Istenes versek
János siralma
Mindenről Te jutsz eszembe.
Ha nézem, amit itt hagytál,
A kárpitban minden szakadt szál
Fájdalma zokog fülembe.
Nagypéntektől vasárnapig
Názáreti Jézus
fejét náddal verték,
megalázó rítus,
sorra leköpdösték.
Ébrednek a rügyek, gyöngyfüzért
csókolt
a hajnali pír, babusgatja, gyengéden
átöleli, mint újszülött csecsemőjét
anyja, kacér szél ringatja.
aranyszínű hangok festik a hajnalt
fohászra ébred a nyugtalan világ
összekulcsolt kezek kérik a reggelt...
Szomorúság
Nagypéntek igen fontos
a népnek.
Húsvéthétfőn
zengenek
imák az égnek,
de most, most
nincs templomi
ének...
Ha a Nagy Istenünk szerencsét is adna,
összekötné sorsát drága, jó Magyarnak...
Valahol a szép kiskertben
Él egy virág szépen, csendben.
Hajnal világa öntözi.
Esőcsepp, mi permetezi.
Boldogság madara
elszállt, mint az álom,
reszkető két kezem
az ég felé tárom.
Segítségünk az élő Úr!
Ezért is szól ezernyi húr.
Dicsérik Őt az emberek,
Hegyek és a nagy tengerek.
A Gondviseléssel
Az óceán közepén fekszem,
Hullámok dobálják a testem.
Szemem az égboltra mered,
Elengedem most már a kezed.
Uram, Uram, hozzád kiált a világ.
Te, te vagy csak a király!
Sátán koronáját taposd el!
Felbolydult a világ hirtelen,
megváltozott a kialakult rend.
Koronavírusról, karanténról,
intézkedésekről szól a média!