Versek az igaz szerelemről
Emlékszel még, te angyal, a rémálmomból?
Mikor számat csókoltad éjjeli órában?
Elvitted belőlem a fényt, s most csak sötétség van.
Csillagok nincsenek, s a tücskök sem ciripelnek.
Avagy egy viszonzatlan... Szerencsétlenkedés
Ha meglátom, szívem zakatol.
A többiek kérdezik: kire gondolsz?
Egy álom az a fiú, nem tagadom.
Félek megszólítani, olyan béna vagyok!
Talán a Hold hozott,
vagy egy színes gondolat,
talán avar alatt megbújó,
piciny virág,
talán a Nap hozott,
mikor rám gondoltál,
vagy egy belém dobbant,
megálmodott világ...
Szívemnek lángja, mely bennem ég,
Táplálja testem melegét,
Szemem tekintete, mely mindent lát,
Veled tudom, milyen a világ,
Kezem érintése, mely jóval, rosszal áraszt,
Kérdéseimre Te vagy a válasz.
Szomorúság
Mondd, mit tehetnék, ha erre születtem,
Minden egyes nap a fájdalom átjárja testem.
Keserű a ma egyszerű mivoltja,
Ma egy éve hunyt ki szívem ékes csillogása.
Egy éve, hogy szavad már nem szólít,
Tudom, elcsépelt, de úgy érzem, elveszek.
Félem, ha az idő egyszer magába zár,
a fény útján nem lesz többé találkozás.
Egyedül leszek Isten elé járulva,
fehér ruhába öltözve mély alázattal.
Soha semmit nem akartam jobban,
Mint hogy enyém légy valahogyan.
De ezt mégsem tudtam kimutatni,
Elmondani vagy egyáltalán jeleket küldeni.
A lány
A lány hosszú idő után újra ír verseket.
A Múzsája az ősz hajú fiú lett.
Hozzá, róla írja a verseket.
Ír az együtt töltött, gyönyörű évekről,
benne a szép emlékekről.
Nemcsak a test kell,
hanem ami benned van.
Szíved, lelked,
gondolataid és érzéseid.
Májusi tikkadt délután
Csak ülök a padon.
Mellém telepszik hű társam,
A nihil.
Idegen alkony
Újra a kanyon pereménél állok,
A kék napnyugtát egyedül nézem,
A dűnéknél Rád már hiába várok
A szelíd, rózsaszín hóesésben.
Hosszú idő telt-múlt, míg nem találkoztunk,
Fájdalmas volt a pillanat, mikor el kellett válnunk.
Költőnek születtem,
Egy könyvelőbe szerettem.
Elvárnám, hogy szeressen,
Velem együtt nevessen.
Én a túlsó parton állok,
Köztünk folyó és mély árok,
Csókot küldök neked, s zenét,
Építenék hidat feléd,
Mely átvisz hozzád a túlsó
Partra...