Versek a játékról
Gyönyörű, szép a szavak tengere.
Melyben a halak békésen hemzsegnek.
Egy mondat oly hosszú,
mint egy angolna, velük kifejezhető számtalan
szebbnél szebb gondolat.
Búsan formálom e szavakat nektek,
hogy ilyen többet ne történhessen.
Magányos gomb lettem a vásznon,
mert testvéreim elhagytak a nyáron.
Utána vajon mi lesz?
Én vesztettem,
Világgal szembeszállok,
Vajon van-e még mit vesztenem?
Kifekszünk a földre,
Igyekszünk a csöndre,
Magunkat mutatjuk,
Szavunkat fullasztjuk,
Gépekkel heverünk,
Szépen felszerelünk,
Szerszámokkal fekszünk...
alszik a szív és alszik benne a rossz izü válság
alszik a pókháló s szemben a légy a falon
csend van az éber egér se motoszkál egyre a házban
alszik a kert a faág s benne a nagy fakopáncs...
Ha szót keresek versemhez, de nem találok
Szócsavaró szóhadonászó szószedetekbe
szedett szótárakat szereztem. Szokásos
szemüvegemmel szelíden szemezgettem.
Nem jön az ihlet,
mert nincs erre szó,
ugranék vízbe,
hisz pancsolni jó,
körbevesz lágyan
ringató hullám,
közben meg vígan
oszlik a hullám.
Poet játék
A kéz kulcs a szív felé,
Jelmez, dobszó nem kell.
Ajtó mögé bújt az öröm,
ha beenged, megköszönöm,
ha nem enged, azt se bánom,
magam élem a világom.
Csókom nagyon akartad,
többször felém hajoltál,
mire végül zavartan
egyet el is raboltál.
levél rezzen
eső cseppen
szél suhog
bagoly huhog
Olvaszt-fagyaszt
termel-fogyaszt
fény és árnyék
ülnék-állnék
éber-fárad
elvesz-átad
meleg-hideg
érző-rideg...
Vissza a suliba
Mikor kis falumban iskolába jártam,
Bizony, köhécseltem, anyu, megfáztam!!!
- Jaj, te szegény, iskola undoritiszed van?
- Á, anya, csak ez szófaj, ige, ez a fránya nyelvtan.
...virradni készül az égbolt,
de előtte ellop még minden imát...
pedig magadba zártad,
mint régi cipős dobozba
a kopott leveleket...