Gyerekversek mikulásra
Valaki kopog... vajon ki lehet?
Hóesésben hozzánk vajh` ki jöhet?
Ki az, aki ilyenkor kopogtat,
s gyermekszíveket úgy megdobogtat?
Ropog a friss hó lába alatt,
piros ruhájában nagydarab.
A szeme huncutul mosolyog,
jé, az ablakokon bekopog.
Szelek szárnyán, szánon repül,
hogyha várod, előkerül
a Télapó, vagy Mikulás,
tudod, ő a piros subás,
fehér szakállú, jó öreg.
Szélsebes a szarvasszán,
úton van már Mikulás.
Fellegűző palástját
hideg szelek cibálják.
Hósapkájú fenyvesek
vígan búcsút intenek.
A Mikulás nagyot nézett,
kapott Ő egy falevelet.
Meglepődött, nem is tudta -
vajon ezzel mi a dolga.
Szeretlek én, kedves Télapó,
akkor is, ha nem esik a hó,
akkor is, ha éppen süt a nap,
ha meleg az idő, nincsen fagy.
Kopp, kopp, ki kopog?
Talán a Télapó csoszog?
Hahó, ki jár a kertek alatt?
Mesebeli lény szórja a havat.
Előveszem kis cipőmet,
nem sajnálom rá erőmet.
Megtisztítom én nagyon,
az ablakomba kirakom.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Tipeg-topog télanyó,
kezét fogja télapó.
Fenn lánykájuk, a futkosó,
hópelyhecske, a táncoló.
Hullik a hó,
siet a szán,
fehér tájban
siklik puhán,
csengettyűszó
messze hallik,
bokor ága
hótól hajlik.
Száncsengő, csingiling,
Tél ábrándban halkan ring,
Csengettyű csengő-bongó,
Rén szemében ragyogó.
Mikulásnap...
Hamarosan eljön majd egy ember
Ősz szakállal és ajándékrengeteggel.
A gyermekek nagyon várják már jöttét,
Mindenki fényesíti csizmáját, cipőjét!
Havas a táj,
siklik a szán,
csilingelő hang,
csengő és harang.
Krampusznak lenni jó,
ugrálni, ha hull a hó,
gombócokat formálni,
összegyúrni, dobálni
Mikulásnak süvegére,
havat fújni, mókázni!
Szánkóm alá az volna jó,
ha indulok, már volna hó.
Sok munka vár, időm lejár,
Sok jó gyerek hiába vár.