Mesék
Hallottatok-e a vértanúról,
Alexandriai Katalinról?
Elsorolom most néktek,
Mit tett a kereszténységnek.
Lehet Jávor, Rén, Gím, Dámvad,
Páros ujjú emlősállat.
Az erdők igaz királya,
Agancsa a koronája.
Bókol a zebra egy lónak:
- Csíktalan, csinos csikó vagy.
Éberen álmodom rólad,
Szép szemű szénafaló vagy.
Fagyos tó tükrére hold fénye terült.
Mint színpadot, a fény úgy világít rá.
Egy korcsolyázó kislány vágya teljesül.
A fényben korcsolyázhat rajta.
Az őrangyalodat megtépázta az élet,
bár nehéz így elképzelni ezt a képet.
Egy félszárnyú angyal, ki megvédett téged,
hogy soha ne kelljen semmitől se félned.
Görcs állt az imádkozó sáska lábába,
Míg kapaszkodott egy imbolygó nádszálba.
Hiába hangzott el fájdalmas imája,
Amivel a görcsöt elűzni próbálta.
Törpmese
Aprajafalvába lassan beköszönthet már a tél.
Serénykedik a törpsereg, aki él, dologra kél!
Törpapa szólt: Kis törpjeim, szánkódombot építünk,
mert egy kevés szórakozás majd télen is kell nekünk.
Kerek erdő egyre csendesebb, népe aludni tér.
Mackóink is készülődnek, de jaj, nincsen méz.
Előkerültek már a hálósipkák, Mackónéni
szorgoskodik, ágyat vet gondosan, kényelmes legyen.
Balázs bácsi és Cirmike története
Egy kicsiny falucskában,
Erdőnek legszélén
Nádtetős parasztházból
Füstöt fúj a kémény.
Régi mesék újratöltve
Volt egyszer egy baromfiudvar
Tyúkok, récék kis lakóival.
Disznók, lovak, kövér tehenek
Lakták be e tágas, nagy teret.
Róka a gólyafit megtréfálja,
vendégnek hívja egy jó vacsorára.
Béka a húslevestányérba mérve,
koppan a gólya túl hosszú a csőre.
Szívesen átmennék a mesevilágba
A valóság túl zajos nekem
Szívből lélekből üzenem kiáltva
Ha te is így érzel hát gyere velem
Kerekerdő is készül a télre, sok fa lassan
teljesen leveti színes levélruháját.
A fenyők egyre szebben pompáznak,
Mackó néni örömmel gyűjtögeti a tobozokat.
Szép laposak, mint egy szőnyeg,
Nem tűnnek ők ijesztőnek.
Összenőtt a hátuk, fejük,
A tetején ott ül szemük.
Pinokkió a fabábu...
Vásott, komisz gyerek!
Iskolába menni? Nem!
De csavarogni szeret.