Versek a játékról
Utazás a buszon
Tinikkel tömött buszon toporgok,
ülőhely szál se,
álló is alig.
Gondoltam, guggolva is
kibírom így
hajnalig.
Anya nincs itt, pici babám,
apuci vigyáz rád,
azt játsszuk, hogy jön egy tündér,
hoz egy varázspálcát.
Ez is csak játék! Álmaimban
várom a döntő gólt. Igen.
Egy könnyű vers, akár a labda,
megdobogtatja még szívem.
Zajosak a rollerek, de azt szereted hallani,
Mikor átküldi nagy tesó a kisebbet az úton,
Hogy autómentes oldalon tudja őt tartani,
Míg az a járgány a kereszteződésen is túlon
kislányomnak
Brum, brum, kicsi mackóm,
Ne sírjál hát,
Hisz minden földi jót
Eléd hoznánk.
tudjuk csupa titok talány
akácillat dezodorszag
nyilazott szív a ház falán
csak a most van meg a holnap
Neked játszom szeretetből.
Benne van a színes álmom.
Varázslat lesz minden cseppből.
Elröpítem. Messze szálljon.
Aznap is átszűrtem a teámat,
de kezemben a forró csészével
ijedten látom, hogy rád támad
a számból előkúszó gőz. Egész éjjel
félálomban tart ez a bizarr jelenség.
Én legutóbb strandpapucsba bújtam,
s korrodálódván törött el lábam.
A seb égetett. Csak fújtam,
mígnem nyálban úszott már az állam.
Kilyukad az oldalam
nem bírom ki holnapig
küldj képeket hadd lássam
az valamit csillapít
Elrévedve
szárnyalunk a
messzeségbe
sebesen
sebesen
mindenségben
egyesülve
csak mi ketten...
Szolmizáció
Dó, ré, mi, szó,
Szolmizáció,
Ti, lá, szó, tihanyi echó,
És már dolgozik az utómunka stúdió
Száll, röpül a papírsárkány.
Vajon hova ér, mi vár rá?
Szárnyán röpül a fiú álma,
szabadság iránti vágya.