Karácsonyi versek
Fenyőillat, hópihék, gyertyafény,
Lelkünkben ma újra él a remény.
A táj is hófehérbe öltözött,
S szívünkbe ma szeretet költözött.
Havas a táj, a hegy, havas már a ház.
Mindent beborít a szép hófehér máz.
Méz illata szárnyal Fahéj Úr felé,
ki leborul Szegfűszeg hölgye elé.
Kicsi, s nagy várja a csodát
Vajon mit hoz az ünnep.
Nap-napok, melyek közel hoznak
Bennünket.
Vajon mennyit érhet a Karácsony,
Ha mindig Nélküled ér az alkony,
A sors életemre vetett hurkot,
Az ünnep szívembe fagyott hozott.
Csak karácsonyt akart.
Egyszerűet. Tisztát.
Szerzett egy fenyőfát,
nem túl szépet, ritkát.
Egy ismerős dal szárnyra
Kapva dúdolja bennem
A karácsonyt, megsimogatva,
A szünetben teljesítve be
Tervét: lángra lobbantva
A szíveket, s e szellemi
Tűzvészben elesik majd
Néhány lélek, dallamossá...
Hópihe-karácsony
csillagszórós álom,
zöld fenyővel ékes
gyertyafényes szép est.
Az elmúlt madarak utolsó karácsonya
Béke, remény, hit, és velük karöltve szebb jövő,
Legyen a születő karácsony szeretetben bő.
Karácsony reggele virradt,
ablakomra apró pihét hord a szél,
a fákról minden kismadár elillant,
nagy subában újra itt a tél.
Karácsony volt, s a nagy hóban
mentem mikor kicsi voltam.
Sűrű pelyhek ahogy estek,
megtaláltak, nem kerestek.
Fenyő illat árad a lakásban
Csodás délceg fa áll a szobában.
Drága szép fa hamarosan tündökölsz
Szép ruhádba felöltözöl.
Angyalok hada repül át az égen,
Napkeleti bölcsek indulnak serényen.
Gyermek született ott karácsony éjjel,
Angyali dal hangja száll messze a széllel.
Látod csillagát? Rád ragyog nagy fénnyel!
Itt a karácsony mosolyognak a csillagok,
leszállnak közénk mennyből az angyalok,
szeretet, meghitt melegség, ölelő karok,
asztalon egy szál gyertya fénye ragyog.