Húsvéti versek
Ma a feltámadást ünnepeljük,
a régi időkre emlékezünk.
Jézus, ki meghalt a bűneinkért,
vállalva kínt az emberiségért.
Vércseppek áztatták arcát, testét,
tömeg megalázta s kinevették.
Szemébe néztem a halálnak,
porrá vált addigi életem.
Feltámadott romjaiból a lelkem,
új kottából zengett énekem.
szikla gördült a bejárat elé
a barlangban megpihen a sorsom
úgy nem kell majd lépten-nyomon
a feltámadást gyakorolnom
Gyermeki áhítattal
A kórusban ültem
s néztem a falon a templomképet.
Játszottak rajta a foszló fények.
Áhított magányban vártam
fájón valamire.
Három nyuszi ül a fűben,
Elgondolkodva néznek körbe.
Egyik jobbra néz, míg a másik
Balra, a középső így szól.
Viruló mezőkön szép kankalint láttam,
gyönge, hamvas testét két karomba zártam.
Elhamvadt a parázs,
nincs, ki tüzet rakjon,
aki tűzifákat
baltával aprítson.
Lógó orral a nyúl ballag,
Fülén kopott, piros szalag.
Orra fázik, az eső havas,
Zsebében a répa avas.
Elcsendesedik minden bennem.
Tekintetem a megfeszítettre emelem.
Már nem látszik a kín az arcán.
Megbékélten függ a keresztfán.
Vitám a bennem lévő kisördöggel
Húsvétkor
Abban az időben
a "panem et circenses"
mérhetetlen hatalma
volt a züllés birodalma.
S mert lőn színe tojásnak
Illata életnek
Víg álmodásnak
Kedves ébredésnek
Megjött már a locsolkodás napja,
asztalon egy csokor tarka-barka.
Kosaram színes tojással tele,
beköltözött szép húsvét ünnepe.
"Húsvét legnagyobb ajándéka a remény."
Valóban, a természet ontja zöldjét,
virág idézi, volt egy vasárnap,
barnás barkaág bólogat, s a színkavalkád
lelket-szívet vidít, ez az igazi készülődés.
Ma jött el az ideje,
minden fiú, férfi kézbe vegye
vödröt, szódás, kölnis üveget
vagy más egyéb ibriket
vízzel töltve, és sietve
odaérjen az adott helyre.