Versek a hűségről
Várakozás,
ez lett az én osztályrészem.
És bár hálátlannak tűnik,
szívesen végzem.
Talán úgy tűnik, nem szeretjük egymást,
mert sok kritikát vágok hozzád,
úgy tűnhet, csak eltűrjük a másikat,
mert önzőek vagyunk, esélyeket latolgatva...
A hűség, nem egy érzés,
Nem lehet félreértés,
Nem is lehet ez kérdés,
Hanem inkább egy döntés.
...Keresni indulsz, csendesen bolyongva
Az elveszett lelkek megfakult azúrján,
S hangtalan lépsz előre a hullott
Szirmok vastag szőnyegén; Ha majd
Az elmúlás köde vesz fáradtan körül
Valaha-volt-virágok nehéz illatával...
Ha te folyó leszel
én felhő felette
és cseppenként hullok
bele a vizedbe...
Hűnek lenni ahhoz, akit szeretünk nem elég,
Borzong tekintete, ha valami rosszat sejt,
Szeretni, tudni kell s vele hűnek lenni kell.
Szeme ragyog, mikor látja, boldog vagyok.
Május hajnalán
szerenád kopogott
szívem ablakán
árva madár
bús dala, mint
tavasz balzsamos
ámító illata,
hullott suttogó...
Izzadt ébredés.
Reszketek, mint falevél,
ha megrázza a szél.
Veled álmodtam.
Amikor húsom húsodba mar,
amikor teljesen eggyé válunk,
amikor világaink összeborulnak,
s létrejön közös új világunk...