Versek a hűségről
Csak hozzád akarok hűnek lenni,
mit nekem más nő, hírnév vagy rang!
Nem választhat el tőled semmi,
legfeljebb ásó, kapa, nagyharang.
Engedd, hadd szeresselek újra,
csillagok tövénél térdre hullva,
két kezemmel, hogy legyen erőd,
és sóhajra, könnyre, sápadásra
vigaszra és feltámadásra
várva, megtagadva a leendőt.
Te legyél templomom, ha majd megöregszem,
csoszogva járok, s reszketeg lesz kezem,
reggel és este mondj velem imát,
segíts, ha megakadnék - mondatom mondd tovább.
Veled maradtam őszülő hajammal,
a lázadások árja véget ért,
az éj után ma látod, itt a hajnal,
a Hold mögötte már aludni tért.
Sok időn keresztül vártam
E pillanatra,
Mikor kulcsod
Szívemet nyithatja.
Te vagy az éjjel, én a nappal egy igazi, nagy kalanddal.
Én vagyok Neked a melegség, mi télen életben tart Téged!
Gyere, kedvesem, álmodjunk együtt!
Neked mi az álmod?
Az én álmom te vagy teljes valódban...
Nem mai téma ez már köztünk,
Több éve húzódik már közöttünk.
Van Ő és én, ketten együtt egész,
Külön-külön pedig fél és fél.
Sínen kéne lennie az életemnek,
de még mindig azon gondolkozom,
hogy mit rontottam el?
Lehet, túlságosan próbálok megfelelni,
tán az egész világnak,
de lehet, hogy csak neked.
Soha nem tudjuk meg.
Együtt élünk megértésben,
Egészségben, betegségben,
Jóban s rosszban veled vagyok,
Mellőled már nem mozdulok.
Kicsit "pihentettem" az öreg szenet,
mert kezembe csúszott egy csinos ecset.
Palettáján csábító, kacér színek,
olyanok, mint a sor végén a rímek.
Csendesen átölel az alkony,
Egy új síron könnyezik egy asszony.
A deres sírhalom alatt nincs boldogság,
Nincsen rája már orvosság.
"Tiszta arcnak tiszta a tükre"
ne vigyen tetted rosszra s bűnre
tudd és érezd, mit miért teszel
végezd a dolgod becsülettel
Hajnali négy
(kelt a szükség).
Nejem álmát
ne zavarjam,
lábujjhegyen
tök sötétben
bújok vissza.