Istenes versek
Mennyi ember! Nézem őket,
nem néznek fel, csak előre.
Vagy tán még le. Cipőjükre.
Senki sem les a felhőkre.
Uram! Taníts engem igazán szeretni,
Másokról soha meg nem feledkezni!
Öntözd bennem a Lelki gyümölcsöket,
Hogy lássam meg másokban az örömöket!
Könnyebb elfutni,
Igazról hallgatni,
Mint árral szemben,
Széliránnyal ellen
Megváltott vagy
Már majdnem feladtam.
Belenyugodtam
Vagy inkább elfogadtam, elfáradtam?
Hulló levél a testi lét,
a por a porba visszatér.
Ha ennyi volna - mondd, mit ér?
Kérdésre választ ad az ég.
Gyermekkoromban
Hittem,
Hogy mindenkinél jobban
Szeret az Úristen.
Egy vágy, egy érzés,
Majdnem kísértés,
Egy arc, egy szempár
Úgy kér és úgy vár
Istenem, váram vagy nekem, dicsőségem,
eléd éjjel-nappal hálával érkezem.
Az igazság áldozatával áldozok,
mindig csak benned bízok, hozzád kiáltok!
Figyelj szavamra, halld meg sóhajtásomat:
Kút örök forrásából oltsd el szomjamat!
Csend lombjai között megbúvik a setét,
Hűvös szelek szárnyain álmodik a remény.
Őszi reggel acsarkodó szemekkel a vad,
Színesen ragyogva, töretlen hittel áldott legyen szavad.
Botladozni egyedül az úton,
Tudom, ez várt volna rám,
De Te megtaláltál,
Istenem, Mennyei Atyám!
Bizonyságtételem
Mulandóságom múlhatatlan lététől lesz egésszé,
Véges éltem véghetetlenségétől lesz teljessé...
Sebes lett a tenyerem, és ez annyira nevetséges,
Miért érzem, hogy attól, hogy vagy, majd nem lesz ilyen.
Még egyszer bíbor szemedben meglátni
Robbanó szikrát mi régen elveszett
Még egyszer megtapintani a valóságot
Mit arany kezed nyomán lefestesz