Versek a mosolyról
Ma meglestem a Napot.
Álmosan, lassan ballagott,
Mosolya szétterült az égen,
Mely tisztán, kéken ragyogott.
Húzd rá, cigány!
Kocsmárosné, kérek még egy pohárral!
Ma este nem törődök a fájdalommal...
Ott van az a fény minden áldott reggel,
hol megélni születnek a vágyak.
Bánatosan suttog a könny,
szívekbe költözött a közöny,
érzés-ésszel ellenkezik,
könny mosolyra irigykedik.
...magas hegycsúcsra fut a Nap.
Karéjos Hold még néha rászól,
a csillagok már alszanak.
Isten tudja, hogy van - és miért olyan jó,
sokszor eszembe jut a régi gyerekkor.
Nagy doktor az idő. Medicinája tán,
hogy kedves emlékekre néha rátalál,
s a lélek borúja általa csendesül,
amint vihar után az ég is felderül...
Ó, te büszke, dacos,
lelket biztató csoda!
Hogyha az élet zajos,
nyugalmat hintesz oda.
Hűvösen köszönt be, nincs rajta dér,
csillogó napfénye csalóka már.
Rajzold ki magadból
a fáradt gondokat,
emeld ki színével
az őszinte sorokat,
rajzold le, mikor
a lélek megérint,
fesd meg mosolyát...
Jaj, a macska rúgja meg!
Öntözni kell gégémet!
Már csak alig pislogok,
Oly nagyon szomjas vagyok.
Bekecs, bekecs, bekecske,
Nem vagyok én kis kecske.
Bekecsem a mellemen,
Szép, dús rajta szőrzetem.
Érintelek és te megsimogatsz,
én rád ragyogok, te meg rám nevetsz,
ujjaink elszántan simítják egymást,
na, mindenki láthatja, hogy így szeretsz!
Mama és én együtt mentünk,
hogy egy szép nyári reggelen kertészkedjünk.
Én kislányként megkérdeztem, hol a haszonnövény?
Mama irult-pirult: "Gazban van szegény."...
"Lánc-lánc, eszterlánc",
láncolj magadhoz, kérlek!
"Bújj-bújj, zöldág" bújj,
bújj hozzám, kedvesem, végleg:
körben állnék miattad,
érintésed simogat,
"Lánc-lánc, eszterlánc"
beléd szépültem éppen!