodt, sose kapkod,
Jobbról is, balról is leüt egy parasztot.
Harminckét fogam régen volt,
bal alsó ötöm üres folt,
az űr
a zűr.