Imák
Isten már biztosan elhagyott,
hisz nélküle telnek a napok.
Nem lelem örömöm semmiben,
hová lett, mért fogyott el hitem?
Köszönöm, Uram, az éjszaka csendjét,
a susogó ágak zöldellő beszédét.
Csöndes tanúja lehettem a végtelennek,
volt, hogy megértettem igédet.
Ékszerdoboz a sötétben
Méltósággal figyel fenn a hegyen.
Aranybástyaként ragyog éjszaka,
Nappal fehér márványpalota.
Mentsd meg a lelkem, drága angyal,
virradjon rám egy fényesebb hajnal.
Ima "járványháború" idején
Istenem, jó Atyánk, segítsd meg néped,
Ki nem látta már sem a jót, sem szépet,
Törtetők hada lepte el a világot,
Taposott, tört, zúzott, szemetelt és gázolt...
Uram, hálát adok azért,
hogy életre hívtál szereteteddel,
irgalmaddal és kegyelmeddel.
A lelki fejlődésemet emelni, tökéletesíteni.
Ha kinézel a kertedre,
Mindig örömöd leld benne,
Munkád gyümölcse a fényben
Ragyogjon át a szemedbe!
- Én a szívemet adtam Neked.
És nem kérek cserébe semmit.
Nem kell a hódolat érte.
Reményem elfedez, ennyi.
Mit várunk
Várakozás ideje van.
Mégis majd` mindenki rohan.
Akik várnak is, vajon mit?
Többnyire, hogy elmúljon valami:
A félelem a holnaptól,
a viszolygás a járványtól,
az itt rostokló, maró magány,
a bántón fájó szeretethiány...
Merre van az utam?
Kérlek, mutasd meg, Uram.
Veled szeretnék lenni mindenkor,
Igazából mindegy is, hogy hol.
Mindenben öröm
Időmet mindazzal kitöltöm,
Lélekben mindenki így öröm,
Én csakis ezáltal kérhetem,
Tarthassa meg egész életem.
Fölzeng a templom tornya.
Fent éjfélt üt az óra.
Éji antifóna,
múlt és most dalolja...
Hálát adok minden bajért, ami ért.
A nehézségek leküzdése erősebbé és rugalmasabbá tett.
Hálát adok minden örömért, ami ért.
Ezek nélkül gyönge lennék, és erőtlen.
Szavam a szélben szüntelen,
mint szürke veréb a jéghideg
hóesésben - megfagy, didereg.
Hangom most nem vigasztaló.
Kérlek, Teremtőm, nézz le a világra,
küldj boldogságot minden egyes házra!
Minden ember szívét járja át szeretet,
figyelem, türelem mentsen életeket.