Locsolóversek
Járvány terjed a nagyvilágban,
Már itt is, Debrecen városában.
Húsvét másodnapján kelnek a legények,
Szép leányt és asszonyt locsolni mennének,
De idén megmondta Müller Cecília,
Nem szabad legénynek leányt locsolnia.
Régies
Zöld erdőket már mindet bejártam,
de kék ibolyát kertben se találtam,
nem is kell hát azt ott meglocsolni,
hisz nincs ott, mi légyen elhervadni.
A nárciszillatot rezegtet a szellő,
harmatcseppen úszik a napsugáreső.
Koronavírus
Hűtő mélyén tojáslak,
kezem nyúlik: megfoglak!
Csalom, csalom: kihívlak,
főzlek, festlek: biztatlak!
Mióta felkeltem, szemem máshogy ragyog,
Rémisztgettek is már, biztos lázas vagyok.
De én jobban tudom, mint az öreg Győrfi,
Hisz itt a kezemben egy kis üveg kölni.
Az arcomat szájmaszk fedi,
Locsolkodni kéne menni.
Vírusmentes
Idén sem marad el a
Szokás és a rítus!
Nem győz le engem
semmiféle vírus.
Bár eljött a tavasz zöldellő reggele,
Sajnos még tart a karantén ideje.
Népies
Bezárva van, bezárva van
a nyúl az odújába,
jaj, hogy láthatom, hogy láthatom
húsvétnak napjában.
Szívem ünneplő ruháját vette magára,
szaporán dobog, pirosra festi orcámat,
jóféle kölni zsebemben, módját megadjam.
Még tombol a koronavírus
"Zöld erdőben jártam,
Kék ibolyát láttam."
Nem akart hervadni,
De szerettem locsolni!