Locsolóversek
Illatos kölnim van énnékem,
Nem vízzel locsolok a korhoz mérten,
Hervadni nem fognak a lányok,
Néha üres palackot látok.
Nem vagyok én egy főnyeremény,
de érted megmozgatok hegyeket-völgyeket. Felkutatom én a legszebb virágot,
illatszelencémbe zárom kis világom.
Ugribugri nyúlfiú
zöld fűben ugrál,
kannáját vízzel tölti,
locsolkodni így jár.
Böjti szelek fújtak,
nyuszi füle lebbent.
Gémberedett kézzel
tojásokat festett.
Piros tojást festenek a lányok,
locsolkodni járok én hozzájuk.
Húsvét hétfőn őket megöntözöm,
piros tojást szépen megköszönöm.
Húsvét hétfőn férfiaknak jó a kedve.
Megindulunk verseinket összeszedve.
"Zöld erdőben..." variációja
Zöld erdőben egy nagy medve
A fűben leheveredve
Finom mézet majszol egyre,
Ettől lesz csak vidám kedve.
Kölnivizet nem vettem,
Csupasz kézzel érkeztem.
Kútból vizet merítek,
Hozzá szép leányt kerítek,
Friss vízzel megöntözöm,
A hímest megköszönöm.
Húsvéti locsolás és a palacsinta
Húsvét másodnapján
Régi szokás szerint
Fogadják szívesen
Az öntöző legényt.
Itt van szép húsvét reggele,
vödröm friss vízzel van tele,
megöntözlek, el ne hervadj,
mindig csodás, üde maradj.