Versek Mikulásra
Szegény, öreg Télapónak
eltörött a szánja,
de aztán nagy csoda történt,
kinőtt a két szárnya.
Manósereg követi messzi-messzi útján,
Ide is jön hozzád, ne félj, meglásd.
- Miklós napján Mikulás,
tele csizma, tele zsák,
gyermekek örömére
megérkeztél reggelre.
Messzi-messzi útról
ősz apóka indul,
csengő-bongó szánon
ül a kedves Télapó
Fehér pelyhes ragyogásban,
szarvas-vágta száguldásban
szánkó repül, csengő csendül,
gyermekeknek üdvözletül.
Szent Miklósnak neve napján
Ének csendül gyermek ajkán,
Télapó jön nagy szakállal,
Hátán egy nagy teli zsákkal.
Már nem teszek ki cipőt,
A virgács sem fenyeget régóta,
És mást jelent a piros ruha,
A szakáll, nem titok a zsák,
És sajnos vannak hétköznapi
Krampuszok.
Felhők között, mint fényes csillag,
Vágtázik a két rénszarvas,
Télapónak a lámpása
Világít az éjszakában.
Fenn a havas északról
indul már a Mikulás.
Vörös palást a vállán,
fehér hó rőt szakállán.
Kinézek, de nincsen hó,
Azért te jössz, Télapó?
Vár már gyermek és felnőtt,
Híred itt van, már eljött.
Ma este jő a Mikulás,
Széltől arca pirospozsgás.
Sapka, csizma rajta piros,
Szakállát bántani tilos!
Amikor a távoli égen közeleg egy hatalmas hófelhő,
szánjában a Mikulás hozzád sietve jő.
Égen vágtázó rénszarvasok húzzák az öreg szánját,
hamarosan minden gyerek megkapja ajándékát.
Köszöntelek Titeket!
Sok játékot vigyetek,
édességet még többet,
árassza el a Földet!
Ma jött meg a Télapó,
Nagy szakálla van, fehér, mint a hó,
Szép, piros a ruhája,
Puttonya az ajándékkosara.