Karácsonyi versek a szeretetről
leesett a hó
halkan csendben
őrzöm szívemet lágyan
Félig égett gyertya lángja pislákol az asztalon.
Kinn sötét van, és az ének elnémul az ajkakon.
Sápadt fényben fenyőillat járja át a kis szobát.
Az óra ketyeg, s mutatója átlépi a most határt,
Megállok egy pillanatra, hátha megáll az idő.
Figyeld a csendet, ami a falakon lóg,
Hátrahagyott emlék, a dal neked szól,
Elénekli a múlt hófedte, mesés táját,
Visszahozza szívedbe a karácsony álmát.
Nem a gömbök és
ajándékok áradata
a karácsonyi ünnep
igazi hangulata.
A mosolynak és szeretetnek nem kell varázsdoboz.
Szívünkben hordozzuk, csak a lakat berozsdásodott.
Gyertek ma velünk ünnepelni.
Áldott, megváltó Jézusunknak
Születése napján örvendezni.
Helló, Mindenki!
Jó barátok és Kedves Emberek!
Karácsonynak Szent ünnepén
csupa szívvel viseltessetek!
Az isteni Kisded immár megszületett,
Áldást hozott nékünk, s örök szeretetet.
Bárcsak itt maradna karácsony melege,
Átölelne minket Isten szeretete.
Csak halad, megérint, ha hagyod, átjár,
feltölt. Ha nem, továbbáll, nem erőszakos,
nélküle sötét, rideg e táj, lelked üres, kopár.
Kivezet a sötétből, megmutatja az utat,
melegséget hoz oda, hol fagy van.
Mi kerül a fa alá, csak rajtad múlik,
megkopott tárgyak közt minden halványodik...
Kicsit komoly, kicsit móka,
lett a fánkon hó-paróka.
Színesítik tarka ledek,
lássátok, hogy ünnepelek.
A fenyőfa karácsonyra ünneplőbe öltözik.
Ilyenkor a szeretet is szép szívünkbe költözik.
Karácsony fényei
Eljött a Szent est.
Áradó Szent Test
világnak mécses.
Kisdedünk megszületett.