Versek a játékról
Mint a kolompot,
rázza a lombot,
játszik a szél, és reszket az ág.
Zuhogó esőben futni
Tán egy csodára várni
Minél közelebb bújva
Csak hozzád simulni
Szép szemedbe nézni...
Az éremnek is két oldala van
Minden elmúlik.
Kezdet és a vég
együtt jár.
Készülj
rá!
Az ismert világ peremén
káosz itta lények,
torzkő általi balsors,
melyben mind osztoznak.
Zsákom lenne, nem bánnám.
Mi mindenre használnám!
Tennék bele gesztenyét,
sütőtököt, berkenyét
Valamit éreztem akkor, s talán néha még most is,
Valamiért tiéd vagyok, talán azért, mert minden szavad megőrjít.
Hiányoznak hazug szavaid, melyeket elhittem,
Elhagytál, pedig én érted mindent megtettem.
Meg kell őrizni örökké emlékként a szívben
az anya-gyermek közös élményt, zenetanulást,
hadd csodálkozzon a világ, és mindig díszítsen
szeretettel, örömmel minket, csak a csodát lásd.
Rabló-pandúrost játszottunk
gyakorta délután,
hol bátor pandúr lehettem,
hol félős kis zsivány.
Süni sündörög a sötétben.
Este sóskát sütne sütőben,
Sorba kóstolja, és serényen,
Savanyú, súgja a sövényen.
Megadtátok a szavakat,
Köszönöm,
Ige, főnév, igekötő,
Vidáman megy az idő,
Verset írni jó,
Nekem nyugtató,
Szeretek rajta agyalni...
beüzemelted laptopod
nickneved beszédes billog
klaviatúra feszt kopog
nejlon szívecskéje villog...
Rabságodba estem,
Láncra verve szívedbe.
Vasrácsokat zörgetek,
Hempergőzöm, így szeretlek.
Ipi-apacs, hol a cica?
Játszanak a gyerekek.
Bigéznek a legények.
Söröznek és tekéznek.
CSacskán csivitel a kisgyermek,
Ingadozva próbál elindulni.
Majd felébredve
A csillagok az égen ébredni látszanak,
Díszesebbnél díszesebb ruhákban játszanak.
Pompájuk oly fényes, oly szédítően szép,
Nem rejtheti más e csodát, csak a leplezett ég.