Versek a hűségről
Kavarog a hajnal, az éj fellebben,
kicsit még álmosan a reggel átfon.
Szívemre pottyan a perc, eső cseppen,
rezzen a pillám, elillan az álmom
Kedvesem
Mielőtt reggelente útra kelsz,
ajkad forrón csókolja a szám.
Óvó tekinteted felém szegezed,
mosolyod szórja rám szereteted.
Sok-sok évvel ezelőtt egy fogadalmat tettem,
bárhová visz utam, nem feledem, hol születtem.
Midőn először látlak én,
őszike nyílt a vágyak mezején.
Ott ültél a fűzfa kinyúló gyökerén,
midőn először látlak én.
Mikor mindenki más elenged, tovább tart.
Megölel, miután százszor eltaszítottad.
Lapuló vágy
A tüzes hév csak parázslik majd,
jól nézel ki, lesz, ki rád hajt...
Más szájából édes a szó,
ha én mondom, csapnivaló.
ballada
Minden évben aznap - eljön emlékezni,
azt a néhány percet újra felidézi!
Édes várakozás minden perce` fél öt,
égő keserűség, csalódottság - nem jött.
A megzenésített
Coulomb-törvény befejeztével
parancsszóra
az olimpiai stadionban visszhangzó
több ezer egyszerre kiáltott
"előrével"
adrenalintól izgága...
te vagy létem kék hegyén, fenn magasan a hó,
a telet is élem érted én, hogy el ne olvadj, ott legyél,
ha tavaszba érünk, tárolókba engedem vízzé olvadt lényedet...
Ha kérdezik: miért tetted?
Életed miért szenteled
Istened célja felé?
...Fiatalság zsongása.
Az emberek jönnek-mennek,
Ez az élet rohanása.
felhánytorgatott múlt ül a vállon
súlyába roppan a gerinc
megcsuklik a nyak az állon
láncra vert a felejtés
te szabadon szálló madár
talán nem köt téged vágy
tied a kék ég szépsége
vele a végtelen szabadság
szárnyaid alatt suhan a lég
neked bólint a mosolygó nap
magasságban töltöd életed
nem bánt miként lesz holnap...
Nyugszik a lét, nem fodrozza
éltem csendes tengerét.
Bánatomat nem hordozza,
szabadultan nézne szét.