Versek a mindennapokról
Bár ködbe vész, tudom, merre fut a folyó,
érzem, mi vár az utcákon, túl a sarkon -
maradtam, ki mindig voltam: álmodozó;
s a szél ismerősen simítja az arcom.
nem olyan, mint az Isten,
hogy megkérdjék;:mért is kezdte,
de Ördög sorban álló,
hát dolgát gyorsan végezze,
de ennyi búja és öröme
segít-e, sír-e, könyörög-e...
Írok verset mindenkinek.
Neki, neked - mindegy, kinek.
Elolvasod, már megérte.
Ha nem tetszett, nem kár érte.
Az élet egyik legnagyobb talányai,
Hová tűnnek el a félpár zoknik?
Lehetsz bármely Nobel díjas kutató,
Ez a dilemma soha meg nem oldható!
Szerelem a földi mennyben,
érzelmek legszebbikében.
Körbevesznek az angyalok,
megszépülnek a gonoszok.
Ne keress boldogságot a mai világban
Minden jó, mi körülvesz, gyorsan elillan.
Csak őt imádom.
Jó a Te kegyelmedben bízni.
Jó a Te tenyeredben lenni.
Jó a lelkem, testem Rád bízni!
Bezárult az ég feletted,
s bármit, mit akartál,
el sose érhetted,
mert szentek könnyét
eresztik bús fellegek,
mik sohase szállnak semerre,
se földre, se égre...
Várod a holnapot, ami hozzád bekopog.
Megtanít
a szépre, jóra, vigasztaló, biztató szóra.
Lehet,
hogy csak játszik veled, de a holnapot
képviseled.
Mikor az élet megtörté tett, Budapesti mese.
Nem egy Harlemi történet.
Ebben a helyzetben mutatkozik az igazi barát,
Ki akkor is keres, ha nem minden nap lát.
Egy pohár jófajta vörösbor kezemben
(mely bíborszín gyöngyein át kacsingat felém)
pimasz kis rímeket suttog fülembe,
s bátorságot, melegséget önt belém.
Receptvers
Leltem egy receptet Szoky konyhájából.
Az ízlelőbimbó számban szinte táncol.
Mustárral megkenve, borssal, fokhagymával
pihent már a tarja hűtőben, egy tálban.