Versek a mindennapokról
Azok az apró, pici ráncok
már barázdákká váltak,
sűrű, sötét hajad
ezüstösbe váltott,
a szíved újra hazavágyott.
Búsan formálom e szavakat nektek,
hogy ilyen többet ne történhessen.
Magányos gomb lettem a vásznon,
mert testvéreim elhagytak a nyáron.
Nyugodalmas az otthon,
Semmivel sincs baj,
Egyszer dörömbölnek,
Majd jön vele egy ricsaj.
eltakar a kudarc,
mit belém neveltél.
emlékszem a redőkre,
mikben engem szerettél
úgy, ahogy csak te tehetted,
úgy, hogy sose feledjelek.
Szívmelengető zene,
A "The Shadows" gitárhúrjai
Hódítva hatnak szívemre,
- közben becsukom ablakom,
A hideg, esőszagú, őszi levegő
Átjárta kis szobám,
Jó lélegezni, egyedül lenni,
Magányosan eltöprengeni.
Életem során vártam,
hogy egyszer eljön
a szerelem,
hogy mélyen a szívembe költözzön.
Istenem! Kérhetem?
Adj derűs éltet.
Ne mogorvát, savanyút,
Kukacosat, félszet.
Kit érdekel már egy megvénült ember,
kin végigment úgy hetvennégy henger,
emlékezetéből a józanság nem veszett,
de hóhérai ellen mindig fellebbezett.
Falu szélén házi ludak
A patakból vígan isznak.
Nem messzire van a pajta,
Odatérnek nyugalomra.
Szolnoki anziksz
A körúton pereg a vakolat fekélye,
s csak néznek rám fentről az ablakok bután.
De jó is lenne egy olyan világban élni
Ahol az ember tudna istenséggé nőni
Ahol az egyetlen kincs a szeretet lenne
Színre nemzetre és vallásra fittyet vetve