Istenes versek
Hála legyen az Istenek!
Hogy van értelme az életnek.
Aki ad jókedvet és nevetést,
Bölcsességet és sok meglepetést.
Én vagyok az Ég és a Föld
Ki életeket ad s életeket tölt
Én vagyok az Idő és a Tér
Ki a Semmiből jött s a Végtelenbe ér
Éjszaka... (f)elszállok, átvágok a Galaxison,
és a végtelen kapuját is gyakran elérem,
máskor pillangóként szárnyalok és nektárt iszom,
sajnos, álmomban minden annyira más, mint ébren...
Nehéz időkben fejem felemelve
Úgy teszek, mintha minden rendben lenne.
Felhők fölött mindig süt a nap,
Bár ott repülnék mindennap!
De jó lenne oly lenni, mint a madár,
Sebesen repülni, míg ahol nincs akadály.
Ismerd meg Jézust, ismerd meg Őt!
Ő a Megváltód, hű megmentőd.
Életét adta, hogy te élhess,
válladról levett minden vétket.
Rég volt, hogy álmomban láttalak,
És beégtél a retinám mögé,
Bíborban fürdőző ég alatt
Néztem, ahogyan testet öltöttél.
Sok genetikus azt állítja,
igazat írt a Biblia.
Négy generációt és százhúsz évet
aki olvassa, sohasem téved!
...ha tudhatnám, ha tudhatnád,
ha ismerhetném, ha ismerhetnéd,
ha sejthetném, ha sejthetnéd,
ha létezhetnék, ha létezhetnél,
ha beszélhetnék, ha beszélhetnél,
ha érezhetnék, ha érezhetnél...
Üdvözült Lélekkel
Ez az út visz Mennybe,
Pár Igaz jut ide
Sorbaállás nélkül...
Mily messzire nyúl szent keze - áttörve kékségét,
elesel, felsegít, nem látod, szeppenve érzed
óvó tekintetét, súlytalan lényét, melegét,
és ha rá hallgatsz, biztonságban vagy, nem kell kérned.
Ne légy oly néma, Istenem,
mint amilyen holt én vagyok.
Lásd, egy sírban élek,
ha nincsen lélek,
mely sírkövemen felragyog.
Megkaptam mindent a sorstól,
Elegem lett már a jóból,
Mert mi megvan, lent is marad,
Nélkülük leszek csak szabad.
Mint egy földre szállt angyal, úgy jöttél felém,
kifényesedett számomra a remény.
Révedezni kezdett szemem a kómából,
lelkem is kilépett a valóságból.
Milyen világ az, hol
Gyerekek ezrei esnek össze holtan?!
Milyen világ az, hol
Emberek milliói élnek nyomorban?!