Versek a mindennapokról
Hatalmas álmaim voltak régen,
olyan nagyok, hogy a felhők is
kikerülték őket az égen.
Mert olyan nagyok voltak, olyan szerteágazók.
Lehet, azt hinnéd, hogy csak úgy belebeszéltem
a világba, mint más álmodozók.
Szemem kinyílt rég,
S mégis csukva van,
Mint kitárult ablakok,
Bezárnak álmukban.
Tükör előtt
A múltam, akár egy törött tükör, olyan,
Néha csendben, magamban elsiratom.
Törött darabkái néha megsebeznek nagyon,
Nincs mit tennem, magam gyógyítgatom.
Egyeseknek az oltott,
Másoknak az oltatlan a bálvány,
Ez a társadalmi megosztottság
Mérgez, mint a kátrány.
Ahogy ennek vége,
Maszkokat letépve
Folytatják a harcot,
Mutatják az arcot,
Ez ám az igazi,
Nem olcsó, piaci
Harc mindenki ellen,
Jellemző e jellem...
Térdig állunk a mocsokban
tehetetlenül, dühösen.
Választ keresve szavakban
magányosan és közösen.
Ír whisky szaga járja a levegőt,
Sarokban fa íróasztal tarkít,
A lámpa pislákoló fénye ámít,
A vízipipa gőze csak úgy kábít,
Verseimet írom magányomba.
Gyönyörű mosolyok vesztek el a ködbe,
Maszkos robotok vesznek minket körbe.
A napkorong útja alkonyszakát járja,
A vadász elindul napesti útjára.
Folyópartra érve rögvest megkönnyebbül,
Kedvenc helye a spicc, rajta senki nem ül.
Kövezésen lassan a lépteit lopja,
Halakat zajával nehogy elriassza.
Két napnyi idegeskedés a semmiért
Belém mar az érzés: elvesztem;
Attól félek, hogy az eszem is elvesztem
Ebben a hatalmas zavarban!
Szemeimmel a távolba meredek zavartan...
Farsang az élet, egy jelmezbál,
hol mindenki fals zenét muzsikál.
Álarcot öltve másnak mutatja magát, hiszi,
előnyös számára ez a változás.
Még sötét van, mikor szólt a dallam,
Amivel az álmom lett kiforratlan.
Kávét iszom mélán és álmosan,
Nézem a sötétség végét magányosan.
Nyugodt medrében folydogál a város,
különös módon megpihen,
Néhány kótyagosan vánszorgó ember
rám mosolyog, de mint idegen,
tán álmodom, hogy a határtalan derű
és ebből fakadó életszerelem
átlagosan tűnik el majd egyszer.
Vírushullám-kori önszenderg` marcang` látomásaim
Egyedül ülök a magám-maga durva ágán
méhpihe-puhán, árván pendülök az élethárfán,
röpül lelkem hegypill` pillangóbegy lepkeszárnyán,
csilin-leng libb`az körtánc-színek maszkabálján.