Versek a magányról

Hirth Éva

A csenddel élek

Szeret engem a csend, tudom.
Én is szeretek hozzábújni,
vigasztal, fülembe suttog,
olyan jó véle ellazulni.

Tovább...

Szabó Zsuzsanna Erzsébet

Gyötrelmes éjszakák

Halványan az arcod bukkan fel álmomban,
Mégis sokszor álmatlanul ülök az ágyamban.
Arcodnak alakja hamar eltűnik,
Fejemet a gondolatok felütik.

Tovább...

Mihok József Gergely

Érkezésem, távozásom

Érkezésem talán még túl korai,
Nem tudom, mit kellene most mondani.
Talán jobb lenne inkább befogni,
Szűk helyzetekben meg se mukkanni.

Tovább...

Szalkai B

Elegem van!

Nem kell a világosság.
Nem kell a valóság.
Az a mézes máz,
mely engem
nem tud bevonni.

Tovább...

57

Marti Dániel

A pillanat

Kifejteném, de nem tudnám,
Miért van a hirtelen öröm is mogorván.
Egy tál fölött a magvadban hebegve,
Minden másról próbálva megfeledkezve,
Kissé nevetve, de mégis kennelben.

Tovább...

Mikita Róza

Pöttöm, kicsi árvácskám

Kis kék virág búsan, egyedül,
potyog könnye, de meg sem rezdül.
Magányosan ő ott a mezőn
csak párt kereshet, mint egy igazi szerető.

Tovább...

Lőrincz Andrea

Elmúlik

Elmúlik a mosoly,
Eltűnik a vágy,
A magány kopogtat
Lelkem ablakán.

Tovább...

1223

Szabó Kloé

Nélküled

Régen mi voltunk a szeretet
Sziklaszilárd márványszobrai,
Mit a legádázabb, dübörgő
Vihar sem tudott lebontani.

Tovább...

Cs. Alexandra

Egy költő halála

Mennyi befejezetlen történet,
ki gondolta, hogy ez megtörténhet?
Nem okolok senkit, ez a te döntésed,
de ez is csak a saját önzésed!
Magára hagytad a közönséged,
s ez mutatja csökönyösséged.

Tovább...

Zsoldos Zsóka

Lehangol az idő

Lehangol az idő vasfoga lelkemet rágja
Olyan vagyok akár a tövéből korhadó kőrisfa ága
Néma a száj a szavak elhalt magzatok
Módján
Összekuporodott
Dermedt néma hangzatok
Sarokban ül a sötétség áldozatra várva
Zsákmányul kívánja azt ki maga is árva...

Tovább...

715

Kotirlán Blanka

Filó

Hát...

Te, szerelem!
Kopogtatsz az ajtón!

Tovább...

Helt Zsolt (Fuhur)

Jégvirág

Megdermedt szívem közepében
létem gyengéd melegét érzem,
mit hűsen öveznek jégfalak...

Tovább...

78

Erdész Luca

Polcra téve

Néha úgy szeretném zsebre vágni az embereket,
Hazavinni, és polcomra tenni őket.
Úgy tudnám, hogy akkor is velem vannak,
Ha este van és alszanak.

Tovább...

55

Nagy Fanni

Káosz

Családnak nevezett szenny,
Hol a bizalom nem szent,
Ahol az eszed fut a világgal versenyt,
Ott a normális emberek száma csökken

Tovább...

24

Ködöböcz Era

Gyötrődés

Papírba sodort kételyek
halvány íze ajkamon.

Tovább...

35
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ