Versek a művészetről
Keze már nem volt fiatal,
sőt, öregnek számított,
de gondolataiban még
friss elme ragyogott.
Rock n Roll szívem már úgy dobog
Benne örök lánggal hang lobog
Munka után jöhet majd a Rock n Roll
Nincsen nekünk megállj, tudod jól
A költő boldogság koronája,
mélytengeri világa.
Gondolata kifesti a lelkét.
Boldoggá téve sorsát...
Komolyak a lapok,
Ha komorak a napok
S ha modort adok,
Fricskát kapok.
Hol van a szerelmes Múzsa,
mely lelket ébresztett?
Hol van Ő,
kinek léte reményt adott
egy félembernek?
Egy szörny lakik az ágyam alatt
A pokol legmélyéről jött fel
Egy cél felé halad...
Olykor megszólal lelke a kőnek,
mikor az ember szívével lát.
Üzen az elme a mindenségnek,
nyisd ki a szemed, lásd a csodát!
Nem volt bennem, csak egy hű vágy,
alkotni óhajtott a lelkem,
de nem volt ez több, mint kívánság,
míg el nem jöttél, mit se tettem.
Ígéret
Bármerre nézel,
bárhova érzel,
kapod az ívet rendesen!
Ars poetica
sótlan skicceken a girhes giccsek
iksz ipszikon zének pont ez smakkol
enyhe renyhe rímek erjednek míg
az avantgárd az avittba markol
Mulhatatlan szerelemmel
Az étel zamatos íze vagy,
pintyem csőrében a mag,
virágfürt Jácint homlokán...
Miért csak kísértesz, egyszerűség?
Gazdag ifjú vagyok, ráadásul
pazarló. De a százszor szép szívem
szépen tündököl, néha búsul.
Üres tekintettel várom a holnapot, mit csak túl szeretnék élni,
Üres testem fáradtan mered, csupán pihenést szeretnék kérni,
Üres szívvel hajszolnám álmaim, ám a motiváció is menekül tőlem,
Üres lelkem kiutat keresne, miközben önmagam ostromlom bőszen.
Kozmikus erők találkozása a sárospataki aligátoretető tónál!
Mosolygós, kedves kisbabák operát hallgatnak!
A juhok természetesen csak legelnek,
az emberek lazán feleselnek.
Mért nem teszem le a tollat?
Hogyha még gyönyörű mondat...