Húsvéti versek
Amikor meghalt a királyok Királya,
reszketett a föld, szemet hunyt a nap.
Kellemes Húsvéti Nyulat Kívánok!
A nyulat apró darabokra vágjuk,
És sóval hintjük be a felszínét,
Vöröshagymát olajban kirántunk,
S örüljünk neki, ha ez mind kész.
Ma a feltámadást ünnepeljük,
a régi időkre emlékezünk.
Jézus, ki meghalt a bűneinkért,
vállalva kínt az emberiségért.
Vércseppek áztatták arcát, testét,
tömeg megalázta s kinevették.
Szemébe néztem a halálnak,
porrá vált addigi életem.
Feltámadott romjaiból a lelkem,
új kottából zengett énekem.
szikla gördült a bejárat elé
a barlangban megpihen a sorsom
úgy nem kell majd lépten-nyomon
a feltámadást gyakorolnom
Gyermeki áhítattal
A kórusban ültem
s néztem a falon a templomképet.
Játszottak rajta a foszló fények.
Áhított magányban vártam
fájón valamire.
Három nyuszi ül a fűben,
Elgondolkodva néznek körbe.
Egyik jobbra néz, míg a másik
Balra, a középső így szól.
Viruló mezőkön szép kankalint láttam,
gyönge, hamvas testét két karomba zártam.
Elhamvadt a parázs,
nincs, ki tüzet rakjon,
aki tűzifákat
baltával aprítson.
Lógó orral a nyúl ballag,
Fülén kopott, piros szalag.
Orra fázik, az eső havas,
Zsebében a répa avas.
Elcsendesedik minden bennem.
Tekintetem a megfeszítettre emelem.
Már nem látszik a kín az arcán.
Megbékélten függ a keresztfán.
Vitám a bennem lévő kisördöggel
Húsvétkor
Abban az időben
a "panem et circenses"
mérhetetlen hatalma
volt a züllés birodalma.
S mert lőn színe tojásnak
Illata életnek
Víg álmodásnak
Kedves ébredésnek