Versek a mosolyról
Eszter sétál a faluban,
Egy néni áll a kapuban,
Odaszalad hozzá,
Macskáját megfogná,
Ha hagyná,
De a cica nem hagyja,
Eliszkol azon nyomba.
Mosoly, mely beragyogja az egész éned,
tündökléseddel megváltozik az életed.
Kinek nem derül orcája mosolyra,
valahol eltévedt a régi múltba.
Lomha, nyári
alkonyat,
a perc suhan,
a perc szalad,
átoson a földeken,
a napkorongja
megpihen.
Versírásra támadt kedvem,
asztalomhoz letelepszek.
Papír, tollam, minden egyben,
íráshoz most hozzákezdek.
Pándnak színeiben megye a Pest,
a meggypiros szívem előhozom,
elémegyek, és ha eljön az est,
címeres meggytortám megalkotom.
A Kisalföld termékeny síksága
Zavartalanul tekint le délre,
Szép napon a Balatont is látja,
Ott ebédelünk halat ebédre.
tehozzád szól a dal
mosolya oly szép
nézlek én téged
Áll egy fiú a tenger partján, valahol messze,
megtölti tenyerét, hogy vízét kimerje,
a szomjas homokra önti, az nyomban felissza,
azt gondolja, feltárul Atlantisz titka,
álmában már körbejárta az elsüllyedt várost,
karnevál volt, s egy kacér sellővel táncolt,
most kijár a partra, szíveket vés egy sziklára,
és napnyugtáig a tenger lányát várja.
Halványulnak az emlékek,
A múltról már nem álmodom,
Jó, ha csak a mának élek?
Előbb vagy utóbb megtudom.
A szegény leány "élelmes" nyaralása
De jó lenne júliusra bérelni - kis apartmant!
Kérdeztem is erről én egy utazót, ki tapasztalt.
Állította, hogy az ilyen főszezonban túl drága,
könnyen dőlhet a naiv lány - így - anyagi romlásba...
Mért van az úton a sok fura rongy?
- kérdezik így a Medárd nap után.
Csúszó-mászó haslábas szánkázik az ösvényen,
Eső előtt bújik, eső után kinn a gyepen,
Lakása az övé, és nem osztja meg senkivel,
Hátán hordja házát, de félni tőle mégse kell.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Egy pár táncol a tengernek homokos partján,
mellettük szalad el egy szőke fürtös talány.
Épphogy rájuk pislant, elraktározza a látványt,
előhírnök - másé, vagy csodálja apát, anyát!
Egy pár éve ismerlek,
Gimis évek, de régen!
Együtt "jártunk" minden héten,
A mókának nincsen vége,
Csak az idő telik el,
Öregszünk, de ezerrel...
Óriási holdsarló a székem,
lábam onnan lógatom le mélybe,
horgászbottal jó fogást remélve,
üldögélek egyre fenn az égen.