Versek a játékról
Poharaztam, poharaztam,
palackot hát mind kiittam,
Kékfrankos volt a szép neve,
hatott nagyot a hegy leve.
Minden percét, pillanatát megcsodálom,
hogy újra átélhessem, mindenkor várom.
Nyitott szemmel sajnos egyszer sem láthatom,
vele az elérhetetlent is megkapom.
Érdekes, érdekes,
a fejemben a zagyvaság
néha közhelyes,
de édesség.
Zsozsó, a francia buldog
Unatkozva, lassan kullog,
Észrevett egy papucsot,
Amit gazdi bedugott
A cipőtartó aljába,
Így eshetett csapdába.
Érzelmi Játék
Furcsa vágyak az emberekben,
Édes simogatás a szerelemben.
Álmodni sem lehet szebbeket,
Bolondságra hívják az embereket.
a kezemet nézzék, mert csalok!
szólt a bűvész, csettintett,
és hipp-hopp, lássatok
csudát, tűvé tette istent.
Van nekem két lábam s kezem
Folyton azon igyekezem
Lábaimmal járjak szépen
Két kezem maradjon épen...
A városban szédelgünk, mint akik eltévedtek,
Mint akik öt perc alatt az útra már nem emlékeznek,
Visszatérünk mindig ugyanarra a helyre,
Ha átmentünk Budára, akkor visszatérünk Pestre.
Dalocska
Volt egyszer egy ember,
Úgy hívták, hogy Vendel.
Volt három gyereke,
Péter, Sára, Emese.
A szépen kér-telek,
hogy ne szépíts, csak építs,
de ne vár(j)falakat magad köré,
egy olyan hely,
ahová a szerelem rózsáit
ültethetnénk közösen el,
mert az akar-lak kertjében
a tüzes vágytól gyarapodhatna...
Ahol porát az utcának
évek óta fel nem verték,
ott most nehéz kocsik járnak,
sátrat ver fel néhány vendég.
Őrdöngölő,
bömbölgető,
bele-bele
döngölgető,
ott a kelet,
ott a nyugat,
amott meg a
kutya ugat...
Reggeli torna
Taps, taps, tapsolok,
Kettőt ugrom, guggolok.