Versek a magányról

Veronica Newcastle

Csak az enyém ez a csend

A csend az én örök társam!
Velem van otthon, s mindenhol, ahol jártam.
Nem Ő az, akire vágytam,
Nem neki kéne fognia a kezem lágyan.

Tovább...

Pataki Zoltán (Sonnenuntergang)

Az utolsó cselló

Asztalom csapkodom - szólítlak, élet!
Még gyerek maradtam, ki nem zenélhet,
Csak sírok és ütök, zajom nem értik,
Emberhez szól nyelvem, mégsem beszélik.

Tovább...

45

Lakatos Dezső

Belső tér

A küszöbön áll, hogy belépjen a szobába.
Abba az általa épült térbe,
melyet ő teremtett.
S mint e tér istene, ha a szoba üres is,
ő föltölti a fejéből előlépő képekkel.

Tovább...

Patainé Hedvig

Remetelét

Messze innen, túl a hegyen,
egy elhagyatott kis szigeten
éldegélt egy szomorú szemű,
nem túl eszes remeteember.

Tovább...

1518

K. Regina

Örökség

Nem látok beléd, én drága édesanyám,
Nem látom át, hogy mi árt s mi bánt.

Tovább...

Saccard

S lejön ő

Régen írtam már, sok veszett gondolat.
Melyek azok mélyre lettek temetve, s most keresem sietve.
Merthogy néhanapján rád is gondolok az életemben sokszor elveszve.

Tovább...

Minyó Eszter

Hiányzol

Magam sem tudom, mi ez az érzés,
Vágyom rád, de egyszerre gyűlöllek is.
Szavaid húsomba marnak s a szívemet tépik,
De én nem tudlak téged még elengedni.

Tovább...

Bettina Balázsová

obsidianus

a kilátás a cellámból

fehér foltok a
sötét alig világított
utcákon
a ködös távolban
hegyek hajolnak
rá a városra
mint takaró
kezek...

Tovább...

Sebestyén Csaba

Az én démonom

Jobb nekem egyedül a sötétben,
Mint mással egy légtérben.
A magány lett a párom,
Ez pedig nem egy álom.

Tovább...

Ebergényi Anita

Ködbe veszve...

Ködbe burkolózik e táj,
a szívembe beköszöntött a szomorúság.
Elragad egy árny,
és nincsen többé áldomás.

Tovább...

Szép Ella

Szeptember

Aki régen erőt adott,
Most teljesen magamra hagyott.
Emlékekben merengve,
Milyen volt a kezem a kezedbe.
A felhők is remegnek esőt könnyezve.
Őszi levelek temetnek be.

Tovább...

1016

Nagy Roland Roller

Kicsiny patak

Kis sodrású, kicsiny patak,
tetőled nőnek nagyra a nagy tavak.
Hol hideg, hol meleg vized forrása,
úgy változik lényednek sodrása.

Tovább...

Horváth Gábor János

Díszes társaság

Nyomorod magányoddal
Karöltve fojtogat;
Te sem békélsz magaddal:
Vívod örök harcodat.

Tovább...

32

Vilhelem Margareta

Ne félj

Ne félj, ha tavaszi estén
pattannak feszülő rügyek,
virágba borulnak fák és fiatal szívek.
Ne félj!

Tovább...

3130

László Orsi

Élet a vírus előtt

Covid-19

A vírus előtt volt egy másfajta élet,
olyan, ahol a rettegés nem volt szükséglet,
a maszk sem volt az élet velejárója,
csak az hordta, ki felesküdött, hogy az életeket gyógyítja,
még éreztük a friss levegőt minden porcikánkban,
és nem fürödtünk a magány kínzó bánatában,
helyette éltünk, ahogy csak lehetett,
odamentünk, amerre csak vitt a képzelet...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom