Karácsonyi versek a szeretetről
Szeretet
Egyszerű a szó, s könnyen mondható -
Szeretet,
Ünnep van szívekben, boldog mosoly,
Ajándékok hada.
A szeretet, mely szárnyal az éjben,
Elgondolkodtat a káprázó fényben.
Domboldalban suhan a szánkó, száll az ének,
Gyerekek önfeledtek, ők biz` még nem félnek.
*
Légy te a fenyő
Akarsz-e a Karácsonynak zöld fenyője lenni
és akarsz e másoknak oly sok szépet tenni?!
Ha akarod, hát te légy a Karácsonyunk fája,
és szálljon köréd minden embernek imája!
Szeretni jöttünk e földre,
- halni, élni mindörökre!
Lelki áldásban az részes,
`kit a gonosz nem kísért meg!
Varázslepel ül a téli tájra,
vágyvilágba szellő szárnyán repít.
Tiszta, mint a gyolcs, békésen szelíd,
fagyos, meg dermedt szíveket hevít.
Karácsony a legszebb ünnep,
Télapó is eljő, meglep,
Sok-sok gyermekszív is örvend,
Kezdődik a téli víkend.
Szendereg a tél,
megpihen a szél.
Lubickol a csend
mélyen, odabent.
Szívedből adj egy apró lángot!
Készítsünk egy szeretetláncot,
mi átéri a bús világot.
Szunnyadó szikra lobbanjon fel!
Ropog a tél
talpam alatt
süvít a szél
száguld tova
zörget hideg
az ajtókon
árnyék siet
házfalakon...
Ó, mily szép a díszes karácsonyfa,
Kinn a szabad ég alatt hóember vigyázza.
Szebb vagy kint csillagok alatt,
Téged nem vághatnak már ki ma.
Kint hideg szelek fújnak,
esti harang szólít: - jer!
Térj be hozzám, te fázó
lélek, itt bent nyugodalom vár -
Kaptam egy Anyát Szent Karácsonyeste,
méhében fogantam később felnőtt testben.
Életem napja nyáron sírt fel bennem,
szülőágyon is már Anyámat kerestem.
Van-e még el nem
Mondott szó karácsonyra,
Az ünnepre oly
Igaz és őszinte, mint
Az élet, mely sokféle.
Kicsiny falu dolgos népe,
Összefogott és dolgozott.
Összeadták mind a díszeiket,
Kinek mi volt odahaza éppen.