Mesék
Két kis tornacipő
egyszer elhatározta,
ő lesz a világelső,
ha a hiányosságait bepótolja.
Kicsiny leányka útra kelt,
hívta őt az erdő mélye,
s miben lesz része... mit sem sejt,
egyre csak vitte szeszélye...
Gyere ki a rétre,
rétnek közepébe.
Szedek ott virágot,
százszínű virágot,
milyet a világ még
sohasem látott.
Szélúrficska fodrot ráncol
szép Tótündér szoknyáján,
hullámokat felkorbácsol,
amíg ropja a táncát.
Kicsi egér berzenkedett,
a macskához becsengetett.
Kifogását vitte ölben,
el is magyarázta bölcsen...
tőled függ a szó
éltem az életem
féltem a mától
Körbe-körbeforog,
azután lelassul.
Csikordul is kicsit,
amikor megmozdul.
Zivatar Jankó
kemény és bátor,
erős a karja,
fákat korbácsol.
Elmesélek egy történetet egy réges-régi korból,
Hallgasd, és meríts hát egy kupával a borból...
Hétpettyes kicsi Katica
elindult a nagyvilágba,
felvette a piros szoknyát,
pöttye nem volt, láss hát csodát.
Kósza angyal egy pillangógyűrűben táncol
Zöld kertben, fején párafátyol.
Szemében öröm fénye, s közben halkan száll a dala,
Felhőruhája láttán elakad a szavad.
Akkortájt volt, hogy Csaba király és hunjai a magyarokhoz költöztek,
telt s múlt az idő, és a félelmetes harcosok lassan megöregedtek.
Egykori hunok szemüket is lehunyták, és borultak örök álomra,
csak könnyek hullottak egykori vitéz íjakra.
Volt egy varrónő, fura egy alak,
egész életét beszőtték a fonalak...
Hímzett, foltozott és stoppolt,
mert ideje az sok volt...