Versek a mosolyról
Baljós előjelek
Derékba tört karrierem!
Előbújt az aranyerem...
Nem lettem gazdagabb tőle! -
s nem vágyom majd frigid nőre?
Öreg szamár,
lóg az orra,
mulatozni
nem volt soha.
Attól félek, megint elrontjuk a gyomrunk.
Karácsonykor szinte mindig ez a sorsunk.
Halászlé, rántott hal lesz asztalon bőven,
hívhatjuk az orvost ismét még időben.
Nyár volt, és az ég tetején a Hold,
Mint ezüstpénz az enyvre, ott ragadt,
És én, a lelkes ifjú kis kobold
Tág szemmel figyeltem egy sugarat.
Sárguló Kalendárium lehelete
Ne vess magot, ha nincs kaszád,
Aratni tudni kell, búzaszem az ár.
Örülni kell, majd kenyér sül,
És ha ezt tudod, házhoz asszony kerül.
Időről időre csak elutazom
Muszáj hogy ott legyek egy vonaton
És ilyenkor nem én vagyok talpig
Valaki más lakik bennem addig
Alig használt gondolat áron alul eladó
A frissensült kenyér illatáért,
egy tegnapi mosoly emlékéért,
egy elharapott mondat elhangzása
még alkuképes is lehet már ma
Csirkeként csicsergem csendben
Csirkeként csicsergem csendben:
én nem alszom téli álmot,
s nem is kergetek kergeként
nyárvirágos délibábot...
Mióta megláttam,
Azon gondolkodom,
A teremtő mi végre
Alkotta vajon?
Télapónak nem volt nyara,
se éjjele, se nappala,
szaporodott a csomagja,
nem fért már a szánkójába.
Mikulás
Jeges északi hófödte
tájról,
melegen öltözve, s
nem köntösben,
puttonyát megtömve
vígan ül a szánra,
mert a sok gyermek várja!
Vidám dalt az írhat, kinek örül lelke,
de az már nagyobb gond, hogy lesz versbe szedve.