Istenes versek
Zárult a múlt, idő folyamán
vissza nem tér soha-soha már.
Új szelek új időket hoznak,
új korszak nyitánya a holnap.
Kiment a pusztába a Lélek,
Nem tudott olyan messze menni,
Hogy vétkei ne kísérték volna útját,
Kiment a pusztába a Lélek,
De csak magányra talált
Nyílik a virág, jő a kikelet,
tavasz váltja fel a vacogó telet,
a Nap a Holdnak udvarol, fiú a lánynak,
a hattyúk taván békák muzsikálnak,
bogár dong, méhecske poroz,
az asztal mellett egy bácsika boroz...
Ha a lelkemben csend honol,
meghallom a Te hangodat.
Ha a harc zaja váltja fel,
várom a tanácsodat.
Ha szól az Ég, a föld remeg!
A nyájtól így ma fölkelek,
kiáltva jaj-t e nép után,
ki tévelyegni bír csupán.
Ízlelgettem hitünk szent titkait
egy régebbi pünkösdi versemben
- és végezetül odajutottam:
Szentháromságot meg nem fejthetem.
Jogom van leírni, hogy: ürülék,
látni mindazt, amit átél az Ég.
Egész nap várom, miként fogok
csillagfényes éjszakákon
színed előtt letérdelni, Uram,
számba venni aznapi jó vagy rossz utam.
Angyali madár a remény hirnöke talán
Könnyeimmel küszködtem ismét.
S ellepte lelkemet a magány.
Falak közül az ablakot bámulva
Madár képében egy angyal jött udvaromba.
Csodaszép, talán a remény hírnöke,
Férjem azt mondta régen nekem,
Istennek madara.
Csak őt imádom.
Jó a Te kegyelmedben bízni.
Jó a Te tenyeredben lenni.
Jó a lelkem, testem Rád bízni!
Istenlátás
A hitben égek,
Istenem, szeretlek Téged.
Melyik oldalon a szép - mi fehér
avagy fekete - szólj, van-e fogalmad,
nyílj meg a másik embernek - befér
agyadba ez az idea? - Ragozd csak!
Levetem a ruhám, leterítem a sziklára,
Hívogat a lágy vizű forrás,
Fáradt testem kristályvíz mossa tisztára...