Versek a játékról
Megfogadom nektek, hogy többet nem fogadok veletek,
Ha azt hiszitek, erre nem tudok rímet hozni, megint én nyerek,
Ti meg tévedtek, magatokba révedtek, hogy agyamba ilyen rímek honnan érkeznek,
Lucifer és akik vétkeztek, ők gyártják nekem két kézzel
A pokol mély medrében, ha nem fogod fel ép ésszel,
Leküldelek hozzájuk cselédnek,
Én vagyok a mester, nincsen szükségem cserékre,
Nem úgy, mint a focimeccsen, én nem hallgatok a csőcselékre...
Gurul, gurul a foci
éppen a főútra.
Jön egy autó,
már túl közel,
a labdát elgyúrja.
játszódni támadt kedve az ördögnek.
felhívta mindenes cimbijét, jokert,
ki nagy hazardőr volt rég a börtönben...
Ha csillagász vagy, hadd legyek az égbolt,
Kémlelő szemed, ha rám vicsordul,
Nem állnék ellent. Kutass bátran.
Tiéd csillagaim milliárdja
Nemzetek ligája, Anglia - Magyarország: 0-4
Kezdődik a találkozó,
futnak fel a védők
meg a csatárok a kapussal hátul.
A szigetország déli gyerekei fehérben
a fekete zoknijukkal. Magna Hungária fiai zöld zokniban inalnak
fentebb ők fehérben meg pirosban.
Önfeledt, éles kiáltással naphosszat
rúgjátok a lasztit, minden a tiétek,
a játék, a barátság és a szeretet,
és a durc is, amikor egy pillanatra...
Játszóház az élet,
Ahol csak megjátsszák szüntelen a szépet.
Hiába jó szándék,
Csak én vagyok benne a legócskább játék.
Örvendve hullik rá fejemre a szívemet lepelként körülölelő gyermekség
Húszas éveim elő-hajnalán,
Egy napra újra apró vagyok, hisz sosem lehettem igazán.
Napfényes órákon feltűnnek idősek,
kertemből fél szemmel figyelgetem őket.
Házam mögött lévő fákkal árnyas parkban
üldögélnek hosszan már egyre gyakrabban.
Játékország a világ,
Tünde nyárban oly vidám.
Gyere velem, kis pajtás,
Fedezzük fel varázsát.
Találtam egy mesés kincset:
sötétbarna, vastag tincset
tegnapelőtt, déltájba`.
Ledőlt a kártyavár,
Az összes ász szanaszét,
Az osztó meg egyenesen
Elhagyta a hitét.
Ablakban ásítás béget
cikkekre csípve, dohosan.
Dzsentriként a dzsungelben
elfojtja az érhorgokat.