Versek a hűségről
Őrült vagyok, húzz magadhoz forrón,
homlokodra lehelem búcsúcsókom...
Együtt könnyebb, mert ketten vagyunk,
Egymásnak sokat adunk.
De te most mégis elzárkózol,
Mert szenved a lelked e világban,
Úgy érzed, nem vagy hibátlan.
Virág vagyok, virág vagy.
Földben élünk.
Arcom meggyötört, fáj a közöny,
a nem törődés, a személyeskedés.
Nem értem, mikor lesz az, mikor
teljesen befogadva otthon leszek.
Avagy mese a monogámiáról, a valódi elköteleződésről és a stabilitásról
...ám párja kérlelve, kacéran szabódott:
- Gondold át, ez a frigy annyira végleges,
bár... hűség ügyében nem leszel csalódott!
El nem kopó kalapáccsal
Szögezgeted felém a kérdést,
"Hogyan szeretsz engem?", s én
Nem értem, mi a módi ebben?
Krokodilkönnyek patakzó kútja,
Olykor elválik két ember útja.
"Cuki"
Ahogy fáradtan átléped a küszöböm,
Ezzel okozod nekem legnagyobb örömöm,
Ahogy szemeiddel enyémeket keresed,
Ebben nyilvánul meg az igazi szeretet.
Tudod, te bátor,
kitől vagy távol,
kit ölelsz által,
nevet adsz mával.
Suhanó pillanatban,
Álomban és valóságban,
Izzó délutánban
És hideg éjszakában.
Ő ártatlan volt, mint rigó a szőlőfürtömön,
Emlékszem, szeme villant, és szökkenve elköszönt.
Lenge ruhája, lábából csak villantott egyet,
Ő volt, ki az örök hűségre váltott két jegyet.
Egy szelíden lobbanó fáklya fénye
világít messzire, hegyek felé.
Alázatos hűség-táncát járva
szemedbe szökik fényének árja,
és elindít téged hazafelé.
Megannyi gyökér minden ujjunk
Köröttünk sötétség didereg
Mi akartuk hogy összebújjunk
Támadni készülő vert sereg
Homályt fújok néha két szemedbe
Tenyerembe ívet robbant a halál,
ha elmegyek, ne keress, ne találj,
utánam futni minek, nem lehet,
nem tudhatom, mikor hol leszek.