Versek a magányról

Hoór Tamásné

Hiányzol

Sötét az éjjel
mélyek a gondok...
fagyos a tenger
egyedül vagyok

Tovább...

Andók Veronika

Egymagamban

Szürke csend van, alszik a fény,
Felhők mögé bújt a hold.
Szívem mélyén halvány szikra.
Szememből egy könnycsepp folyt.

Tovább...

Nagy Cs.

Álarcos bál

Talpam alatt csúszik, ragad a sár,
érzem, a farsang szelleme átjár.
De nem úgy érint, ahogyan másokat,
érzem, a hazugság gennyes sebbé fakad.

Tovább...

Gazda Vivien

Hontalan lélek

Lelkemnek nincs igaz otthona,
testem nem más, mind csomó üres,
mégis zajos szoba.

Tovább...

Pergel Kálmán

Istennek öltöztem

Istennek öltöztem,
S felmentem a Mennybe,
Megláttak az Angyalok,
- Ember vagy Te, menj le!

Tovább...

43

Kolonics Máté Árpád

Más a színem

Sok szép csikó van a réten,
Selymes szőrük hófehér.
Ám van köztük egy fekete,
Kinek szíve nem remél.

Tovább...

Horváth Veronika Candy

S végül a dolgok új értelmet nyernek

Mondd azt, hogy nem lesz semmi baj már,
Álomvilágban, szépben, abban ringassál.

Tovább...

Szendi István

Lélekben a lét

Fájdalmas és hosszú éjek, miket gyermekként megéltem,
fiatalon, egyedül a sötétben féltem.
Szörny van a szobámban, tudtam,
de nem találtam, akárhogy kutattam.

Tovább...

14

Kamarás Klára

Pillanatkép

Számítógép előtt ülök.
Élet helyett, élet elől...

Tovább...

6564

Vörös András

Sűrű csend

Az eső esik, az eresz cseng,
A pult mögött mégis nagy a csend.

Tovább...

Eric Riddle

Masina a falakban

Négy fal, amely körülzár.
Tudom én, hogy mire vár.
Nincsen innen többé kiút,
Nem nyerhetek így háborút.

Tovább...

Paulusz Péter

Álom

Keresek magamnak új, távoli vidéket,
Új, félreeső helyen új menedéket,
Magukra hagynom ártatlan elméket,
Földet, ahol elmém a szenny mellett elnézhet,
Eget, ahol szárnyaim széttárván kényelmesen elférek.

Tovább...

Budai László Mihály

Érzelemgyöngy 7.

Sötét szobában zongora állt,
Lehet, csak reám várt.

Tovább...

Váradi Norbert (Tayton)

Éjszakai töprengés

Álmatlan éjszakákon, mikor senki sem ölel át,
senki sem mondja, hogy jó éjt, kedvesem,
akkor jő Ő, ki régi, kéretlen ismerős,
és keblére hajtja fejem: a magány.

Tovább...

Molnár-Solti Nikolett

Függőség

Előveszem a gyújtót, és meggyújtok egy cigit,
A füstjével együtt szálnak el a bibik.
Kifújom a haragom, elszáll a gyűlölet,
És talán egy darabig jó ember leszek.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ