Istenes versek
Féltékeny reám a csend,
Az idő reménytelenül néha elibém szédül.
Érzéseket koldul, de mint a tolvaj,
Úgyis mindent elvisz végül.
Lelkem mélyén gyűlnek már a sötét árnyak,
Melyek csakis egyedül bosszúra szomjaznak.
Valóság szomorú igazság
Némán állok a feszület előtt
jelenünk torzképeit megfestő
érzéseivel: Mit is ünnepelünk?
Megváltó Istenem!
Te tudsz tenni csodát,
hogy az életemet
boldogan élhessem tovább!
Történetem rólad szól ma, ember.
Rád olvasom minden bűnödet!
Ne szabadkozz. Nem érdemes, nem kell!
Megtagadtad igaz Istened.
Csend van, nem történik semmi sem,
a Messiás sírjában pihen,
az apostolok ajtók mögött félnek.
Mária arca könnytelen,
könnyei elapadtak pénteken.
Tavaszi kegyelem
Úgy ment el, hogy vitte magával
a fájdalmat.
Üres az agyam, itt van előttem a hely,
várom a szavakat, lassan szállnak
elém, tétován, sebzetten, mint
megannyi bús, szomorú őszi légy.
A bajban mindenki imádkozik
Szívében feltűnik a reménység
Ateista ekkor nem létezik
A hit feltör amikor jön a nehézség
Amíg az embernek jól megy dolga
Úgy érzi soha nem lesz semmi baja...
Az Úr Jézus a győztes,
Aki meghalt értünk a kereszten.
Így a bűnünk ára a vesztes,
Krisztus megváltott minket ingyen.
Történt: hogy egy piciny cinke
Zord, havas tél közepén
Ott csücsült egy kopár bokor
Ágának a legszélén...
Mikor elhallgatnak a harangok,
a hűvös szél arcomba mardos,
lenge ruhám tépi a bokor,
és mégis megyek, mert utam
komor,
mert úgy döntöttem,
utánad megyek,
"kereszted" vállamra veszem...
Ha azt érzed, hogy minden drága adomány, ami van a lelkedben,
Semmit sem ér, mert nem önt el hivalkodás sem Földön, sem Egekben.
Ha önmagadban semmit nem találsz, mire végleg hagyatkozhatnál,
Hiszen tudod: minden üdvözítő ajándékot Jézustól kaptál.
Kulcsold imára reszkető kezed, mert ima nem vész sosem kárba:
"Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa."
Ébredj, lélek, új örömre húsvét reggelén,
győzött sötétség hatalmán, s úrrá lett a fény.
Suhanó fák alatt
megáll az idő,
néha szürke,
máshol szülte
a férfi, aki nő.