Istenes versek
A világ nem érti, mi a Szeretet,
Ember embert gyilkol s kerget,
Rabol, öl, pusztít, nem számít az élet,
Nincs megbánás vagy alázat, már rég halott a lélek,
Fent a kereszten, ott a aremény, az isteni agapé,
Ember, nézz fel, lásd a csodát, értsd meg, a szíved sötét és kőkemény!
Uram, pusztában bolyong e nép,
az éj oly sűrű és oly setét.
Nap hevét viseli nappalon,
s a szomja nem enyhül hajnalon.
Hideg télben, vagy forró nyárban
Lásd vendégül a madarakat.
Szórjál nekik finom magot,
Madár éhen egy se haljon.
Kérlek, Istenem,
Segíts nekem,
Mert én őt szeretném,
De nem kaphatom meg.
Rég élt egy ember, ki társában
hibáit kereste, találta,
s szíve szegletébe egy angyal
fájdalom kavicsát dobálta.
Biztonságban függ a lelkünk
láthatatlan kötélen;
Aminek a másik végét
Isten tartja kezében.
A pillanat, amely sosem halad tovább
Megállt a pillanat.
Hosszasan áll.
Ó, bár haladna már tovább,
Mint a szülés, a fájdalmas élet,
Hol a vég kezdetben áll tovább:
Nem mozdul a pillanat!
Nem mondanám rejtélyes világnak,
inkább ajándékszerűen szépnek
az örök élet előszobáját:
a helyet, ahol napra nap élek.
Menyasszonyomnak
Nem az a fontos, mennyire tudsz szépen sminkelni,
hanem az, amit takar.
Nem az a fontos, mikor adsz fel valamit,
hanem az, hogy ne így tegyél.
Isten arcán megfagytak a könnyek,
kristályosodva hullanak a földre.
Lelkemben a múlt filmkockái lepörögtek,
s a világ bolondja lettem mindörökre.
Ha éjjelente lehunyom szemem,
És nagyságod imádva földre hullok:
Úgy érzem, átölelsz, de tudom, túl sok
A bűn, ami együtt nő énvelem
Merengőn csillan a fák, a kertek szeme,
naplemente-párák, fényévekként derengnek
benne... a tavalyi őszből holt levelek,
mint a pipadohány, szélbe reppennek.
Három elmerágó mondat Tátikán, Reziről Sümeg felé...
Időmarta, setét köves várfundamentum hegytetőn,
udvara emlékén felvert, szálas fű, rajta hátam,
tarkómon meg tenyerem
(mondhatni romokban heverek), így méregetjük
egymást az éggel, völgyben kushadó, szolga nyugalmú
falvakkal nem törődve, s mivel mennyboltom hatalmas,
kék szemében kicsinynek találtatok, megnyugszom kissé,
lévén egyrészt, mert szabadságon vagyok, másrészt, mert...
Hiszem, hogy értem is imádkozik valaki!
bénulásom gyógyulása
Íme, itt vagyok.
Karom kitárva.
Köszönöm meg néked,
hogy testem-lelkem meggyógyítottad!
Bölcs leány, készülj,
Állj Isten környékébe!
Béke és harmóniában, ébren.
Ne fogjon meg lelkiismeret-furdalás.