Mesék
Négyéves sem voltam, mikor ez megesett,
élénk fantáziám adta az ötletet.
Kicsi falu mellett - az országhatáron
lakott a családunk, vasútállomáson.
Conor, az ír kobold és a pitypangvölgyi levélmanók
szeretetmese
A távoli ír vidéken élt
Egy kedves, ír kobold.
Pitypangvölgynek vidékéről
Soha el nem vándorolt.
Fáklyák fényében
baglyok suttogása,
hollók suhogása közepette
egy boszorkány, a természet szerelmese
varázsigét szór, és mesél az erdő különös lényeiről.
Görögország a helye, hol játszódik eme történet,
Időgépünk az ókorba repít vissza minket.
Kopár sziklán kőszáli kecske
havasi gyopárt a szírt szélén megleste.
Úgy döntött, most nem legel,
hanem egy kecskelánynak kedvességet kieszel.
Tarka tehén, barna tehén,
Bú!
Este adjon friss tejecskét,
Mú!
Dér Jancsi
A hóeséssel jöttem én
a felhők mögött,
mégis havas lett kabátom.
Engedj be, drága barátom,
meghálálom egy-két mesével.
Kis kakas csendben kapirgál kint a szemétdombon.
Talált egy csillogó tárgyat: ez arany, ha mondom!
Gazdag vagyok! - gondolta ő boldogan magában.
Hová rejtse, hogy a baromfinép meg ne lássa?
A mese egy kicsit másképp
Megy az erdőn kis Piroska
Kezében egy nagy kosár.
Várja már őt nagyanyóka,
Kis szentem, jössz-e már?
Nagyon régen történt a messzi galaxisban,
Élt a nagy varázsló egy hatalmas piramisban.
Nem volt semmi dolga, néha nekirugaszkodott,
ha kedve úgy tartotta, bolygóról bolygóra utazott.
Volt egy király, jó a lelke,
Népe élt is szeretetben.
Csatamezőt sose látott,
Nem színleltek barátságot.
Egy meleg szeptemberben
sejtelmesen kelt fel reggel,
s egy rejtelmet feszegetett:
"Merre lehet lelkemnek kedvese?
Merre zengjem szeretetteljes nevedet?"
Amikor a Nap ragyog ránk,
Kinyílik a nárcisz virág.
Illatozó, aranysárga,
Melenget, mint nap sugára.
A felszín tükörkép - alatta
mélység.
Csalfa hullámokon játszik a
fény.