Versek a mosolyról
Semmi rosszat nem akartam
Csak szeretetet és mosolyt
Egy jobb világnak
Adni
Csak addig maradsz, míg e székről fel nem állok,
Csak addig tiéd koldus álomvilágod,
Még pihenek, még formálom magam szavakba,
Eljön az órád, mikor tollam szívét rabolja.
Clair de Lune
A tél távoli még, attól nem is félek,
és ideje lenne, hogy végre éljek,
a hirtelen jött meleg mégis megzavar,
mások napoznak, én az égre nézek,
és azt lesem, mikor jön újabb zivatar,
pedig örülnöm kell a napsütésnek,
mert elszalad a nyár, és az őszi avar
nemsokára mindent újra betakar.
Kicsit fura ez az élet,
Hát leírom, mi a fejemben érett.
Szeretnék jobb lenni,
Több mint vétkező lény vagy mi,
MOST IS KÖNNYEZEK,
Ez mostanában elég gyakori,
Fáj a testem,
Amit nem értek teljesen...
Ha a hangya elefánt volna,
rá nem lépne egy hangyabolyra.
Nem hibáztathatlak,
Hogy azt hiszed, nem ismersz teljesen.
Megpróbáltalak letagadni,
De soha, semmi nem késztetett arra,
Hogy ennyire hibásnak érezzem magamat.
egy fényképem alá
nagy fákon csicsereg
a madárgyerek sereg
nagy fára nem megyek
Egyedül
Társkeresőn beregeltem, gondoltam, keresek
Magamnak egy társat, egyedül mért legyek?
Kiket lehet ott találni, szörnyülködve látom,
Aligha hiszem én, hogy ott vár rám a párom!
Zajosak a rollerek, de azt szereted hallani,
Mikor átküldi nagy tesó a kisebbet az úton,
Hogy autómentes oldalon tudja őt tartani,
Míg az a járgány a kereszteződésen is túlon
Csurran az eső,
cuppan a láb,
sötét a felhő,
fröccsen a sár.
Hunyd be most a szemed, Édes,
Lazíts, végy mély lélegzetet!
Elhívom a képzeleted
Egy csodás, virágos helyre...
Szabad-e a kezed?
Mondj igent, a szerelemhez ok-okozat kell...
A Derecskei humorfesztiválon
Elvesztettem a télikabátom.
No, de sebaj, mert jön már a szép tavasz,
Igaz, néha az idő még ravasz.