Versek a játékról
Egész kis apróság,
S máris ezzel játszik.
Papírt ragad és elrepül.
Egy házig
Hol minden csupa szín,
És kuszaság,
Hol az sem baj,
Ha a kutya fejen áll...
Játszik az Ildikó
és én játszom vele.
Ősi ez a játék,
Ki nyeri meg?
Mit játsszunk ma, Enikő?
Játsszunk cicát, üsse kő!
Le a térd és le a tenyér,
Nini, ott fut a kisegér!
Kockás, pöttyös
cicás labda,
az oviban
sorba rakva
vár reggel a
gyereknépre.
Fehér labdák a magasban,
Olyan mintha havazna.
Julcsi, Fanni dobálták,
Janó, Benő elkapták.
Hófehér ruhába öltözött a táj
Felvette téli bundáját,
s benne oly büszke már!
Fehérségben fürdik a határ...
Gyermeki játékaim mind elkoptak mára,
Porosan, elnyűtten mentek a padlásra.
Megsárgult dobozban gyermekkorom szunnyad,
Álmodja fénykorát búsan, de majd megfullad.
Játszom a betűkkel
ó-val és é-vel,
játszom a szavakkal
szépekkel s jókkal.
- Mondd nekem: "Kicsim" - mondtad,
és mondtam.
-Én mondom neked - de ne mondjad senkinek!
Szeretnék mindig játszani,
Mosolyogva, nevetve, szállni.
Álmokat kergetve élni,
Kék madárra naponta várni.
Jégvirág az ablakon,
recsegését hallgatom.
Lehullott az első hó is,
szalad gyermek, felnőtt, s én is.
Vitézül száguldjunk hófehér paripán,
csókjával várjon a gyönyörű királylány...
A játék az jó,
a játék az élet,
fuss, fuss, kergess, kergess,
utol kell hogy érd,
boldogságod a tét!