Versek a hűségről
Már hatvan éve, hogy együtt élünk,
párommal szép idős kort remélünk...
Úgy szeress engem,
Mint harmatcsepphez
Búvó lomha szende.
Félek, hogy visszatérsz te még,
És újra mindent kezdhetnénk.
Kérlek, ne hívj s ne válaszolj: szeretsz-e még!
...
Te angolul tanulsz,
én a Te nyelved már
próbálom bemagolni.
Nem könnyű az ismeretlen...
átnyújtom hát, vedd el,
itt a szívem, tessék,
leejteni nem ér,
ha rátaposol, végem...
Tündöklök Neked piros ruhámban,
értem én is, mint mag a búzában.
Mint pipacsos mezőn sárga kalász,
mint Afrika földjén az ananász.
Száz csók, ezer képzés, tízezer pillangó reszket.
Száz szó, ezer kérés: tízezer imágó repked.
A hűséged elfogadom,
Míg élek, a hűséget megtartom,
Lelkünk egységét örökre vállalom.
Naponta faggatom magam,
nélküled miért boldogtalan
és reménytelen életem.
Minden út egyszer hazavisz
oda, hol gyermekkor-gyökerek
nyúlnak a földbe makacsul,
s láthatárt szeg az a hegy-kerek.
Ha a holdvilágos tavaszi éjen
A gondolatom elkószál, elbarangol,
Hiányodtól bánat ül a szívemen.
Szemeimből a könny megindul magától
Csak egy kép,
Csak egy pillanat.
A kezed az az érintés,
Görnyedt háttal...