Versek a hűtlenségről
Tekinteted bozótján
festett tövis,
mint lelked, elrejtve arcod is,
bár még éget pillantásod lángja,
démoni szemed kék máglya.
Félregombolt ingdarab
Szamárfüles tintás lap
Medréből kijövő patak
Halvány kimondatlan szavak
Elsózott túl hideg leves
Termékeny föld túl gyepes
Hamar jött szerelem heves
Gondterhessége lesz jegyes...
Mint egy eldobott hamutartó,
fekszem a füvön. Hideg,
őszi napon, a sugarak
szemeim közt kipattannak,
holott nem is szívtál cigit.
Mit mondhatnék nektek?
Nektek, akik beleköptök mások levesébe?
Ostoba és szánalmas sorsú nők vagytok!
Azt hittétek, mindent megkaptok!
Ne mondj rólam Te sem rosszat,
Akárhogy is éltünk,
Minek egymást beszennyezni,
Tudjuk, volt sok vétkünk.
Nehéz volt elhinni. Mi történt veled?
Eltitkoltad az újabb szerelmedet?
Hűtlen lettél hozzám, de vajon miért?
Talán a túl nagy távolság állt közénk?
Hűséges hűtlenség
Két lény él bennem,
Egy Vadász s Vad.
A Vadnak van párja,
A Vadásznak ez vad.
Elmentél, elhagytál,
más utakra találtál.
Te jobbra, én balra,
te rosszra, én jóra.
Ajkaim sóban áznak,
Legalább elfelejtem csókod
Tüzesen parázsló ízét,
Szemed gonosz nézését,
Amivel petróleumszívemre
Dobtad a lángoló gyertyát.
Nincs bocsánat, nincs!
Te csak nyelted a whiskyt!
Egy örült éjszaka lett a veszted,
Mikor a pultos-lányt mohón szemezgetted,
Tekinteted rászögezted!
Fekete Valentin e nap,
mert nem vár ma rám senki sem,
csak a templom, meg a pap.
Viharoknak véget vetek,
Szenvedésem tengerbe vetem.
Elmegyek tőled igen messze,
Minden könnyem érted ment el.
Csinálhatsz, amit akarsz végre,
nem zavar szemtelen nézeted,
bűnbánatom a zsebembe rejtem,
ha netalán elfogna védekezésed.
Lennél-e
Hideg szívemnek izzó parázsa,
Üres kandallóm melengető tűzifája?