Versek Mikulásra
Csilingelést hallok az éjben
Itt a város közepében
Idős úr vezette szánon
Sóhajt egy fehér szakáll
Jaj de sok a dolgom
Pihennék már olykor
de sok kicsi gyerek
Izgatottan vár...
Télapónak hab szakálla -
alig bírja el az álla.
Orra alatt nagy bajusz,
ha meghúzod, bajba jutsz.
December 6.
Piros a ruhája, piros a sapkája,
sőt piros az orra, mosolygós orcája.
Hideg, havas éjben rénszarvasos szánnal
megérkezik hozzánk várva várt csodákkal.
Csilingel a Mikulásnak
szép rénszarvas szánja,
jaj, de boldog minden gyermek,
ha ezt a szánkót látja.
Madárszárnyon száll a hír,
beteg lett Mikulás!
Mozdulni is alig bír,
- Jaj, de fáj, jaj, de fáj!
Mikulás a jeges úton
ide-oda csusszan,
telerakott puttony alatt
meg-megállva szusszan.
Ikertestvérem, Miklós emlékére
Ott élsz bennem, egyszervolt iker-felem,
hol csönddé öleli emléked a tél.
Te vagy, ki némán biztatsz, lelkem, ha fél,
és hiányod havazzák hideg szelek.
Kívánság
Drága, öreg Mikulás,
oly jó lenne, ha egyszer
találkozhatnék teveled.
Szívem leghőbb vágyát
elmondhatnám Teneked.
Itt van a December, az Ünnepek sorban,
először is télapó jön hozzánk,
pár nap múlva puttonya megrakva mindenféle
jóval, de először is földi mogyoróval.
Hull
A hó,
Vastagszik
A bársonyos,
Fehér takaró.
Mennyi, mennyi Télapó!!!
Bizonyára most ez a jó,
Télapók ma is születnek,
Oly ártatlan e bűneset.
Ropog a hó a lábam alatt,
Lassan december hatodika.
De jó volt gyermekként várni,
Várni a Mikulásra.
Drága, kedves Télapócska,
hozzád írok levelet,
nem is óhaj, inkább kérés:
Mondd, postásom leszel-e?
Piros ruhás, vén apóka
Csillagpor szeli át az eget,
száncsengő hangja kíséri a szelet.
Piros ruhás, vén apóka
még ma éjjel mindenkihez elmegy.