Gyerekversek mikulásra
Édesanya, hol lakik a Mikulás?
Odafönt messze, az Északi-sarkon.
Ha megkérem rá, nem lakhatna nálunk?
Van hely a szarvasoknak is a farmon.
Csitt, hallgasd, kicsi drágám:
Télapó közeleg az égen a szánján,
Ho-ho-ho-hó, biztatja a rénszarvasokat,
Kik húzzák a szánját a csillagok alatt...
Tipeg-topog Télapó,
a csizmája csupa hó.
Gyémántporos subája,
csillog-villog a szánja.
Hullanak az első hópelyhek,
A szán csendben, lassan közeleg,
S lám, ott egy rénszarvas felnevet,
A gyermek édesen szendereg.
Elmúlt az ősz, itt a tél,
Lehullt a sok falevél.
Hull a hó is, fehér már
A sok cserje és faág.
Télapónak sok a dolga,
mert rengeteg gyermek vár rá,
ajándékokat pakolgat,
telerakja a nagy zsákját.
Piros suba, fehér szakáll,
tiszta csizma ablakban áll,
ráncos arcon huncut mosoly,
ajándékot szór puttonyból.
Mikulásváró
Hópihe, hópihe,
hogyha száll.
A Mikulás
erre jár.
Havas, csipkés éjszakán
Jön egy csilingelő szán.
A jótevő érkezik.
Kisgyerekek kérdezik...
Amerre én járok
Északról
fut a szán, fut a szán...
- hegyen, völgyön át
szellőcske
ágat ráz, ágat ráz...
hullajt zúzmarát.
Koronavírus idején egy kisiskolástól
Kedves, öreg Mikulás!
Azért írok: Mit csinálsz?
Vírus van most. Lesz-e csomag?
Vagy nem jössz, mert óvod magad.
Holle anyó a dunyháját szorgalmasan rázza,
Hópihéket hullat le a varázslatos tájra.
Gyönyörű látványt küld egy egész nagyvilágra,
Dombokra, hegyekre s magasodó fákra.
Hópihék táncolnak már az erdő felett,
jól magára húzta a tó is a jeget.
Kell is a takaró a sok halacskának,
tófenéken ők is pihenésre vágynak.
Mikulásünnep
Valahol, messze északon
szikrázó fénnyel vakító
jégbirodalom.
Hideg herceg alszik itt,
szép tavaszról álmodik.