Versek Mikulásra
Hópelyhek ezrei ereszkednek csendben,
sok piros orr didereg kinn a hidegben.
Gyerekeknek bár deres a kezük, de a szívük hevesen lángol,
nem csoda, hisz december 5-e van, valamit biztos kapnak a Télapó bától`...
Képzeljétek, Afrikában
a télapó megjelent,
a szakálla nem fehér volt,
hanem tiszta fekete.
Krisztus után talán két és fél századdal
Szent ember született Anatóliában.
Patara városban, egy gazdag családban
élt ő szüleivel lent Kis Ázsiában.
Mikulás, a való
Gyerekek, felnőttek halljátok, halihó,
mondj egy szeretetmesét, nagyapó!
Tűz mellől az ablakon a deres kitekint,
a hideget hagyd magad mögött odakint.
Rénszarvasok patácskája
szikrát szór nagyon,
ahogy kapálnak lábukkal
a hófehér havon.
A kalapos gomba
télen elvonult nyugalomba.
Egyszer telefonhívást kapott,
menjen gyorsan,
hagyjon csapot-papot.
Segíteni hívta a Mikulás,
nehéz a zsák, és nincs más.
Kiscicáknak, kiskutyáknak
épp úgy kell a szeretet,
Télapónak puttonyában
imádják a meleget.
Piros a ruhája
fehér a szakálla,
ha azt kirázza,
sok gyerek jól járna.
Én vagyok a Mikulás,
minden gyermek rám vár.
A cipőjük csillogó,
igyekeznek, ámbár...
Rosszcsont vagyok,
nem zavar, ha rajtakap a Télapó,
amíg alszik, kipróbálom szép puttonyát,
jaj, de jó!
A Mikulás szánját
rénszarvasok húzták,
vidám csengettyűhang
kísérte az útján.