Húsvéti versek
Húsvéti készülődés
Erdő szélén, a nyúlüregben
él két testvér szépen, csendben.
Egész télen játszadozva és
pihenve készültek a kikeletre,
a tavaszi nagy ünnepre. Az
egyikük nyúlánk, magas
tapsifüles hórihorgas. A
másikról nem mondhatni, ő...
Testem habár földbe jut,
Megmarad egy szökőkút,
Melyben tovább élek itt.
Legyen Benned ez a hit!
Egy tavaszi nap hajnalán a Jeruzsálemben állomásozó római légió szálláshelyén egyedül
térdeplő alak suttogása szűrődik a sötétből.
Jeruzsálem leányai,
most már ne sírjatok,
egykor megmondatott
és fel is támadott,
villámok cikáztak,
hasadtak kárpitok,
Ő lett az átkozott,
felette fény ragyog.
Húsvét hajnalára
örömmel ébredjünk,
múljon a sötétséggel
emésztő félelmünk.
Szomorúan vártam én ezt az ünnepet.
Tudtam, hogy az összetört szíveket
Locsolni most csak könnyekkel lehet.
Eső szitál, az ablakon
csorog le búja cseppje,
torokszorítva hallgatom,
feszítve már a teste,
a lelke még a Golgotán
az Úr elé letérdel,
jövőd feszíti homlokát,
telíti új reménnyel.
A Megváltód ott van benned,
átölelte már Júdásod.
Amit gyáva nyelved enged,
kakasszóig tagadások.
Várjuk a húsvétot
ragyogó szemekkel,
ilyenkor jóllakik
minden szegény ember.
Főtt tojásból nem lesz csirke,
Megfestik őt szép pirosra,
Jöhet legény, nagy, kicsinyke,
Locsolásért jár húsvétra.
Az igazság minden nap megfeszíttetik.
Ki elárul, tagad, már nem hagy mély nyomot.
Tövissel sebzetten miben reménykedik?
Sokadik megváltót ütnek korbácsosok.
Zöldellő fű között készül a húsvét,
hamarosan érezzük sonkának ízét,
tojások héját festik már pirosra,
üdvözleteket írnak képeslapokra.
Húsvét hétfőjén ébredek,
a nyúl velem szemben ténfereg.
Megijedtem, mi is ez,
tán ez a nyúl hamarabb kezdte az ünnepet?