Versek Mikulásra
Kipi-kopi, ki kopog,
nyisd ki gyorsan ablakod,
fehér téli éjszakán
szánkó száguld, bizony ám.
Csilingel a szánkó
Csilingel a szánkó,
Télapó vele jő.
Puttonya a hátán,
Hópihe szakállán.
Csilingel a meseszán,
Fut a havon szaporán.
Rajta ül a télapó,
Piros arca mosolygó.
Ha-ha-ha, ho-ho-hó,
Gyerekszáj, daloló,
Nem számít zimankó ,
Jégvirág, csillogó.
Gyermekszívek nagyon várják,
gyermekszemek sosem látják,
gyermek hite elég hozzá,
hogy átélhessük mind a csodát:
mely csilingelve csillagúton
teli zsákban csomagot hoz.
Télapó lassan
felpattan a szánjára,
hiszen a földön
több millió
gyermek várja.
Decemberben
hólepelben
érkezik a Mikulás.
Piros kabát,
hosszú szakáll,
kezdődik az izgulás.
Hull a hó, hull már a hó!
Nemsokára jő már a télapó.
Igyekeztem jó emberke lenni,
Sok szépeket, kedveseket tenni.
Kelnék az ágyból,
Telnék a vágytól,
Reggelit majszolnék,
Lelkemig hatolnék,
Tölteném zsákomat,
Közlemény-fájlomat,
Mindenkit egészen
Hittel vitt erényben...
Mai modern télapó,
Nagy szakálla, hó-ha-hó!
Okos néki telefon,
Csak billentyűzetet nyom.
Mikuláseste
Hull a pelyhes, fehér hó,
Megjött már a télapó,
Csengőszánon érkezett,
Kit két rénszarvas repített.
A kavargó hófelhő,
Mikulás éjjel eljő?
Várják Őt a gyerekek,
Dávid, Nóra, Benedek.
Szökken a szarvas
csillagos éjbe,
patája dobban
fenn a sötétbe`,
sörénye libben,
pattan a szikra,
röppen a szánkó,
Télapót hozza.
Nagy szakállú mikulás,
Hullik rá a hó,
Nem zavarja most őt,
Mert a kedve jó.