Istenes versek
Hinni abban, mit nem látok,
hogy az élet csoda, s nem átok,
hogy minden nehézség mögött ott az értelem,
ha nem így érzem, szemem takarja a félelem.
Reménység dalai zengenek szívemben,
átadom szeretettel az embereknek.
Nem félek a jövőtől, erről dalolok,
kősziklán állok, tombolhatnak viharok.
Fázósan, az arthrózis
minden kínjával nyomom
a pedált. Állva hagyva
előz meg egy fiatal.
Mint szomorú tükörben
könnyesen szemeim,
csillognak a cseppek
a babér levelein.
Megtérés a mezőn
Lágyan lopódzó friss, üde szellő
borzolja a rétnek zsenge füvét,
ami lágyan ide-oda hajlik,
integetve, mint megannyi kicsiny kéz,
üdvözölve azt, hogy már pitymallik.
Néha úgy érzem, hitem elveszítem,
életfeladatom hogyan teljesítsem?
Érdektelenség, emésztő kételyek,
Uram segíts, könyörgésre letérdelek.
Istentől Istenhez kerülve
Oh, mélységesen reménytelen a földnek népe,
Isten eljött közénk, és a keresztre száműzte.
Ő eljött szeretni és helyettünk, értünk szenvedni,
A világ meg megpróbálja Őt a leggyorsabban elfeledni.
A bölcsesség holléte
Bölcsesség, ó, bölcsesség, miért nem lelem arcodat?
Csak vívom egymás után e kegyetlen harcokat.
Istenhez szólok 02
"A szakadékból éppenhogy kimásztunk,"
mint egy csótány, ki a szennyből araszol.
Agyunk mosott roncs, kopott, rongyos szatyor,
s dögmadárként vet ránk árnyat halálunk.
Régen hoztam ajándékot,
a tálcám most is üres.
Elfelejtettem az illatod,
és azt is, hogy mit szeretsz!
Egy gazdag hölgy,
kit hajtott az érdek.
Pénze rengeteg, kincse temérdek.
Bármit megtehet,
bármit megvehet.
Új életet kaptam itt a földön
Ingyen kegyelemből, hit által Isten adta.
Szívemben fényt gyújtott. Jézust befogadtam.
Már nem a magam erejére támaszkodom.
A tó felett, mint füst, lebeg,
aranyló pára száll,
és vízre hull a sok pehely,
nádfürtöt ráz a nyár
Jövel, Urunk, Jézus, nagyon várunk!
Biztos ígéret szólt egykoron: "Bizony, hamar eljövök!",
Akkor meglátja majd a világ, hogy ki is az Úr és az Isten,
Dicsőségétől térdre hullnak az angyalok és a bűnösök,
Nyilvánvaló lesz akkor, hogy mi is rejlik a szívekben!
Olyan idők vannak, melyek hasonlók Noé korához,
a föld megromlott, istentelenség pusztít, rombol.
Noét, az igazat, Isten bárka építésével bízta meg,
megépítette azt, és családjával így menekültek meg,
mikor az özönvízzel árasztotta el Isten a földet!