Versek a játékról
Gondolkodom, vajon miről is írjak,
hozzak le talán az égről egy csillagot,
vagy tegyem szebbé, élhetőbbé a holnapot,
hogy a tollam feneketlen éhségével bírjak?
Hegyfalun nyaral Varga Terka,
éppen a libákat hajszolja.
Megcsípte a gúnár...
Lebben a függöny, nyílik varázs,
kezdődjön hát az előadás.
Köszönt a bábu, marionett,
zsinóron táncol a bűvölet.
Nem tudod azt, hogy merre és minek,
az élet új kört neked se fizet,
nem ad ingyen kenyeret vagy vizet,
pislogsz egyet, elveszi a tied,
a végén, hogyha marad még hited,
benyeli majd valamilyen hitel.
Itt-ott pihetollak,
Szigort itt nem toltak,
Liba-alkatrészek
Inaltak az égnek,
Emberfejek zúgnak,
Rendes rendek úsznak,
Csatatér a szoba,
A harc néma hona...
Őzikék
Folyó mellett árva, kicsi lak áll,
pihenni vágyókat hívogat, vár.
Körülölelő, zöld és lombos fák,
daloló kismadár a koronán.
Hallgat a múzsa, csendes a róna,
nem kápráztat szemet a csalóka délibáb,
hajamon az ökörnyál színtelent sző,
szikesen lustaság, baktat a vers, a láb.
TŰNŐDÉS
Lobogó gyertyafényben
Árnyjátékok táncát
Némán figyelem
Gondjaim fátyolán.
Hegygerinc hátán kecsesen táncol,
faágak között gyakran viháncol,
nyargal a réten, virágot szakajt,
sohasem ül le, hiába a pad.
Szavakkal játszom:
feldobom,
elkapom,
a fejükre állítom,
szétszedem,
elteszem,
előveszem...
Nyomjuk a spint éjjel-nappal,
Vesszük a ládát - kártyát adnak.
Santa, Exca, lettuce stb.
Mind ritka kincs, ami nincs.
Leütött bábu próbál lábra állni,
kit s mért döntenek, arra nincs szabály,
esélye sincs, a teke óriási,
nem állja útját semmi akadály.