Versek a mosolyról
Mért sötét a felhő fenn az égen,
ezen rágódott Ő egész héten.
De hiába bóklászott a réten,
talányra választ itt kitől kérjen.
Ne hidd azt, hogy nem látlak,
sugárzol a tömegben,
ez a dal csak neked szól.
Megfogom mindkét kezed...
Megy a pletyka vándorútra,
Dunyha alól ki a kútra.
Kútról meg a pékhez viszik,
Hamis zenét mind elhiszik.
Falu végén k... va, kocsma.
Odajár ki a Szamosra.
Meg is nézné magát benne,
ha rendőr nem közeledne.
Barna pöttyök testemen,
Mint országok a térképen,
Értékes kincs: anyajegyek
Meghatározzák énképem.
Magyar menyegző
Száznyolcvan fő vendég
Négymillió körül
Első a házasság
Még mindenki örül
Mély barázda hűvös fénye
Csillagszemmel néz az égre.
Jóllakott a Hold is, tele.
Bambán néz ránk egyik fele.
Zöld erdőben fehér nyuszi
Piros gomba alatt fekszik,
Nézegeti, hogy a zöld fű
Az esőtől hogy` növekszik.
"Felnéztem rád hallod?!"
Ma már csak árnyéka
vagy önmagadnak.
Valaha mosolygós vidám
lányból keserű nővé
lettél.
A képlet egyszerű:
Arcodon a derű
Legyen oly` őszinte,
Amint szívem kérte!
Megérintett dús sörénye a vágynak?
Szólnál világ legszebb költészetével?
Mert bizonyítanál annak a lánynak,
ki rád néz átható, éj-kék szemével?