Mesék
Kicsi gyermek elindul, de hova?
Kerek erdő közepére, mezőre vagy várba?
Az udvar a mesevilág, ott a mező neki,
Hiszen képzelete igen nagy neki.
nem tudok aludni
mert nem tudok álmodni
nagyon szépeket rajzolni
Küldök néked törökmézet, édeset,
szépek lesznek álmodban a kék hegyek,
törökmézt, míg a maci megleli,
addig is a nagy lepkéket kergeti.
Csak egy házban ültünk
Egymás mellett.
De lehet, ketrecbe kerültünk,
S a szívek remegtek.
Kumdari paronímia
Kumdari, kis bari,
Mit lehet hallani?
Bánt, bont, magas a domb,
Mester javít vagy ront?
Sziklás hegység belsejében
éppen most egy medve ébred.
Csengetett a belső óra,
nem szól néki madárnóta.
Fátyolfelhők erdejében sétál a Hold,
- már a hajnal dalolva járja körtáncát -
ahogy fénye tompul az égen az éjben,
hallod, ahogy álmokhoz hívja a párját:
- Gyere, szívem! Nézd, miénk az azúr tenger,
miénk a sok csillag, legyen alvó párnád
illatos jázmin. Jöjj, hívlak végtelenszer.
Ebédelni jöttek a madárkáim,
kis cinkéket a cimboráim
nem engedik az etetőhöz,
csiripelik, te csak ne hősködj.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy barna medve,
ment-ment az erdőben málnát keresgetve.
Meglátott egy bokrot az erdőnek a szélén,
ám szembejött a tigris. - Na ki nevet a végén?
Hó borított mező napsütötte hátán,
A semmi közepén állok egy szál árván.
El nem mozdulhatok, le vagyok döngölve.
Fejszével derékig örökkön örökre.
A törzsfa egy másik ágán
Csimpaszkodik kezén lábán.
Eszközt használ, mint az ember,
Neve magyarul "gúnyember".
Történt egyszer sok-sok éve,
Idő múlását nem mérve,
Élt egy nagy keresztény vala,
Itt közel a magyar honban.
Varga Erzsébet (vargaerzsebet)
"Hótlan" tájakon csak kormos szmog ül,
de az óév - tornyos felhők mögül
lilát lobban, s fenn kereng egy fénymadár,
kékes lánggal megfüröszt a holdsugár.
Humoros haláltáncballada
Messenger-üzenet:
"Kriszta, kedves, küldök képet Korowából! -
Megismertem, bennszülöttjét láthatod:
Nyambocsa és népe, törzse körbetáncol,
háttérből nyúl vadon fodra udvaron.