Versek az igaz szerelemről
Ébren vagyok? Vagy csak álmodom?
Valóság ez a fájdalom?
Mely pusztítja az életem,
Ha nem vagy mellettem.
Ásónyomok
Hajnali mozdonyok füstkeze nem integet már,
Ollókezű sugarak tördelik a párolgó homályt,
Kábulatból rohan fel a vakond-szemű határ,
Tapad a rög, cseppenként issza a lapályt.
Számolom a napokat szüntelen,
Hogy újra a karjaimba zárjalak.
Ez az idővel folytatott küzdelem.
S a percek körém épített várfalak.
Szemed kék óceánjában fürdik a kelő reggel,
Isteni igékkel ajkadról a szó vízzel keresztel.
Szerető koldus lelkemnek Te vagy a minden,
bánatom-örömöm az egyetlenegy kincsem.
Égen-földön örök szerelemben, akiért dobban a szívem...
Úgy lökjön a szellő, hogy
Hozzád érhessek,
Hogy te bennem, s én
Benned élhessek.
Kizárólag két felé irányul,
S marad mindig így.
Az egyik az Úr iránya,
S másfelé pedig: Feléd!
Eltelt egy újabb hónap,
továbbhaladunk holnap.
Azon az úton, amin elindultunk,
hogy együtt élni tudjunk.
Szerelem, csók és édes méz,
mellőlem soha te el nem mész.
Velem maradsz mindig - örökre,
az élet láncával hozzám vagy kötve
Távkapcsolat
Egy halk szó, egy pillantás, egy mosoly...
Mindennap hiányzik nekem.
2017. május 21.
Ekkor változott meg az életem.
Beleszerettem egy fiúba,
Amit soha meg nem bántam.
Ha szomorú vagy, én meghallom.
Pici tested majd felfalom.
Hisz mindened oly ennivaló és drága,
Mint a cseresznyefa legszebb ága.
Mindig a gyönyörű képeidet nézem.
Ölelésedet még most is érzem.
Nincsenek megfelelő szavak.
Karakterek nem találják a helyüket.
A gége hangot formálna, de hallgat.
A légáramlat tüdőmben eltévedt.
Avagy: mikor apadatlan szerelmem csüng a levegőben
Eddig nem hittem
Szerelemben,
Hitben,
Csodában,
Mában,
Jövőben s jelenben.
Mellzsebedben nyugszik tollad,
mely javítás után piheg,
csak csendben ereszt pirosat,
beszennyezve dacos szíved.