Versek a játékról
Séta közben árok szélén
Lecsücsülni klassz.
Meglátod, ha leülsz mellém,
Nem is olyan snassz.
Mersz-e játszani,
mersz-e önmagad lenni egy kicsit,
örülni a napfénynek,
nevetni a vízcseppeket,
mindent elfelejtve mosolyogni,
meséket élni és elgondolkozni,
barátot szívedbe fogadni,
kertben nagy sétát tenni...
Szapphói strófa
Még nem írtam nektek egy bűvös, kedves
szép, rövid, lényegre kitért levélkét.
BORG mancsában lobog kasza,
Férfit, mint a gazt, aratja,
Gyászos özvegy temérdek;
Ő félorknak is gonosz lett.
A lepke táncol cikázva libegőn,
örülve cirkál a tiszta levegőn,
kutatja párját, keresve ölelést,
ma megcsinálták együtt a repülést.
"Bátraknak" szól ez a játék,
hallhatatlan hangszóró hív:
Gyere, játssz még!
S én jövök, ha erre szólít a szív.
Ha apa zenélni tudna,
mindig nekünk cimbalmozna,
tesómmal járnánk a táncot...
Keménypapír látcsövében,
Aranyözön napsütésben,
Látni egyszerűn lehet itt
Egyedi kavart képeit.
Jönnek zenészek,
ismerem az egészet,
nagy tehetségek.
Bujdogálunk, bujdosunk,
Összevissza futkosunk,
Kergetőzve, játszadozva
Mindenféle ember,
Lyukas zokni, gyűrött szoknya,
Az egyik a haját fonja,
A másik a tollát fogja,
Üres papír, tele toll...
Szuggerálom az írólapot...
repülő készül ujjaim között,
mint édesapa, hajtogatom:
- Fiammal a játék mindig öröm.
Az éjszaka csendjében
a fal repedésében gyertya pislákol.
A füstje árnyékát átöleli.
Fényben úszik,
függönybe kapaszkodik,
majd, mint a patak,
csordogál a kavicsos hegyi ösvényen
halkan, némán.
Akarsz-e gyermekként együtt játszadozni,
Egy kedves dalt együtt gitározni,
Egy húron pendülni, elveszni a dalban,
Elveszni benned, te meg magamban?
Elpasszollak, mint a lasztit,
Könnyű dobásom kosárra pattint,
Vidám sport, bohém játék,
Meccset nyertem, trófeád ajándék!