Gyerekversek mikulásra
Én láttam a Télapót
nagyon öreg volt,
fehér szakállát simogatta,
hátán piros takaró,
kezében egy vastag bot,
s batyujába bedugott
minden jót.
Szegény, öreg Télapónak
eltörött a szánja,
de aztán nagy csoda történt,
kinőtt a két szárnya.
Manósereg követi messzi-messzi útján,
Ide is jön hozzád, ne félj, meglásd.
Amikor a távoli égen közeleg egy hatalmas hófelhő,
szánjában a Mikulás hozzád sietve jő.
Égen vágtázó rénszarvasok húzzák az öreg szánját,
hamarosan minden gyerek megkapja ajándékát.
Jóságos Mikulás bácsi,
a sok ajándék s finomság
puttonyából sosem fogy ki,
a jó gyermek a kedvence,
de szeret ám titeket is...
Fényes rénszarvasszán siklik a havon,
Télapó érkezik, nagy az izgalom.
Csengettyű hangja szól,
fény árad ablakból,
kíváncsi kis szemek
kémlelik az eget,
Télapó, merre jársz?
- gyerekhad téged vár.
Csilingel a meseszán,
Fut a havon szaporán.
Rajta ül a télapó,
Piros arca mosolygó.
Ha-ha-ha, ho-ho-hó,
Gyerekszáj, daloló,
Nem számít zimankó ,
Jégvirág, csillogó.
A kavargó hófelhő,
Mikulás éjjel eljő?
Várják Őt a gyerekek,
Dávid, Nóra, Benedek.
Valamikor, régen
élt egy szerény püspök,
Miklós volt a neve,
története örök.
Szánnal repül a Télapó,
zsákjában alma és dió,
angyalok szeme mindent lát,
senkinek nem jut ma virgács.
Hull a hó, mi csillogó,
és csilingel a szán.
Kinéz a piros ruhás
a hóvár teraszán.
Nyugodt az erdő,
nyugodt és csendes,
fagyos hidegben
madár se repdes.