Imák
Édes éjszaka, kérlek bontsd ki édes fátylad,
hulljon ránk e fátyol, mint egy mennyei áldozat....
Istenem segíts, hogy lássak
s belássam tévedéseim,
hogy ne rágódjak folyton
fájó múlton,
s ne gyötörjenek
bebábozódott képeim,
hogy messzire űzve elkergessem
sírva borongó érzéseim...
Hogy miért születtem erre a világra, nem tudom.
Talán keresem mi az oltalom.
Oltalmazz oh Uram,
enyhíts fájdalmamon.
Megittasult illatoktól terhes az esti lég
Köröttem béke, nyugalom, csendesség
Néha napján imádkozom,
s megszólítom Istenem
nem értem, hogy miért ilyen
sorsot adott énnekem!
Az égre emelem alázatos, könyörgő, évektől elgyötört tekintetem.
Imámat gondolatban mormolom feléd, hallgass meg, édes Istenem.
Nem kívánok már semmi mást létem hátralévő kicsiny részében,
Minthogy nehezen meglelt, áhítva szeretett társam velem legyen.
Allah legyen irgalmas - a
karaván ezer tevéje
fűszere s embere eltűnt
a horizont végtelenjében
nyomuk elnyelte a homok...
Szeretnék bújni feledve,
Vadászni fújó szelekre,
Szaladni széllel szárnyasan, egyre...
Búskomor alkony, úgy nyúlik az árny,
Oly rideg, fáradt a holdbéli táj.
Járom az utam a Holdnak porán,
Süpped a lábam a léptem nyomán.
Adjál Uram nékem
lelki békességet,
szívemnek, testemnek
teljes egészséget.
Taníts meg Uram boldognak lenni,
Tiszta szívemből, könnyen szeretni.
Szállván virágra, miként a lepkék,
Könnyen cikázva, ahogy a fecskék.
Szálljatok hozzám, vigyétek,
Szitkok sebezte lelkem poklának átkait,
Fakult imáim látjátok, ahogy lenéztek,
Színezzétek végre gondolataim álmait.
Én már lassan elaluszom,
hadd legyen ma csöndes éj.
Nyugodalmas, jó éjszakánk,
kerüljön minden veszély!
Tudod, Én azt hittem, szeretni olyan könnyű,
De már tudom azt is, a fájdalom, milyen szörnyű.
Azzal ébredni reggel, talán már nem haragszik,
Talán a harag már jó mélyen alszik.
Megtört szemedben látom,
Öntudatlan gyermek-világom,
Ellobbanó éveid súlya
Dacos teher vállamon.