Versek a művészetről
Ez aztán a nagy talány,
csodálja ország-világ,
szárnya van, de lába is,
kecses is, de erős is,
összedugja fejét sok tudós,
telik az idő már, valaki felkiált...
Nem számít
Nem számít semmi más, csak csináljam.
Nem számít már erőm sem, csak bírjak még, de elfáradtam.
Nem számít bűnök sem, melyeket sorra írok.
Nem számít tehetség sem, megláncolva vagyok.
A boldogságra nemcsak várni kell
Mert magától soha nem jön el
Érte szenvedni tűrni mindent feladni
Angyallá válva pokolra jutni kell!
Ősz eleji hangulat
Lágyan suhant át a fák között
a szeptemberi szél, s lágyan
billent meg tőle minden levél,
gyengéd üdvözlése ez a közelgő ősznek.
Nem számít a tegnapi gondolatom,
(mert) valami újat hozott a szél.
És én ezt elfogadva mondogatom:
legalább - vagy - valósulása cél...
A költő
Átadja magát ösztöneinek,
gyönyörnek, gyötrelemnek,
ragadozó vágynak,
könnyelmű szándéknak,
véges kalandnak
anélkül, hogy elvesztené önmagát,
egy szál pallón tartja egyensúlyát a
mélységek felett, kihasználva...
Érzelem
Anyámnak volt egy nagy
álma
láttam én a két szemén
valami őt nagyon is bántja
szívében úgy érzi
nincs remény
hosszú fekete hajába
olykor csillagszirmokat szórt az est...
Szeretnék festeni csodás képeket,
mikor ezüstköd fedi a réteket,
láttatni hajnali bíborragyogást,
ahogy fákon dolgozik a fakopáncs.
Salzburg városában
Mozart muzsikája
Szebben szól, mint máshol.
Máshol a világon.
Irgalmatlan izgalmas irgalmak
Rendezetlen remények beszédek
Otthontalan konok honok
Didergő melegségek viharok szelek...
Mások isteni példáját csodáltad.
Azt a csodás pillanatot vártad,
Amikor rajtad keresztülárad:
Hogy kitáruljon a szíved,
Hogy elinduljon a kezed,
S ami szívből jön, tegyed.
Azon tűnődik el, hogy merre tartasz?
Zúgnak a hangok, de továbblépsz.
Életed mindig boldogságért harcol.
Bár tudnád, mennyire van messze még?
Szalad az ecset,
Megszínezi a vásznat,
Ne mozdulj, kedves.