Versek a játékról
Szeszélyes nap ez a mai,
érdemes most tollat ragadni.
Csalóka rímek ébredni kélnek,
incselkedő szótag ritmussal kérked`.
Ott álltam esetlen, szenvedőn, remegve,
Mert rám mutatott az Isten vádló ujja:
Remény minden reggel - kudarc minden este.
Mondd, mért követem el vétkeimet újra?
végre egy csatornafedél
mely pont nincs a helyén
most kicsusszanok mint egy kígyó
mert nincs nálam lajtorja
és túl magas sem vagyok
remélem azért könnyen kijuthatok
a Pokolból is van kiút jól tudtam
nahát most meg hova jutottam...
Nádkeresztre hártyapapír,
fényben csillan, mint a zafír.
Az ékes farkak lobogók,
szélben egyensúlyt táncolók.
Lépteid dallama
Bús székely ballada
Válladnak szöglete
Teremtőnk ötlete
Szemednek kéksége...
Képzeletem kifutópályáiról
ábrándrepülők startolnak.
Létem vezérlőtornyaiból
gondolataim végtelenbe indulnak.
A macskamenta illatától
kettőnk szép, könnyű titka mától
az utcamacskák - nem ritka ünnep -
elérzékenyülnek.
Az élet játszik velem!
Mint gyermek a játékával.
Dobálgat ide-oda
Érzéssel, erővel, odaadással.
Szürke, szikkadt szombaton.
Szomjasan szédelgő
szurtos szénégető.
Szenegáli, szakadt
szövetszandálban szaladgáló,
szikár, szőrös, szénaszaggató,
szalmaszálat szorongató,
szűretlen szederszörpöt szürcsölő...
Varrok, varrok, varrogatok,
foltot folt hátára rakok.
Mosolyog sok kicsi folt:
jobb világ ránk sose volt!
Vágtában ringató
a fakó hintaló.
Nyergében ül Palkó,
nyikorog a padló.
Pörög a golyó a mezőben!
Majd valahol megáll.
Bámész, sóvárgó szemmel nézik.
Vajon a szám, a szín, mire tettek, kijön-e már?
Ő egy különös lány,
De különleges lány.
Különösen gyönyörű,
De csak játszik velem, ez szörnyű.