Istenes versek
Ferenc Pápa
Egyszerű embernek
tűnik,
Isten szolgája.
Ő a helytartó
a Földön,
aki néha látogatóba
eljön.
Várok egy embert,
ki jön felénk fehér ruhában
egyszerű szavakkal,
szívét kitárva.
arctalan a vélemény,
parttalannak tűnő remény
s a fojtogató szemét
izzítja a kétség hevét
Isten is megbánta
Hogy megalkotta az embert
A gonoszság bűze felszállt hozzá
És nagyon szomorú lett
Világot teremtő,
Erőtlen temető.
Nem teremsz te már,
Gyönge vagy, mint más.
Hófehér ruhájában táncol a szép angyal.
Egy hegy alatt énekelnek, ha eljön a hajnal.
Daluk a világba száll minden nap.
Emberek szívében új remény hajt.
Eljöttem hozzád az erdőbe,
Hogy találkozzam veled.
Csak emlegetlek, ahogy a többiek hívnak,
De nem tudom a neved.
Nem ismerem a gondolkodót,
Nem én vagyok a tudat,
Csak egy személyiség vagyok,
Ki még mindig kutat.
Az ébredés hajnalán
Ő lett a téma s a gondolat,
Maga lett a tudat is,
Mely felfogta a dolgokat...
Dicsőítünk, Urunk, fenséges ISTEN vagy,
kegyelmed végtelen, hűséges vagy, s Igaz.
Általad a Menny s a Föld s mind, a tengerek,
szóltál, és meglettek felettünk az egek.
alakítsd az életem
formálj hiszen agyag vagyok
a kezeidben hogy az ujjaiddal
meg tudj engem változtatni
olyanná amilyenné az időtlenségben
elterveztél így lehetek egyedi képmás
szabad akarattal létezve
a teljesség tökéletességében...
Kövek, ha ti egyszer beszélni tudnátok,
hej, de sok mindent nekünk mondanátok.
Szátok be nem állna reggeltől estéig,
szórnátok szerteszét az Úrnak igéit.
Mélabús korszakban éltem,
Mikor a mosolyt nem díjazták,
Mikor a barna bőröm fehérre kapartam,
Hátha így elfogadják...
Sokszor a pofon volt a gazdám és a pesztonkám.
Az ember lelke csak az éjszaka szolgája.
Mindig csendben fúj a szél a holdfényben.
A szívét minden ember csak rongálja.
Nem fogják fel, mi a fontos az életben.
Nálad lenni, nem elmenni, kezed fogni, térdre rogyni.
Isten, figyelj, nincs semmi hely, lelkem fáradt, téged várlak!
Nézz rám újra, hívj új útra, lábam remeg, kell a kezed!
Szívem bágyadt, szemem fáradt, lelkem kihalt, küldd a vihart!
Kis juhászlegénynek szóltak reggel,
Hajtsd be a juhokat, ősz jött már.
A szolgálatodnak ideje lejárt.
Kifizetjük a munkádat, gyermek.