Versek a mosolyról
Mocorog a hajnal,
pislákol a szeme,
s mint valami ékes,
színes kis virág,
nyújtózkodva ébred,
aztán szökken egyet,
s kitárja fenséges,
édeni kapuját.
Egy pohár jófajta vörösbor kezemben
(mely bíborszín gyöngyein át kacsingat felém)
pimasz kis rímeket suttog fülembe,
s bátorságot, melegséget önt belém.
Ámor nyila hasítja a levegőt.
Udvaromnak díszítését,
levegőmnek frissítését,
égig érő fenyőm törzsét
célozgatja veszettül?
Örömpillangó
Esőcseppek kékje altatja a kertet,
csillagködök pásztázzák a lombokat,
elfáradt szentjánosbogár fényt remegtet,
angyali kéz ringatja a dombokat.
Az egyetlen?
Az árnyékod,
- ha látod s ha nem -
gyakorta
melletted terem,
körbejár,
figyel(!?)
féltékenyen.
Ellesett pillanatok
Tipp-topp, kipp-kopp,
jár a baba, jár.
"Mamma!" - "Babba!"
szája be nem áll.
Gyönyörű Május, új szívet adj!
Napaltató, új dalokat zengj,
Reménnyel telő, víg napokat
hozz, életöröm-nap, felderengj!
Népi tánc
Harsan a nóta,
szárnyal a dallam,
húzza a prímás,
lelke a dalban.
Vagyok, aki most és itt, nem kevesebb, több sem,
így láttatom önmagam ilyen-olyan szögben.
Megszűrök már minden fényt, hangsúlyoz az árnyék,
környékez bár a gonosz, bennem jó a szándék.
Verset nektek remekeltem.
Nevessetek, mert meglehet...
vigaszomat utoljára hallom
a lelkem oly őszinte
téged hív a fény
Sárgarépa, körberépa,
Körberépa, sárgarépa.
Huncut ember körberakta,
Körgúlába fölpakolta.
Nyuszikának, lovacskának
Hej, de nagyon finom volna!
Kívánom, hogy mosolyogj sírás helyett.
A bánat kerüljön el tégedet.
Ajkaid, akár a Napnak sugarai.
Reám nézel széles mosolyoddal,
Egy pillanat, s mégis egy évezrednek tűnik.