Mesék
Szeretem nyárnak spenótszíneit,
szabadság zöld-gyepén kend, asszonyság,
szebb, mint egy királynő, kicsinyjeink
örömére - ó, csábos szembogár.
Rozmárénekben és hódfog-árván
lent csillogott és visszhangzott a kút,
ahogy az égi Cseresznye világán
a hold reszketeg nappá pirosult.
A királylányt elrabolta
Egy gonosz, vörös színű sárkány.
Bezárta egy tömlöcbe,
És aztán türelmesen várt rám.
Egyik reggel Mackó bácsi hazafelé
meglátott egy szép kis virágot.
"Letépem és hazaviszem Mackó néninek,
örülni fog neki" - brummogta örömmel.
Valamikor, egykor régen,
Ősmadarak idejében,
Hófehér volt még a varjú,
Olyan fehér, mint a hattyú.
3. felvonás 7. rész
Levegőért kapkodom,
Fulladozok,
Átmegyek a kapun a holtnapon,
Erőtlen vagyok.
Seholország határán apró lények élnek,
s álmokat szövögetve dalolnak oly szépet.
Mindenkinek megvan a képzeleti képe,
ezért is egyediek a kicsiny egyének.
Sajnos, téves hiedelem,
Hogy ő ott volt személyesen
A Százholdas pagonyban,
És miatta van gondban
Micimackó.
Ordas barátkozik
Én vagyok az ordas farkas,
Új mesékért engem nyaggass!
Fabulám szól hölgynek, úrnak,
Gyerekeknek és a nyúlnak.
Palkó a kiserdőben
Vette észre meglepődve,
Hogy a domb oldalában
Vaskos ajtó egymagában.
A felette növő fa bizony
Jól bírja a tériszonyt...
Kerek erdőben dalol a tavasz. Virágok pompáznak,
méhek döngicsélnek, madarak trilláznak, boldog itt az élet.
Csak Mackónéni búsongott komoran, egy reggel,
és amire még nem volt példa, Züzü, mikor érkezett,
már az ablaknál állva, és nem az ágyban lelte.
3. felvonás 6. rész
Köszönöm, szerelmem, köszönöm,
Megmentettél, megszerettél,
Téged érezlek már örökkön,
Hegyeken át, völgyeken szerettél.
Élt egyszer egy mezei nyúl,
korán árva lett szegény,
maga élte a világát,
élete lett oly szerény.
Az antik érában, az ősi Rómában,
Bizánc városában kezdődött a történet,
mert itt megesett, hogy delfineken érkezett,
a habokból kiemelkedett egy gyönyörű nő!
Kiskakas félelme
Éjfél után néhány perccel
mély álmomból felijedtem.
Aznap tovább nem aludtam,
vackomon csak forgolódtam.