Karácsonyi versek
Mikor a város csendes utcáit porcukor
fedi be már,
s mikor a konyhából meseszép sütemény
illata száll.
Mikor karácsonykor a fenyőre nézek,
Szívem táján sok-sok furcsaságot érzek.
Egyszerre van jelen szomorúság, bánat,
Mert nem köszönthetem édesanyámat.
Karácsonkor hull a hó,
Minden gyermek ámuló,
Sok-sok ajándék a fa alatt...
Egyszer egy királyfi öltözött szegénynek,
vizsgálni szándékát emberi szíveknek:
aki befogadta, azt ő is meghívta,
elvinni magával - királyként jött vissza.
Ülünk csendben, meghatottan, jólakottan, szép ruhában,
Csodát várunk mára.
Kikelek az ágyból
karácsony reggelén,
szaladok a fához,
a nagy melepetésemért.
Épp csak felsejlett újévnek reménye,
máris megcsendült Karácsony zenéje.
A szeretet fényei egyre csak gyúlnak,
s szívünk haragjai egyszerre kihunynak.
Tegnap rábukkantam nagyapám pipájára.
Egy téli estén csendesen átölelt.
Dohányszagú emlékek ködében,
élesen láttam huncut mosolyát.
Csillagporos, hófödte út a decemberi ködben,
apró nesz sem hallatszik a halott téli csöndben.
A szobámban fenyőillat, viaszcsepp az ágon,
lassan itt a hajnal, mégis elkerül az álom.
Hideg, s fehér a kép; ha téli.
Bár örökzöld ág tart keretet,
S várt üdvösség úgy ad meleget;
Ahogy a magány is reméli...
Eljött a karácsony,
Minden gyermek vágya,
A karácsonyfa díszesen
Áll a szobába.
Örvendjetek emberek, kis Jézuska született,
Boruljatok le a földre, tekintsetek fel az égre, csillag jelzi, s szeretet,
Kis Jézuska született.