Karácsonyi versek
Mit kérnél, ha nem teremtőt,
giccses hazugságokat csupán,
az újévre pedig új erőt,
és új szerelmet, kelendőt
a bús csalatkozások után.
Csend ül a földre, már nem zavar semmi,
Körforgó vircsaftot el lehet engedni.
Adventre hangolva áldott csendre vágyom,
Kérlek, Mindenhatóm, hallgasd meg fohászom!
Hát itt van újra, eljött a Karácsony,
És a legfontosabb, hogy együtt legyenek a családok!
Szeretteink halkan köztünk járnak,
az éj varázsos fényekkel köszönt,
angyalaink is csendben szállnak,
könnyfoltos képzeletünk fölött.
Emlékszem, egyszer
Csillagszóró szórta csillámló
Csillagok pattogó zajára,
Hópelyheket mintázva
Fehér konfettit hullajtott hajára,
Hogy engem derítsen,
Jobb kedvet kerítsen
Nekem.
Ezer éjszaka vártam a csillagot
Pusztában, mikor feküdtem.
Aszott voltam, mint kiszáradt gyümölcs,
És nem volt semmi körülöttem.
Karácsonyi Balaton... tavaszi napfényben
Képzelet havat szór a tájra...
Képzelet havat szór a tájra,
így díszíti fel azt karácsonyra.
Havas tájon rénszarvas lábnyoma,
Merre ballag, útját mutatja.
Metszően vág a fagy,
Szikrát vet hulló hó,
Dallamot zúg a szél,
Tükörré lett a tó.
Békáéknál békatűz ég,
nagy hideg van odaki`.
Jégvirágos minden ablak,
süvítő szél döngeti.
Vigaszangyal
Karácsony sötét estéjén
bájos angyalka rám néz,
könyv pihen a jobb kezén,
tekintete rögtön megigéz.
Ma finom fenyőillat van a szobában,
Ma mindenkinek az ünnep van gondolatjában.
Kari, szenteste, december 24.: egy nap a többi közül,
A legtöbb nyugdíjas az Erzsi-utalványnak örül.
Sóhajtanak a néptömegek, zárva a lottózó,
Nincs vasazás, a családok együtt: nagyon megrázó.
Phoenixből - Erdélybe - haza
Álmomban otthon ébredek.
A reggelt ma hó fútta be,
és lepte el az almafát,
körülöttem rohanó felhők.