Karácsonyi versek
Karácsony estéjén havazik a hegyen
Karácsony estéjén havazik a hegyen.
Boldogok a gyerekek, mert havazik a hegyen.
Valant emely történet,
Mi annó történt meg.
Voltá egy régesb háza,
Melybé gazdag volt a Dáma.
Szent éjjel ünnepe
Az emberek szeretete,
Amikor a lélek melegít,
Valahogy ez felmelegít.
Karácsonyi kérés
Ó, mennyi fájdalom sír a hideg utcán!
Milyen sok árván maradt ember didereg!
Szívünk jégvirág-ágán szeretethullám
Keresi vágyát - elhagytam a hitemet.
szívünk ünnepe
a lét imája
asszony sorsa
Mit kérnél, ha nem teremtőt,
giccses hazugságokat csupán,
az újévre pedig új erőt,
és új szerelmet, kelendőt
a bús csalatkozások után.
Csend ül a földre, már nem zavar semmi,
Körforgó vircsaftot el lehet engedni.
Adventre hangolva áldott csendre vágyom,
Kérlek, Mindenhatóm, hallgasd meg fohászom!
Hát itt van újra, eljött a Karácsony,
És a legfontosabb, hogy együtt legyenek a családok!
Szeretteink halkan köztünk járnak,
az éj varázsos fényekkel köszönt,
angyalaink is csendben szállnak,
könnyfoltos képzeletünk fölött.
Emlékszem, egyszer
Csillagszóró szórta csillámló
Csillagok pattogó zajára,
Hópelyheket mintázva
Fehér konfettit hullajtott hajára,
Hogy engem derítsen,
Jobb kedvet kerítsen
Nekem.
Ezer éjszaka vártam a csillagot
Pusztában, mikor feküdtem.
Aszott voltam, mint kiszáradt gyümölcs,
És nem volt semmi körülöttem.
Karácsonyi Balaton... tavaszi napfényben
Képzelet havat szór a tájra...
Képzelet havat szór a tájra,
így díszíti fel azt karácsonyra.
Havas tájon rénszarvas lábnyoma,
Merre ballag, útját mutatja.
Metszően vág a fagy,
Szikrát vet hulló hó,
Dallamot zúg a szél,
Tükörré lett a tó.