Versek a kedvesemnek
Névre szóló szerelmes vers ingyen? Próbáld ki versíró programunkat!
Lehetnék neked ébredő hajnalod,
a felkelő Nap fénye az ágyadon,
a reggeli harmat cseppje ajkadon,
lengedező tavaszi szél hajadon.
Hétköznapi nyelven mondom.
Úgy szeretlek, édesem.
De szólhatna ez festőien,
pazarul vagy ékesen.
Betöltötted a szívem szeretettel,
Minden problémámat elfeledtem,
Egymással vagyunk egészek,
Nincsenek efelől kétségek.
Ülünk a padon, csak te és én.
Nézlek, nézlek s nem értem,
Mitől vagy Te ennyire más,
Mi az, mit megláttam benned?
Ó, Kedvesem, Szép Dóra,
Ha nem lennél enyém, megállna minden óra.
Nem vagyok én költő.
Nem írok én soha verset.
Miattad alakult ki bennem
Ez a furcsa helyzet.
Csak árnyék vagyok a falon,
lekapcsolt lámpa fényének lenyomata az asztalon,
Hold udvara a fellegek között,
emlékkép a múltból, mi a jövőbe költözött,
a ködben eltűnő lélegzet...
Megkérdeztelek, tagadom kíváncsi énem.
Szívemig ér ellenállhatatlan kacajod,
csak úgy, vagy öröm vagy tán a szikrázó éned?
És mégis a kapu kulcsát kétszer fordítod,
lelked felső gombos, szorítja nyakad ívét.
Te ihletted ezt a versem,
Rendesen felráztad lelkem,
Nem értem, mi történik velem,
Hirtelen elkapott a szerelem.
a vonat mellettünk elsuhan,
az idő felettünk elrohan,
várnék én rád bármeddig,
aztán sétálhatnánk napestig.
Átölelnél engem fáradtan, kócosan,
őszi avartűztől füstillatú hajjal?
Megfognád a súlyos kosár másik fülét,
melyben évek súlyát cipelem magamban?
Üresen, egyedül teltek-múltak a hetek s napok.
Míg a sötét végül elrejtette a naptól fénylő holnapot.
"Akácos út, ha végigmegyek rajtad én,"
minden kedves, halkan sóhajt az éj,
kertek alján, virágzó fák alatt
szeretném én csókolni ajkadat.