Versek a játékról
Hófehér ruhába öltözött a táj
Felvette téli bundáját,
s benne oly büszke már!
Fehérségben fürdik a határ...
Gyermeki játékaim mind elkoptak mára,
Porosan, elnyűtten mentek a padlásra.
Megsárgult dobozban gyermekkorom szunnyad,
Álmodja fénykorát búsan, de majd megfullad.
Játszom a betűkkel
ó-val és é-vel,
játszom a szavakkal
szépekkel s jókkal.
- Mondd nekem: "Kicsim" - mondtad,
és mondtam.
-Én mondom neked - de ne mondjad senkinek!
Szeretnék mindig játszani,
Mosolyogva, nevetve, szállni.
Álmokat kergetve élni,
Kék madárra naponta várni.
Jégvirág az ablakon,
recsegését hallgatom.
Lehullott az első hó is,
szalad gyermek, felnőtt, s én is.
Vitézül száguldjunk hófehér paripán,
csókjával várjon a gyönyörű királylány...
A játék az jó,
a játék az élet,
fuss, fuss, kergess, kergess,
utol kell hogy érd,
boldogságod a tét!
Útját állta egy rabló
és saját kínzó vágya,
oly csábító és mohó
habár súlyos az ára.