Húsvéti versek
Hát ennyi volt az élet, e keresztem a vég.
Bárcsak e sok kín s fájás nem gyötörne még.
Engedjetek végre el, a Golgotától is feljebb...
Faragnék ringató bölcsőt,
és a fej felől tündöklő jelet,
s a keresztre mosolyt, mert csoda érkezett.
Bár sziklasír várta végső pihenésül,
s őrök vigyázták, pecsét, félelem...
Április elején nyílnak a fák,
ébred az erdő, zeng a világ.
Itt van a gólya, az oszlopon áll,
hordja a gallyat a fészkire már.
Szép jó reggelt,
Itt a húsvét,
Ha otthon lennék,
Már locsolkodnék!
Kopár sziklák meredélyén,
Zajos világ csendes szélén,
Szeme előtt az egész világ,
Széllel dacol Valivirág.
Bizony, nehéz világ köszönt sok piásra!
Julis karanténban, kocsma is bezárva,
Faluban a rendőr bőszen ellenőrzi,
ki akar a parkban hosszan elidőzni?
Elregélőm, hogy telt az én napom...
(3 soros-zárttükrös)
Tegnap nehéz nap volt, körbejártam a falut,
Ahol nem engedtek be, berúgtam a kaput...
Tegnap nehéz nap volt, körbejártam a falut.
Hadd vigyem a keresztet, hogy kinek
tövis-fejék díszíti homlokát,
meglásson engem is a tömegben...
Engedjétek meg nekem, katonák!
Járvány terjed a nagyvilágban,
Már itt is, Debrecen városában.
Míg Jézusunk vállán keresztfáját vitte,
édesanyja szíve fájdalmát cipelte.
Ó, mily nagy fájdalom nyomhatta a lelkét,
látni úgy szenvedni életének kincsét.
Karanténba zárva s
a zöld erdőkbe vágyva,
járva a világot
találtam egy virágot.
Üres a sír már,
csak angyal ül kövén,
a kertben Jézus sétál,
az élet csendje mindent átitat.
Mosolygósan ébredt Sün Tóni,
milyen jó, hogy ma nem kell dolgozni!
Húsvét van, s ez alkalomból
sok szeretettel feleségére gondolt.
Üresek a templomok, a kehely is kiszáradt,
húsvét reggel szomorúan tekint a világra.
Az Úr asztalán egyedül ácsorog a gyertya,
nincsen, aki lángra gyújtsa, száraz a kanóca.