Versek a játékról
Óvó néni kihirdette,
farsang lesz az oviban.
Hogy mik legyünk a tesómmal,
délre ki is találtam.
Medve alszik a barlangban,
Mi itt állunk a farsangban.
Ne hagyjuk most el a mókát,
Eszkimó ejt el így fókát.
Hogy tapad a puha hó!
Hamar kész a hógolyó.
Görgetem és forgatom,
hatalmasra hizlalom.
Hóhahó, hóhahó!
Hogyha leesik a hó,
hóembert csinálni jó!
Szeme, gombja csupa szén,
lyukas fazék a fején.
Répaorra, ágseprűje,
vidámabb lesz a kert tőle!
János, Pál és Ireneusz.
Három pici gyerekecske
Ül a körben, és Ireneusz,
Pál és János előtt a tejecske,
Asztal köré könyökölnek,
Kis fejüket gondnak döntve
Anyjuk körül csörömpölnek...
Balalajka szól a tajgán,
Orosz honban, Olga ajkán
Hirtelen-főtt virsli,
Ó, de sok a grizli!
Kávébarna szemű lány,
Álmod álmom-tanú rá,
Shingy-hegy s a tengri.
Kész csoda várja, ki most kitekint,
hópihe szálldos alá odakint.
Itt az örömteli évszak, a tél.
Gyertek elő, Feri, Julcsa, Adél!
Parnasszuson lőn csoda,
nyílt egy költő-iskola!
Sanyi bácsi a tanár,
diák nincs, ki itt lazsál.
Társasjáték a díszes asztalon,
Társaság nélküli üres színpadon...
Játszani oly nehéz egyedül,
Emberekkel játszható remekül.
Begombollak magamba, hogy kigombolkozhass bennem.
Ha kigondolsz, én rád gondolok.
Beléd nézek, hogy lássam, hogy nézel ki.
Beszólok, hogy kimondd végre!
Hová viszed, kicsi lány,
azt a piros kendőt?
Kiszaladok a rétre,
szedek bele szellőt.
Tehetségtelenek között igazából:
Tehetsége tökéletlenné teszi,
Tehetetlenek tökéletességért,
Tehetetlenek törékenységéért
Tehetetlent tökéletessé teszi.
Egy kis gesztenye leesett a fáról,
ragyogó barna színű, fehér szemmel.
Kislány teszi kosarába örömmel -
szed még egy-két szemet hozzá az ágról.