Versek az igaz szerelemről
Mérhetetlen fájdalmam a rossz útra térített.
Mert elvett tőlem mindent és mindenkit, a hitet.
Fájdalmam haraggá, majd gyűlöletté változott.
Mert igaz szerelmet nékem sosem hozott.
Szerelmünk a kezem alatt, a lapokon.
Történetünk a tollamból kel új életre.
Most ölembe hajtod fejed lágyan,
S bújsz belém mélyen szerelemvilágban.
Mit ér a szerelem nélküled?
Mit ér az, ha ajkam szétreped?
Reped szép ajkad hiányától,
Reped a szád távolságától,
S még megannyi gyönyörű vágytól,
Melyet most is hallok a szádból.
Nem vágyom étteremre,
Nem vágyom rózsára,
Minden nap várom epekedve...
Egyetlenegy válaszára.
Te vagy az egyetlen az életemben minden téren.
Csak téged szeretlek, csakis egyedül téged.
Elhasznált szavak, lejárt cipősarkok
felújíthatók, de nem tudom, ha kell...
A felkelő Nap sugara, ahogy beragyogja arcod,
Úgy teszed te is tökéletessé minden egyes
Napom.
Játszanék pici szíved megfeszült húrjain,
Akár egy művész a csellót ölelve át.
Vonóm negédes csók a szerelemnek ajkain,
Játszanék, míg nem hallanád szívemnek hangját!
Véget ért az életemben egy kemény fejezet,
Mikor a hazugságokat a szívembe szegezed.
Véget ért, de még látod, hogy talpon vagyok,
Bár a szívemben a sebek, miket okoztál, nagyok.
Utazást én hoztam fel,
Úti célt te mondtad meg.
Közel három hét...
Strigulákat nem húzom,
De számolom a napokat.
A lány a naplementét nézte.
A fiú pedig nézte a lányt.
Vörös volt a horizont, és
Mindkét huszonéves csak állt.
Mindig légy büszke, ha valaki szeret.
Ki őszinte szívvel kimondja a neved.
Aki tálcán kínálja emberi, szerető szívét.
Önzetlenül és tisztán néked adja a lelkét.