Versek a hűségről
Nagy hős, ki szívemet őrzöd, hol vagy?
Nem talállak e ködös, nyirkos homályban.
Eljött az ősz, lelkem mégis téged vár,
Te vagy nekem a menedék, a vár.
Kezében a fegyver, magához szorítja,
övé.
Ki vehetné el, talán az Isten,
aki szárnyai alatt féltve oltalmazza?
Jobban szeretlek, mint gondolod...
Érezd
Jobban szeretlek, mint gondolod,
Szívem parányi darabokra boncolhatod,
Késsel vághatod nehéz gondolatod,
Akkor is szívem ajkait csak te csókolhatod.
Ha Veled lennék, hajtanám fejem
öledbe nyugvó hőn szerelmesen,
ha Veled lennék, mosoly köröttem
rekesznyi nevetésben böködne.
Sokféle hűségről beszélnek most nekem.
Melyik fontosabb, ki mondja meg énnekem?
Lehetek hűséges, igaz, jó feleség.
A párom, kinek fő erénye a hűség.
Hallod a csendben a hangját, egy hívást...
A hívást, mely lelkeden keresztül szól hozzád.
Szerető és védelmező karja fonódik köréd,
mutatva benned lakozó erőt és a fényt.
Ez már csak így lesz, kéz a kézben
jóban, rosszban, nyárban vagy télben,
záporban, hóban, napsütésben,
szélcsendben, nyári forgószélben...
Pont ma egy éve ígéretet tettünk,
Egy olyan ígéret, amit meg nem szeghetünk!
Egymással szemben, kézen fogva,
S csak néztük egymás szemeit elgondolkodva!
Fehér szirmok ciklus
Te mindig máshogy bántál velem.
Nem, mint mással, hanem óvatosan, kedvesen.
Mintha egy törékeny ékszer lenne
Az a valami, mi köztünk szövődött,
A kis dobozunkban egy csoda van benne,
A múlt és jelen után nem a jövő jött,
Hanem az örökké tartó pillanat.
Annyira szeretlek, nincsenek rá szavak, egyszerűen elmondhatatlan.
Ha meg lehetne fogni,
ez egy olyan hatalmas lenne, ami a világ mindenségétől is nehezebb.
Amennyi csillag van az égen,
mindet lehoznám érted,
s karjaidba menekülnék a csúnya valóság elől.
Farkas Gabriella (Gabriella20)
Én akarok lenni az az egy kiválasztott csillag,
Kiért a szemedben a szenvedély szikrája villan.
Ki előtt bánatod, szomorúságod nem lesz titok,
Ki iránt bizalmad Csak erősebb, s meg nem inog.
Eltörtek a szárnyaim, amivel eddig repültem,
Hisz a magasból megláttalak téged.
Megláttalak onnan fentről, s beléd szerettem,
És már az eget se látom többé olyan kéknek.
Csakis lassan lehet belém szeretni.
Viszont volt egy pont, ahol te zuhantál,
mint padlóra szédült porcelánváza
egy megfejthetetlen belső huzatnál.