Versek a magányról

 IdőHosszKedvenc

Széles Kinga

Adventjeim

Megőriztem emléküket,
Egyiket sem felejtve...

Tovább...

169208

Pődör György

Téli szívárványféle

Reggel-hideg kályha, csövek,
begyújtásra rongy és papír,
szemüvegbe száradt szöveg,
sajtón magát unja a hír.

Tovább...

Major Tamás

Magam magánya

Már nem lángolok,
Parazsat őrzök.
S ha jönnek vendégek,
Elrejtőzök.

Tovább...

119255

Végh Attila dr.

Angyaltánc

Emlékkönyvbe sepert gondolatfüzér,
múltba mártott jelen időtlen dala.
A rég volt s meg sem történt pillanata,
a jövő elől, mondd, hová is tűnnél.

Tovább...

118248

Kamarás Klára

Utolsó esti dal

Mikor még elmondhattunk volna minden szépet,
nem mondtuk ki, ami szívünkben égett,
hogy egymás nélkül nem élet az élet...

Tovább...

11399

Pocsai Piroska

Megfakult fények

Vannak, kiknek nincs más "kincsük",
csak a múltjuk és az álmuk.
Foszladozó pókfonállal
bélelgetik emlékágyuk.

Tovább...

110222

Végh Attila dr.

Látom az estet...

Látom az estet
- bár tavaszodna -
s benne mi lelkem
összetaposta

Tovább...

108257

Végh Attila dr.

Magányban

Mellettem a csend honol,
hallgatom, hogy szónokol.
Csillagsors az ég között
hullámsírba költözött.

Tovább...

106258

Kormányos Sándor

Nem dúdolhatok...

Dallamtalan csönd botorkál
bennem, napra nap
visszhangzik a némaság, ha
megszólítalak.

Tovább...

10270

Végh Attila dr.

Az est csöndje...

Az est csöndje elvékonyul,
szobámban riadt valóság.

Tovább...

100235

Zagyi G. Ilona

Valahol...

A tető megroskadt valaha régen,
peregnek a szétmálló cserepek.
Benéz az este a tátongó résen,
hideg van már, látszik a lehelet.
Ej, mozdulj, öreg, csinálj meleget!

Tovább...

10086

Ádám Istvánné

Útra kelnék...

Búcsúzik a fáradt délután, s vele az este is.
Fáradt a lélek, pihenni vágyik, ahogy a lomha
éjjel is. De a reggel, ha újra ébred, elvágyódom
innen messze én. Gondolatom távoli tájon
szárnyal, ahol az ég a földdel összeér. Van, hogy a
sivatagi dűnék rejtélye vonz, máskor az égig
érő hegycsúcsokra vágyom, a tenger végtelen, nagy...

Tovább...

Bera Irén

Őszi éjszaka...

amikor álmatlanság gyötör

A köd lomhán kúszik a tájra,
varázslat: álom kuszasága...

Tovább...

Kristófné Vidók Margit

Érezted már...

Érezted már sokszor, hogy magadra maradsz?
Nem nyújt feléd senki segítő kezet,
érezted már a magány hűvös érintését?
Midőn letöri a szív büszkeségét,
és alázat lesz a néma dacból,
mert nem tudsz aludni a bűntudattól.

Tovább...

9386

Vaskó Ági

Hazudsz

Hatvankét éves lettem én.
Mögöttem maradt sok kemény
napom.
Hagyom.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom