Húsvéti versek
Vizek fodrán, rigószemekben
lobog a hajnalpír,
valami égit sejtve rebben
s dúdol a gólyahír.
A teremtés pillanata köztünk villant,
Fényben fürdő erdők magányos mécsei
Már nem adnak világot.
Egyetlen ösvény taposta hómező vezet tovább a helyre,
Hol megszületett.
Indulunk.
Dicsőítő ének szól a szívünkben,
Melynek ékes szólama nemesbít.
Szent megújulás dallama hitükben
Szelíden, megtisztulva lelkesít.
Húsvét napja előttem áll.
Imára nyílik a szám.
Az ima hangja
hozzád száll,
Jézus, Isten fia.
Ébred a természet, búcsút int a Télnek,
fecskék s a gólyák újra visszatérnek.
Madarak víg dala töri meg a csendet,
mormoták s a medvék vidáman ébrednek.
Zöldül a fű, bokrok és fák rügye pattan,
hóvirág nyílik már az elmúló avarban.
Zsongás bongás
Millió virág törekszik a nap felé,
édes illat lengedez a levegőben,
bódít az átkaroló üdeség dél felé,
patak csörgedez a hűs erdőben.
Szabad-e locsolni?
Jöttem ide locsolkodni,
a húsvétot köszönteni.
Ne hervadjál, rózsaszál,
itt a tavasz, terád vár!
Jégszirom az ablakon, fagyos még a hajnal,
A felkelő nap fényénél még a természet is hallgat.
Álmos falomb didereg, megrázza agancsát,
Ezernyi ezüstös hópihe fel-alá szaladgál.
Érett-rózsás a leányarc,
Élő virág a nap alatt.
Tettre készen a legénye!
Locsolóvers a zenéje.
Nyulacskák a réten
sokféle virágot szedtek.
A huncut felhők táncoltak az égen,
Kacagva perdültek ide-oda serényen.
S dolgukat könnyedén emígy feledve,
Hetekig nem csöppent le az égbolt nedve.
Ha feltámad benned a szeretet,
gondold meg jól, mit miért ünnepelsz.
Amikor reggel felkeltem,
Rögtön útnak eredtem.
Szép, csinos lányokhoz
E verssel érkeztem.
Hova bújt a nyuszi? Keressük meg gyorsan,
Úgy látom, hogy ott lapít a közeli bokorban.