Versek a kedvesemnek
Névre szóló szerelmes vers ingyen? Próbáld ki versíró programunkat!
Éjfél elmúlt,
Már biztosan alszol,
Puha párnád
Simogatja arcod.
Álomra hajtom a fejem és rád gondolok
Millió lábnyomod benne
Eltévedni nem fogsz mert én vigyázok reád
Utad bármerre is menne
Álmodj velem fényeket,
magasságos mélyeket,
tengerszínű kékeket,
hűs folyókat, réteket...
Veled ment a szívem is, mikor elváltunk,
Ismeretlen vizeken kis szigetet találtunk,
Kikötöttünk ott, miénk volt a pillanat,
Továbbhajózni egyikünk sem akart.
Virágaink szirma hullott le a porba,
ahogy a tűzben elégő csillagok,
tavaszra várva szedtük csokorba,
mint valami száraz csutakot.
Néha elmerengek hangod édes báján,
Zafírfényű szemed drága csillanásán.
Szőke hajkoronád szelíd hullámain...
Hoztam neked egy szívet, falevelet,
hogy a szívem helyett, mi bennem dobog,
és érted, ha messze vagy, veled legyen,
eszedbe jussak és tudd, érted lobog...
Ha elmenni készülsz, nem fogom engedni,
nem hagyom, szívemet hiányod megsebzi.
Kezed nem engedem, szorítom erősen,
megőrizlek majd a szemeim tüzében.
Sorsok, melyek összefonódnak,
lehet, hogy egy új utat mutatnak.
A találkozások nem véletlenek,
mert így döntenek a lelkek.
Mindez az időn és téren túl kezdődik,
és az emberi életben kibontakozik.
Elrejted a lelked,
De meg kell, hogy fejtsem,
Meg kell tudnom mindent,
Amit csak lehet!
Te voltál, akire azt hittem, tényleg az igazi,
Te voltál, akire bármilyen titkom rá tudtam bízni,
Te voltál, aki ott volt, mikor féltem,
Te voltál, aki ott volt, amikor örömömben táncra perdültem
ülök a szülői házban
egyedül az éjszakában
az öregek alszanak nyugodtan
a pohár boromat már megittam
lassan én is bebújok az ágyba...
Mondd, szeretsz te engem, úgy igazán,
Vagy csak elkábított a magány,
S lehet, ez érdekes és más,
Amit még nem éreztél soha tán
Ha kimondod e szót, Te mit értesz alatta?
A szédítő fénysugárt, mely szemed vakítja?
Netán egy bódító, szívet szántó vágyat,
Mely egy másik szívben bont majd melegágyat?