Versek a nagymamákról
Még kicsi, mozgékony gyermek voltam,
Édesapám feladatot adott.
Mire megjön estére, meglegyen,
mert minálunk rend és fegyelem volt.
Lezárta száját a stroke,
És jobb keze béna volt.
Bal keze fogta kezem,
S mindent elmondott nekem.
a reflektorfények összegabalyodva
hálót alkotnak
szintek rétegek gurulnak
kivetülésükön
én közéjük szorult szempár
kacsázok a nyílt
terek párás felületein
jéghideg placcsanásokkal...
Rég látott unoka lépett be a házba,
nagyanyót meglepte, mert még nincs vasárnap.
Jaj, a szülőanyja kirakta a szűrét,
gyermekére rakta mind a saját bűnét!
"Most tél van és csend és hó és halál",
Szemem hiába keres, nem talál.
Bátorság, kicsim, bátorság!
Lépegess bátran, csillagom!
Majd vigyázok, hogy el ne ess,
csöpp kis kezedet majd fogom.
Máli néni kiflit sütött, óriást.
Hat unoka nézegette, mily csodás!
Olyan nagy, hogy elég hatnak?
Mind örülne egy falatnak.
Nézem a tévét: edények halmaza csillog,
Öt szakácsjelölt, mint őrült gépezet, kapkod,
Fordul az óra, s kezük a magosba lendül:
A kamera elé egy negédes mosolyú perdül...
Kitekintek az ablakon,
Gyönyörködöm a havas tájon,
Jeges érzés járja át szívemet,
S lejátszom magamban az emlékeket.
Talán ma áldás száll az egész világra.
Megváltó sem jön el este majd hiába.
Szeretet költözik emberek szívébe,
nem lesz most egyedül, hiszem, senki végre!
Még meg sem születtél, ő már aggódott érted,
szívében előre elkészített egy helyet néked,
a szeretetnek milyen különleges formája,
várni, hogy megszülessen a várva várt unokája.
A szürke fellegeken sietve hasít át a kikelet.
Lágy, édes szellőt hoz, finom, mint a lehelet.
A kisszoba sarkában bújik még a hűvös csend.
Esti csend. Reggeli csend. Örök csend.
Lelketlen már ez a lakás, üres és fakó,
A kőbányai lakásban a Csend az új lakó.
Nagymama 2.
Sosem fogom feledni fogatlan mosolyod,
Ahogy kora este nevemet mormolod.
Csendesen beköszöntem hozzád...
Szomorkodók hada
Egy hajnalban szépen elmentél haza.
Most csillagösvényeken jársz,
földi gondoktól vagy szabad.
Hold, titkoknak tudója
Ki az unokáját karjaiba veszi,
Minden baját-búját rögtön elfeledi.
Nincs is az életben ennél szebb pillanat,
Hacsak az nem, mikor a kicsi már szalad.