Versek a játékról
Egy kis gesztenye leesett a fáról,
ragyogó barna színű, fehér szemmel.
Kislány teszi kosarába örömmel -
szed még egy-két szemet hozzá az ágról.
Kártyajáték-tudomány
Három hetes után jött a szív király.
Szigorúan színre szín alapon.
Majd két tök következett, és újra szív.
Az ember újra s újra szív, ha Luciferrel játszik.
Lektorált
Száll az idő, éji fecske,
(A költőt kérem, ezt legközelebb
Mellékletben majd kifejtse!)
Szállok én is végtelenbe.
És most mit csinálunk?
Megcsináljuk?
Csináld!
Azt ne csináld!
Ezt csináld!
Rajzoljunk egy szép nagy holdat! -
vagy egy ragyogó csillagot?
De ne sárgát s ne pirosat,
olyat, mi odafönn ragyog!
Rímesen
Diliházban a beteg.
Orvos kérdi: - mikor bolondult meg?
- Elmentem egy nőhöz, közben hazajött a férje,
Én kiugrottam és kapaszkodtam
erőnek erejével az erkélybe.
Réges-régen élt egy ember, kit sárkány szült erre a földre.
Kinek válasza volt a rémületre és ködre.
Nem volt nála nemesebb lékek, ki járta ezt a tájat.
Kereshetsz harcost, ötvenet vagy akár százat.
Gesztenye koppan,
Landol a porban,
Tüskés a háta,
Zöld a kabátja.
Minap így szólt kedves párom:
"Mondd meg nekem, édes,
mi a vágyad kettőezer-tizenhétre!"
Aranyhalat, ha havonta én kifognám,
kívánságom teljesítni visszadobnám!
Úgy vár, hogy a vidámság
játékossá teszi,
önfeledt ugrándozás,
jókedve szívem felderíti.
Két egyenest keresztezve
kerülöd el, ami ferde.
Cölöpök félig beverve,
tábláikon furcsa jelek.
Talán csak megszokás vagy,
talán egy érzelem,
talán csak önámítás,
talán én képzelem.