Versek a játékról
Egy hűvös őszi napon
Két jó barát játszott egy hajón.
Vajon kiben bízhatom,
Kire lehetne hallgatnom?
Játékdoboz alján
Mit találtam én?
Hét bábu játszott
A láda legmélyén.
Szoktam írni veretlen, de ez itt
veres lett, mint jó must korsóüvegben,
borocska, ne verjél ma megint,
veres lesz az orrom, pedig ügyeltem.
Rózsa-bimbón gyöngyharmat,
Mi éltette, hajnalra
Felszáradt.
Játszótársból nem elég egy,
legyen inkább három!
Ketten állnak két oldalra,
s te legyél a párom.
#virrad. A lét-játék
tegnapi még... jókból mentek.
#újnap. Impulzusok...
ha meg nem mozdulok, vesztek.
Mellettünk naponta víg zsivaj,
gyermektől hangos a játszótér,
hallgatni jókedvet kincs nekem,
és sokkal többet, mint pár szót ér.
Eljött hát a várva várt nagy nap,
fejeden tőlem kapott kalap,
kezedbe én adtam a csokrot,
felkutattam érte sok bokrot.
Ábrándozó két szép szemed,
nem különben a szépséged
érintésére úgy vágyom,
mint termésre a meggyfákon.
Munka és a játék
Csodálom a nagymamámat,
Hogy mennyire sokat játszhat.
Játszhat velem, megengedem!
Pedig munkám terjedelem.
Feküdj, aludj!
Holnap tenned kell, mi nem te vagy...
Egy felhúzható "Teddy" mackó,
katonákkal teli, kopott zacskó,
szőre vesztett régi róka-koma,
meg még ezer egyéb játék-csoda.
Szállnak az évek,
repül a szán,
ritmusra lépnek
a kiscicák...