Versek a magányról

Presser Éva

Allegro eclectico

Még pusztában fa vagyok,
gyűjtve titkos nedveket,
minden bimbóm elhagyott -
ezer éve nem esett.

Tovább...

36

Csécsei János

Csak a...
(vér alszik a beszakadt körmök alatt)

Ma nem akar felkelni a világ,
a fázós reggel jönne őt ébreszteni,
de a szépreményű álmok
a még lüktető tegnapban ragadtak
és szorgos gondolatok kergetik
üresedő magamban az emlékeid.
Tudom: jól van ez így.

Tovább...

1934

Nagy Erus

Megrekedve

Szerettem már, de elmúlt,
Nincsen semmim, csak az idilli múlt.
Mosolyogtam, de már sírok,
Nem mondhatom el senkinek, mert ez titok.

Tovább...

00

Skorday Donát

Lelkem fél!

Elmondani mit érzek nem tudom,
Jégbilincsek zárják le az ajkam,
A Hold ezüsttel hinti ablakom,
Nincsen velem senki, csak jómagam.

Tovább...

22

Kerti Gergő

Létem Értelmetlen

Az űrben rekedtem,
s sodródom dermedtem,
a sötétben merengtem,
s rájöttem:
létem értelmetlen.

Tovább...

425

Gáspár Levente

Az Ő...

Az Ő képtelenség,
Kivárni végtelenség...
Mégis, kivárom!
Eszementség?
Nem bánom!
Remélem nem lesz a károm...

Tovább...

16

Fehér Sólyom István

Kóbor ló

De szép is volt de jó is volt,
Ágaskodás szilaj vad iram,
Messziről csak szélnek látszott,
Port kavaró söprő roham.

Tovább...

32

Marie Marel

Út a pokolba

Magamba zártam magamat
állítottam rácsokat
elválasztanak

Tovább...

1229

Tóth Tibor Albert

Őszi szél zaklatta fák...

Őszi szél zaklatta fák,
A nedves utcán, borús félhomály.
Nevetgélő felhők úszkálnak az égen,
S alant a haldokló, lomha táj.

Tovább...

62

Presser Éva

Közöttünk a csend

Hallgatsz. Nem beszélsz velem.
Haragszol rám, én rád.
Odabújnék, nem merem.
Minden perc egy-egy vád.

Tovább...

211

Nyakó Zita

Magány

Mintha víz alól buborékolva mondanám,
megfulladok ha nem lehetek veled,
mintha elcsukló hangodat hallanám,
nem értem, hát újra kérdezek.

Tovább...

914

Schrenk Éva

Ez van

Nem értem, mi van velem.
Kicsúszik kezemből az életem.
Eddig megvolt mindenem, s a kedvem!
Most egyszerre munkanélkülivé lettem.

Tovább...

24

Gabriel Wolfensen

Pillanatkép a magányról

Elmondani, mit érzek, nem merem,
Hisz szavakkal leírni sem tudom
Egyedül ébredni a sötétben
És járkálni szürke hajnalokon.
Távoli csillag remegő fénye
Puha neszek elhaló röptei
Mind fájó gondjaim ébredése
Magányom égen úszó árnyai.

Tovább...

21

Kapocsi Annamária

Árnyék

Én vagyok az árnyék, mi a földön megpihen.
Mi látszik a falakon, untalan utakon.
Ha süt a Nap, vagy ég a lámpa.
Fogoly vagyok, létek játéka...

Tovább...

511

Csécsei János

Válaszok helyett
(csak egy kérdés remeg)

Tudatlan létünk egészébe fakulunk,
hol nem bántanak a gondolat-gondok
teljességet sértő szilánkjai.
Szikrázó arcunk taván merülünk a mélybe,
mindent egészre gyógyít: lelked tiszta fénye.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom