Versek Mikulásra
Siess kicsit, Mikulás!
Lassan ugyan,
De vánszorog a tél,
S uram,
Minden gyerek nagyon fél.
Repülőszánon jár? Része meséknek!
Gyalog jön Ő, s a történelmi léptek
fel sem tűnnek mindennap-embereknek,
mert legtöbbjük úgy néz, mint csacska gyermek,
s csigaházából, ha kitekint olykor,
meg sem érti: saját kora milyen kor.
Ma nincs húsvét,
nem jön a nyuszi.
Miklós nap van,
megmondta Gyuszi.
December már itt kopog,
fák ágain dér ropog.
Ékkövet hint fűszálra,
csipkét sző a bokrokra.
Ezüsttel süt Hold az éjjel,
Szél száll hűvös énekkel,
Az ágyából akkor épp kel
Nagy szakállú vénember.
Hó az nincs, de fagyok járnak,
bokrok, fák is mind-mind fáznak.
Megérkezik csendesen.
Nyomában öröm terem!
Brum, brum, Macika,
Van nálam csokika,
Én vagyok a Mikulás,
Arcomon a pirulás.
Ropog a friss hó lába alatt,
piros ruhájában nagydarab.
A szeme huncutul mosolyog,
jé, az ablakokon bekopog.
Télapónak volt egy álma,
Üres volt a tarisznyája,
Mit adhat majd ajándékba.
Félelemmel ült a szánra
Mint piros alma, az orra,
Békét, szeretetet osztogató mosolya,
Az évektől fehér lett a szakálla,
Az út elején még nehéz a zsákja,
Elfárad, mire a sok gyereket körbejárja,
Piros a ruhája, jó meleg a csizmája.
Helló, télapó, állj meg egy szóra,
kijöttem már eléd kakasszóra,
küldték a megrendelést, el is hoztam,
a listára mindent fel is írtam.
Zsákjában ajándékok vágya, álma.
Az utcán fázós fák sereglenek.
Börtönlakások homály-ablakában
elkábított, szegény kisemberek.
Hajnalban ébredt ma a télapó,
kinézett az ablakon, hullott a hó,
a rénszarvas a szán előtt várta,
az ajándék a zsákba volt pakolva.
Odakint hideg van, lehulltak a levelek,
Zúzmara az ágakon mutatja a telet.
Tél van biza, eljött december hava,
Sietnek a gyerekek ma az iskolából haza.
sercegő hóban kotor a róka,
reccsen a vekker, ütött az óra,
zsákomat húzom, riad az állat,
bokor tövében senki sem fázhat,
egyedül bolyong Karácsony lelke,
kormos a kémény, ajándék kell-e?