Versek a művészetről
Eszem a savanyú narancsot,
A citrom jut róla eszembe,
Mégis, mintha a lelkem
Limonádéban fürdene.
Egy világ, amelyben a fotelbe belefont,
Tollat tintába mártó, telefont töltőről
Levevő író jegyzetfüzetét megnyitva
Számodra még vagy százegy új világot alkot.
Tavaszi szél ide hozott,
letegyen-e - gondolkodott,
- itt kell maradj - szólt az Isten
- folyjon tinta ereidben -
Az ötvenedik
Magam vagyok a vers,
akár egy költemény,
szerelem szerkesztette,
vágyból fakadó remény
Kívülről farkas
Belülről bárány
Tekintete komor
Szíve pedig honor...
Csak az elme képes hálózatát
feltárni, kusza önnön rajzolatát
impulzusai cikázva
együtt gondolattá válva
adja ki ráismerő öntudatát!
...
Isten adta szerelemmel szeretem,
érte még mindig megveszem.
Évek múltak nélküle,
éreztem, hogy szívem egy darabja
kiszakadt, hol lehet?
alias Széchenyi 2020
Már e bezártságot bizony én nehezen viselem, hisz
szóváltásba szegődnöm anyámmal ezért nekem így mu-
Fogom tollam kezemben,
surrannak a képek előttem.
Elmélkedve nézek a lapra,
tollam írja az életutat.
Szép versekbe öltözöm ma én be.
Öntenék szemerkélő rímeket
mondatfüzér barokk özönébe,
s szőnék szóból gótikus íveket...
Nap mint nap vizes zokniban járom a világot,
Vizes, fekete zokni, amire ráömlött a három
Hete szépen fogyó, kékre színezett nedv,
Amivel festek eget, szabad egeket, szabad, kék egeket.
Felvettél egy kazettát
Kemény fémzenét
Nem elég, hogy szereted
Érezd rezgését