Versek a játékról
Nevesd ki a zord telet,
Űzd el most a hideget.
Dideregtél eleget,
Fűtsön már a kikelet.
Jéglabdákat dobált az ég,
összeszedtem párat,
s bevittem a kis vödrömben,
jó lesz a babáknak.
Most a szájról szóljon e folyamatos mese
elmondok pár dolgot mit tehetünk vele
használod evésre sokra vagy kevésre
dúdolhatsz fütyülhetsz
szidhatsz vagy dicsérhetsz
gyűlölsz?
Sűrű a füst
a kocsmában,
sűríti még
a hangzavar,
ez sűrítve illatárral,
sör és feles,
izzadtsággal.
Lusta macska
alszik az ágyon,
dorombol halkan,
nyugalmára vágyom.
Villogó cipellők,
keringő párok,
álarcot viselő
sorsok, világok...
Az élet
Játssz, amíg bírsz, mert játék az élet.
Színpadon állva, egykét szót utolérve
Nézek fel a vakító fénybe.
Néha csak úgy elindul az ujjam,
pötyögi a betűket,
igézve idézi
a letűnt időket.
Szikrázik az idő fényes palotája
új jövevényt várnak mondta három bába.
Nejemnek
Szép, holdvilágos, csillagfényes éjen
egy társaság (én valék egyike),
kirándultunk egy négyökrös szekéren.
S szomszédom volt a szép kis Erzsike.
Remeg a kéz, a test változik,
a ráncok sűrűsödnek.
Elindult egy folyamat,
amely egyszer talán mattot ad.
Lomtáramat nézem
lomok vagyont érnek
nem lomtalanítok
én lomgyűjtő vagyok
Ilyen ez az este,
eltelik a beste,
lábat lógat ostobán,
álmos álmot mos - talán.
Szeretet
Drága Mikulás bácsi,
nem győzlek téged
várni.
Mást nem kérek most
tőled,
kirakom szép cipőmet,
abba tedd új
mackómat...