Versek a játékról
A pillangófogás titkos receptje
Meglátod és tetszik, amit látsz.
Futsz utána, hogy vele játssz.
Látod, de nem éred utol sohasem.
Futhatsz már ezután a tereken.
Egy kis humor nem árthat
Bújhatsz jobbra, bújhatsz balra,
de én úgyis megyek mindig arra.
rétegeimben hasadó magtudatom
részeg észben oxidáló galvánelem.
A tejútnak nincs vége,
mondja a csillagász,
de mit szól ehhez...
sakk-matt az életem
fekete-fehérre lépek
a bábummal
Csak szavakkal játszom,
gondolatok láncon,
jövőm markolászom,
szabadság pórázon
Nagy terem, szürkeség, kattan a kapcsoló, felragyog a fény,
előttem sima, csillogó pálya, talaja szép, kék, de nagyon kemény.
Mint egy kék folyam, a hossza elbűvöl, s jön az újabb csoda,
ott a pálya végén föltámad a sok fehér, karcsú baba.
Kicsi hajó papírból készül.
Belé kerül egy pálcikaember.
Te vagy a tengerész, és ő a hajód.
Neve legyen Tündér.
E képet nézve
Letűnt korok emléke jutott az eszembe,
Tündérek, koboldok, sellők, óriások,
Szirének, nádi manók és hableányok.
Bölcső. Emlő. Nyugalom.
Család. Csoda. Unalom.
Sírás-rívás. Csitítás.
Ezért a harc. A bízás.
Előttem egy fenséges doboz,
Kibontva ezer meg ezer darab.
Mely együtt egy óriási képet ad!
Sok kicsi alkotóelem rejlik benne,
Egy atom csak egy helyre megy be!
Messzire sodor az ár a parttól.
Látom célom, de még nagyon távol.
Keresem az utam, lépek hát újra,
Akár a bástya egy sakkjátszmában.
Forognak és forognak
Összejöttek, összenéztek,
S látták, nagyok a gondok.
Tanakodtak a gondolatok,
Ezek a furcsa bolondok.