Versek a hűtlenségről
Egy nyáron estünk szerelembe,
Olyan forró volt, mint a szél, ami körbeölelt minket,
Nézz most rám,
Egy ideig jó volt, aztán már nem.
Emlékszem, hogy kérleltél,
Emlékszem, hogy bókoltál.
De velem hamar végeztél,
S eközben máshoz jártál.
Félelmem már álmokat képez,
Fiatal, szerelmes álmokat,
Folyamat csakis egyet kérdez:
Megnézel ugyan másokat?
Ciánkapszulában
Madárdalként hallgattam
Csilingelő ritmusát,
Édes hangja mit üzent,
Szavaiból nem jön át.
Indul a tusa!
S alul marad, ki buta.
Nincs szánom-bánom,
s arcodon se látsszon
lelked idealizmusa.
A nádas közt üldögél egy leány.
Reá nézek és ismerem is talán.
Éppoly szelíd, mint a ló, ki betört.
De látszik tekintetén, hogy megtört.
Tűrök, rohanok, szaladok utánad,
Akármit csináltam, Te utáltad...
Kedvedre tenni nem lehetett!
Ez kemény vitákhoz vezetett...
Csak egy kérés volt,
De te nem tartottad be,
Mindent eltitkolsz,
Egyedül hagytál engemet.
Mert azon a napon is szépen sütött a Nap,
Madár hangja ébresztette Jónást, nem a pap,
Most nem érezte ő a kávénak zamatos illatát,
Nem találta maga mellett a szép Magdalénát.
Komoran múlnak az éjszakák és nappalok,
Egymást sem váltják már az évszakok.
Sötét a ház, a lelkem, az elmém,
Csak Te voltál, ki vigaszra leltél.
A Nap ragyogóan süt, az ég tiszta,
A szerelmünk már nem olyan tiszta.
A haj hullik, akár az áprilisi hó.
Szálain az évek csúsznak alá
Egyenest a földbe,
Ahonnan nincs visszaút.
Tudod, mit csináltál velem?
Egész életemben téged szerettelek és szeretlek,
Ez teljesen megőrjít és szétszed,
Mintha a szívemmel játszanának egy bokszmeccset,
És a szívem már a végét járja,
Az ellenfél felkészült a K.O-jára...
Kacsingat Julis Gáspárra,
pedig ő a gazda lánya.
Gazsit sem kellett félteni,
Julcsa nagyon tetszett neki.