Istenes versek
Januári dermesztő hidegben szombat napon
A fedett buszmegálló védelmében várakozom.
Amíg ott állok, nézem a hófehérbe dermedt világot,
Amint téli álmát alussza fázósan dideregve.
1. rész
Egy piros tulipánt ring
A pusztában kecsesen,
Szirmai dúsak, élénkek,
Csoda, hogy a sziken megterem.
Sötét van odakint,
Ragyog a Hold mégis.
Messze még a reggel,
Álmodik az ég is.
Parányi porszem, mely vagyok,
töprengek gyakran az életen:
- Kapott kincseid, Teremtőm,
érdemlem vajon? - kérdezem.
Vigyázz mindig a szívedre, mert
abból indul ki minden élet.
A keményszívű ember önző lesz,
szíved mutatja, milyen ember vagy.
Lelkem klasszikusain sárga lapot szorongat a remény.
Szívem hevén lobogtatja már pirosát a félelem.
A bezártság húrjain félig megfagyva csüngök - kemény -,
szabad szellemem szárnyalására testem súlyát fércelem.
Ó, én Istenem! Mily sorsot szánsz nekem?
Miért kell arcom maszk mögé rejtenem?
Mosolyom elhagyott, magam maradtam -
Hangom haldoklik fojtó rongydarabban.
Testté lettél, köztünk éltél,
láttuk lényed dicső fényét.
Benned jött el a kegyelem,
az igazság benned teljes.
formákban bízva hiszel,
mintha volna Isten, ki törhetetlenné tesz...
Néha úgy érzem, gyenge vagyok, máskor nagyon erős.
Néha úgy érzem, elestem, de felnézek, és Isten mindig ott áll felettem.
Itt vagyok nálad, a szeretet árad.
Hitem az semmi, szeretnék menni!
Futni és szállni, nem tudok várni!
Oly rossz itt állni, jobb lesz már bármi.
Istent kerestem a távolságban, magas bérceken,
az óceánban, a rónaságban kint a földeken.
Kerestem fűben, fában, az orchideában,
de nem találtam, úgy tűnt, nincs a mában.
Van az az út, mely
Nehezen járható,
Göröngyös és keskeny,
Messziről látható.
Megköszönhetetlen szeretet
Nem bírod már a szenvedést, nézz fel az égre!
S kit tudod, hogy ott van, az segít majd néked.