Versek a kedvesemnek
Névre szóló szerelmes vers ingyen? Próbáld ki versíró programunkat!
Kedvesem, az idők teraszán
ülök. A Tejút és minden, ami
örök, előttem vonul el nagy
lebbenéssel sürögve, apró
forgácsolt csillagpor
hullámait keltve a
súlytalanságban. Bátortalan
vagyok, nem létező vonalakra...
Maradnék már végleg...
Kedvem visszamenni nincsen.
Testem megy csak távol Tőled,
utolsó sóhajában marad itt lelkem.
Elment a vonat, egyedül utazom,
ablakából kíváncsian kinézek,
nálad jár most is minden gondolatom,
de nem látlak a füstfelhőtől téged.
Csókodra szomjazom, akár a sivatag.
Kiszáradt lelkemnek az eső csak te vagy.
Gyere el, öntözd meg hervadó szívemet!
Örökké tart akkor bennem a kikelet.
Az elmúlás gyorsan jön, mint a hideg zúzmara
januári téli éjszakán, a bundába bújtatott házak falán,
megfagyva kapaszkodik a halott kiáltás.
Borongós ma az ég, esni fog talán.
Nem vonul át napsugár a ház falán.
Őszbe forduló álmos, bús most a táj.
Nélküled ez az egy nap is nagyon fáj.
Nem hittem az első látásra,
Bolondságnak tartottam,
De jöttél te, s megváltoztattál.
ragyogó napfényben
simogató lágy szélben
jó volt veled kéz a kézben
fájós térddel sántikálva
reggel nehezen lábra állva...
Azt mondta a lányom,
Apa, írtam egy dalt.
Kérlek, foglald keretbe,
Hátha így lesz jó.
El kellett jöjjek, odahagyva
gyermeket, anyát és hazát...
Kedvest s lelkem szilánkokra hullott összes apró zeg-zugát...