Mesék
...
Mikor lesz már meg a jogsim?
Vezetni még nem tudok,
Éppen hogy csak totyogok.
Fiatal még, élte-korán
a tél ereje,
de próbálkozik az ősz után
leselkedve.
Padláson talált kincs a szánkó,
régi, de tán még használható,
jól csúszik a talpa, ha végre itt a havazás,
lefelé a domboldalon önfeledt szánkózás,
a nagy száguldásban elkésett fékezés,
ijedt visítás, hóemberrel ütközés,
a néma fájdalomban porzik a hó,
a pálya ledermed, reccsen a szánkó...
Egyszer volt, hol nem volt,
Volt egyszer egy birka,
Ki a birkaságot jó maga sem bírta.
Csordában élt ő is,
mint a többi társa,
hegyeken-völgyeken át
a dús legelőket járta.
Nyusszmese 1.
Sír a nyuszi, úgy remeg,
elvitték a meleget,
orrát csípi hideg szél,
míg óvodába mendegél.
Pocakmaci reggelire ivott egy kis tejecskét,
vett hozzá egy péksüteményt és egypár darab zsemlét.
Mind megette, kis pocakja megtelt, mint egy kis hordó,
lefeküdt egy nagy fa alá, minek virága bordó.
Gyönyörködött a virágban, olyan volt, mint a málna,
biztos kap ma a mamától egy tállal vacsorára!
Az a fránya allergia
Túl a hegyen, vizes réten,
Városszéli mezőségen
Élt egy szorgos-dolgos kertész,
Zöldség-, gyümölcs-, virágtermész.
Békakirályfi kicsit másképp
Bolond béka brekegett,
végül aztán berekedt.
Nem is bánta talán már,
úszott vele, vitte ár.
Meseország patakjában
Kicsi halak úszkáltak.
Hableányok táncoltak a vízen.
Fekszik egy lányka királyi karban,
Hópihécske a gyönyörű lány,
Hókirálynő az édesanyja,
Jégbirodalomban várja a nász.
Rút, rút, rikolt a pulyka.
Nem áll vele senki szóba.
Egyre csak fújja a magáét,
kikiabálja a mérgét.
Holle anyóka rázza dunnáját,
hullik a Földre sok hópehely,
boldogan nézi alkotását,
pont illik a tájra a hólepel.
jöttem én elérkeztem
ragyog rám fényével
esküszik a hold
Élt egyszer egy kicsi legény,
szegény faluban lakott,
minden reggel imádsággal
kezdte el az új napot.
Sötét Lovas: Dacaria
Éjszaka köszön rám.
Szikrák körös-körülöttem.