Versek a hűségről
Legyen számotokra mindig szép az élet,
Soha ne érjen a szerelmetek véget.
Ki vagy Te, ki szép szemével megigézett,
Ki szívemben felélesztette a tüzet?
Ki vagy, ki értelmet adtál életemnek,
Egy angyal, ki földre szállt, hogy velem legyen?
Tél szele sürgőn zizzen az ágon, reppen a lejtőn,
múlik az ősz is, utánad vágyom, fázom az erdőn.
Hangtalan réten itt fogom csendben lelked kivárni,
harsonák szólnak, lépteid nyomán fogom bejárni.
Ma is jókedvűen ébredt,
Mint minden reggel, régóta.
De tudta, ma valami más lesz,
Eljön az a bizonyos óra.
Új útra tévedtem
Emlékszem még a lázas estékre,
Mikor ezerszer elmondtuk, mit érzünk beszélve...
Boldogok voltunk, ez már több volt, mint szerelem,
De te rossz utat választottál, s itt hagytál engem!
...
Szerelem és ragyogás van két szemedben.
Fogadalom
Cirmosat pöfékelt az út pora,
Megfeszültek a légöblök
Szelíd pillérlépéseid alatt,
S elnyúlt széltében az öröm.
Szüleim és nővéreim emlékére szeretettel
Mindenki gyertyát gyújt e napon,
kinek valakije már nem él,
ilyenkor imádkozol csendben,
pedig inkább feléje mennél.
Mikor a szemedbe néztem,
Bennem egy világ tört össze,
Mert már nem látom magam benne.
Tudom.
Tudom, hogy ott vagy bent.
Tudom, míg kívül angyal, csodálatos hajnal,
Tudom, hogy démon vagy.
Tudom.
Aranytollú kismadár
gyönyörű-szép tájon
énekelte víg dalát,
sétálgatva ágon
Iránytűm zavarodva köröz,
Nem találja az utat,
Nem tudja, merre küldjön,
Semerre sem mutat.