Versek a mosolyról
Ismerkedési oldalon
feltűnő, nagy a forgalom,
van, ki idejét elüti,
szórakozni vágyás fűti.
Tanáraimnak, szeretettel
Fátyolos szemmel írom e sorokat,
ködfátyol mögött mosolyra hangolva
keresem a szavakat.
Visszatekintek az elmúlt időkre,
mikor oly távolinak tűnt még a vége.
Te és a nyár
Mivé lennék nélküled, mi lenne,
ha nem lenne nyár és meleg?
Ha nem simogatnál csillagfénnyel,
mikor a falevél rezeg.
Darvak fészkébe rejtett indulattal,
bálnák tüdejébe forrasztott igével
dél tollát emelted északabbra nappal,
észak tollát hoztad el mihozzánk éjjel
Felnőtt mese
Van egy bogár, neve Szú,
Nem átlagos, nagy orrával,
Orbitális furdancsával
Mindenhova belefúr!
Miklósfai parkerdőben délelőtt
muzsikából volt is bőven, kedvelő,
Kardos Feri gitározott tetszetőst,
jól éreztük magunkat mi délelőtt.
A vers írása
bármilyen formában alázatot
feltételez: legyen az sebbel-lobbal
papírra vetett,
szülessen kínnal, elfogyasztva
papírból ölnyit - végül elég lesz
úgyis...
Semmi rosszat nem akartam
Csak szeretetet és mosolyt
Egy jobb világnak
Adni
Csak addig maradsz, míg e székről fel nem állok,
Csak addig tiéd koldus álomvilágod,
Még pihenek, még formálom magam szavakba,
Eljön az órád, mikor tollam szívét rabolja.
Clair de Lune
A tél távoli még, attól nem is félek,
és ideje lenne, hogy végre éljek,
a hirtelen jött meleg mégis megzavar,
mások napoznak, én az égre nézek,
és azt lesem, mikor jön újabb zivatar,
pedig örülnöm kell a napsütésnek,
mert elszalad a nyár, és az őszi avar
nemsokára mindent újra betakar.
Kicsit fura ez az élet,
Hát leírom, mi a fejemben érett.
Szeretnék jobb lenni,
Több mint vétkező lény vagy mi,
MOST IS KÖNNYEZEK,
Ez mostanában elég gyakori,
Fáj a testem,
Amit nem értek teljesen...