Versek a játékról
Találtam egy mesés kincset:
sötétbarna, vastag tincset
tegnapelőtt, déltájba`.
Ledőlt a kártyavár,
Az összes ász szanaszét,
Az osztó meg egyenesen
Elhagyta a hitét.
Ablakban ásítás béget
cikkekre csípve, dohosan.
Dzsentriként a dzsungelben
elfojtja az érhorgokat.
- Ha átkarolsz, közelebb ülök
- ha közelebb ülsz, átkarollak.
Fekete paraván, mint érzelemfal.
Mosolyarcú árnyjátékos sok szép szó,
árulkodás keserves lelki béklyó,
míg végső játékba a szív belehal.
Kerekeskút vize hideg,
lányokat eszi az ideg,
húsvéthétfőn már paráztak,
alsószoknyák mind eláznak.
Felhőszakadás:
bokáig érő vízben
óriás buborékok
közt gázolok,
nedves ruhám
didereg
lázasan forró
testemen.
A nagy Semmiben
van egy bejárat,
melyen átlépve a
Lélek előtt a Lét
múló formáin keresztül
minden elképzelhetőt
feltárhat.
Pusztaság után a látótérben
Ott van egy nagy játszótér.
Tele gyerekkel, kik boldogok,
Önfeledten játszanak a manók.
Hatszázhatvanhat parittyás
Hatszázhatvanhat támadás
Hatszázhatvanhat vérontás
Lángol a város robbanás
Játsszuk meg azt,
hogy barátok vagyunk,
és azt, hogy ősi ellenségek.
Hasonmásokból ollózzunk
összegyűrt egységet...
II
itt vagyok és játszom veled
nem játszol nem szeretlek
gyere inkább játsszunk együtt
legyen játék az életünk
ha jól játszol megdicsérlek
adok neked jót és szépet
de játékot nem cserélek ?
Péntek este
Mikor írsz, szemem nevet,
Lelkem édesen kacag.
Lábam táncolna, de hát
Este 9-kor nem lenne illendő.
Ház előtt, a padon ülve,
jaj, ne halljak
pletykaszinten kiabálást!
Járom az erdőt,
itt-ott
sok fészek.