Versek a magányról

Denkovics Zoltán

Csend

Falakat festett
Hígított tempera,
Olvadt máz
Lenyomat maradt
Kezem része.

Tovább...

38

Sándor Erika

Tűnődve

Nézni, ahogy elfutnak melletted,
s ott állni, ahol nincs már helyed.
Szótlannak lenni, mikor ordítasz belül
Beburkolózni, csak hinni szentül.

Tovább...

46

Carlos

Egyedül

Bőröd puha, mint egy finom bársony,
Szemed ragyog, mint egy csillag.
Minden újabb találkozást remegve várom,
Este, hogy eljöjjön a holnap.

Tovább...

00

Varga Móni

Nagy áldozat

Két ellentétes érzés mi forog benned
De választanod kell mert így a szíved csak szenved.
Nem tudod hogy gyűlöld vagy szeresd
S melyik érzés amelyiket feledd.

Tovább...

40

Garab Judit

Magányom

Nem figyelnek rám eléggé,
meghallgatni még kevésbé!
Ott vagyok köztük, velük nevetek,
de belül, legbelül szenvedek.

Tovább...

12

Braun Szilvia

Egyedül

Odakint fénylik a nap tündöklő ereje
Vége már a télnek, itt a tavasz ideje.
Megint csak egyedül nézem a tájat
E harmatos reggelen a gyönyörű fákat.

Tovább...

47

Bozó Mónika Veronika

Agyam törném

Agyam törném, de nincs miért,
szívem dobban, de nincs kiért...

Tovább...

24

Csontos Endre

Egyedül

Leng a fűzfa
bánatos uszálya,
nyári szél cibálja
s ágai közt a szűrt fény
fürtjén,
picinyke árnyak
fáradt légiói
álmosan játszanak.

Tovább...

1815

Denkovics Zoltán

Törött üvegek

Törött üvegek és elszakadt hálók,
Érett szemmel látom e világot,
Tömény füsttel befújt levegőt,
Száradt virágok illatát találom.

Tovább...

24

Bondár Sándor

Becsapva

Elvesztem a Sötétben!
Csillagok vannak csak köröttem
De fényük nem reményt sugároz
Csak irigységet szülnek bennem, azt mondják: utálkozz!

Tovább...

02

Bíbor Kata

Nélküled

Szívem üres lett, kínlódom,
Hiányod elemészt, nem bírom.
Melankólia.

Tovább...

44

Simon Gábor

Ki előtt?

Ki előtt álcázom, hogy vagyok?
Ki előtt rejtem magam s vagyok,
Kinek nem, kinek igen élek nagyon
Kinek vagyok senki, kinek nagyon...

Tovább...

11

Ódor János

Agyszülemény

Tekeregve kergetnek gondolatok, gondtalan maraton illata vár.
Felhőfoszlány nyoszolyája, mint őserő idő visszapillant már.
Minduntalan úttalan utakon loholok, koszos sorok, mind inni kér.
Mint éretlen szerencse gyermek, belepve terjed szét idő és a tér.

Tovább...

11

Boné Csaba

Egy gondolat

Indultál már úgy el, hogy nem tudtad hova mész?
Hogy nem a végcél fontos, csak hogy mész és kész...

Tovább...

25

Barnaky Miklós

kihagy a lélegzet

kihagy a lélegzet
halott szemek
ott mögöttem az úton...

Tovább...

31

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom