Versek az igaz szerelemről
Ha a völgy kérdez, a hegy felel.
A híd pedig viszi a kérdést a szerelemhez.
Mintha a Hold csillagok nélkül járná útját,
viselem nehéz teherként Kedvesem hiányát,
mint tengervíznek tükre napsugár nélkül,
hiánya szívembe marva egyre mélyül.
Az élet egy röpke villanás,
Sorsuton robogó száguldás.
Jelenünket múltunk üldözi,
Pillanatösvényre tereli.
Álmokba bábozom magunk,
Ahol valóságlépteket hagyunk
Homokban trappolva,
Esti dalokat duruzsolva.
Csendesen lépkedem.
Lépéseim nem nézem...
mondd, nem mardosnak a be nem tartott ígéretek?
hogy miattad folyton csak színészkedek?
nézd, Kedves, mit tett velem a vágyakozás!
megért ennyit eme csalfa játszadozás?
Utolsó
Miért fáj? Hisz nem is volt semmi.
Ami lehetett volna? Óh, nem bírtad,
Nem bírtad elviselni.
S ím régebb a fájdalmam,
Mint veled az érzés.
Mit rejt e szó igazán?
Mi lelkemnek volt vigaszán?
Amikor még ott voltunk
és gyermekfejjel bolyongtunk.
Nehéz hozzád hű lenni, amikor eltaszítasz,
nehéz veled őszintének lenni, amikor gyanúsítasz,
nehéz veled élni,
nehéz nélküled élni.
A legelő előtt mind egyek vagyunk,
a hegyek oldalain az utak suttognak.
Ha odanézek, a légmentes tér számomra élettel megtelik...
Álmaidat mindig kerested,
csak őt, csak őt szereted,
igaz szerelmed el is vesztetted,
pedig ha tudtad, forrón ölelted,
ígyen egyszer örökre elvitte szíved.
A szerelem, látod, sohasem üzlet
Mit kértem tőled? Épp három évet,
cserébe adtam épp három évet,
a szerelem, látod, sohasem üzlet.
Hajnali három,
A metrót várom,
De nem jön az,
Ahogy te sem,
Mindig az maradsz,
Akit kerestem,
Hangos zajok.