Versek a játékról
Gyerekek fociznak az aszfalton, bőr
helyett a labda műanyagpalack ma.
Az idők tengerén
Kilenc perccel kilenc előtt valamikor délelőtt
Világnak világtalansága
Hintalóján egy Kis Herceg
Most éppen hátradőlt
Felnevet az A a H-val
De az Á legyint rája
B meg hasát rázza
A C fanyar mosolyára
Száguldjatok: Rigó, Csillag...
Csöpp kezében csöppnyi ostor,
ló vékonyát csapja olykor:
"Gyía, Rigó! Gyía, Csillag!
Száguldjatok! Vagy megszidlak!
Gyía, Rigó! Gyía, Csillag!"
Kíváncsi tekintetek, éles fülek.
Csendben hallgatván figyeljetek.
Sakktábla fölött görnyedve
azt kérdezem, mit látok én?
Évezredek legendáját látom,
az igazságot sokáig várhatom.
Csak akkor vették észre, hogy meghalt, amikor megéheztek
Mondja Szundi: Nézz csak oda!
Milyen lusta! Még álmában sem mozog!
Dörmög Morgó: Azt sem hallja az ebadta,
hogy a gyomrom hogy korog!
Lengetegen
Szálló dallam
illó melódia
él
velem e szellem
kellemed hallgatva!
Összefonódik a jég a betonnal,
Mit rátuszakolt a nagy éjjeli fagy.
Játék a mássalhangzókkal
Hogy ez vers vagy nem
Nem én döntöm el...
Egy kisfiú fut a réten,
széttárja a karját,
azt képzeli, repülőgép,
s billegeti "szárnyát".
Január, február,
kezdődhet a karnevál,
idefigyeljetek, gyerekek,
jelmezeket készítsetek!
Sárga fodros szoknyácskámban
Vadvirágos mezőn jártam.
Kamillavirággal telve,
S szálldosott sok színes lepke.