Versek a mindennapokról
Három kiló húst vegyél,
Ne legyél te most szerény.
Lábasod is jó nagy legyen,
Hogy az anyag beleférjen.
Milyen tudás az, hol minden
választ kérdés követ? Tehát
semmi sem igaz, vagy csak
feltételezés, milyen tudást
hordott ide a szél?
Új világ kell, olyan világ,
hol az ember egy szál virág,
a természet ékessége,
és az Isten büszkesége.
Helló, Kedves...!
Itt jócskán behavazott,
Csakhogy nem befalazott,
Az orrom majd lefagyott.
Bánatos szempár a semmibe mered,
Gyomra kordul: ideje lenne enni.
Van úgy, hogy jó volna végleg elmenni
Oda, ahol senki nem ejt könnyeket.
December - január 2.
I.
Egy élet a mélyben
Bízott oly sok szépben,
Mi csúf lett idők elteltével.
Még hiszek az igaz szóban,
a téli, ropogós hóban,
még hiszek a madárdalban,
a hárs édes illatában...
"Ab equis ad asinos"
Görgős ajtók kaparják gyenge elmém,
kettéhasad lassan mély karcok mentén,
másképpen indult minden az elején.
Vettem két szót, kinyújtottam,
összevágtam, aprítottam,
cérnaszállal kötözgettem,
könyörögve tűbe fűztem.
A végére pontot tettem.
Egy fénylő szempár,
mosoly-sugár arcán,
gyöngyös szavak ajkán -
szívem az oltárán.
Barátságot sose kötök a csenddel,
bulizáson kívül semmi más nem érdekel.
Tőlem hangos szinte az egész ház,
ha elkap engem a partiláz.
Kicsi szívem kicsi kertje,
Kicsi kertje szépen vetve.
Szeretettel körülvéve,
Boldogság a közepébe`.
Változik a világ,
Változok én is,
Szenvedésed látni
Szenvedek én is.
Néha dadogó szavaim
Mit versbe foglalok
Szeretettel hallgassátok
Kisebbek és nagyok
Takarjon be benneteket
Szavaknak melege...