Népköltészet
Egy rónasági szöginy betyárlöginy csárdabéli vigadalmi kesergője
Húzd rá, Czigány, de úgy húzzad...
hogy béle, búsló szívem mögszakadjon,
hogy éngöm az erdög es mögtagadjon,
úgyám, hogy a tűzízű-jóbor vigasza erőbe kitartson!
Faluszélén muzsika,
táncol a kis Zsuzsika.
Pörög-forog szoknyája.
Nézd, hogy járja a lába.
Feketerigó szállt szívemre,
Bánatát messzire fütyüli,
Kedves párját rég nem találja,
A szerelmet földbe temeti.
Szívem nemes tűzhely,
Benne ég minden érzés,
Ami létezett, és még nincs,
Ami van, mind a legnagyobb kincs...
Éljen, éljen! Brekeg néped,
s a mocsárban kiáll érted.
Szemük dülledt, rajta hályog,
nem sikerül tisztán látnok.
Egyik kezemben fakanál,
másik kezemben egy pohár,
tele finom vörösborral,
a finom szőlő zamatával
Édesanyám emlékkönyvének története
Egy Évkönyvet keresve
Anyukám Emlékkönyve
Került épp a kezembe.
Hallottam egy régi mesét,
Amolyan székelyföldi monda-regét.
Távol Balánbánya hegyei felett,
A szép Tarkő ablakában ülve kimeredett.
Édesanyám emlékkönyve
Egy Évkönyvet keresve
Anyukám Emlékkönyve
Került épp a kezembe.
Édesanyám emlékkönyve
Egy Évkönyvet keresve
Anyukám Emlékkönyve
Került épp a kezembe.
Érik már a szőlő, babám, gyere, szedjed.
Finom szőlőből édes nektár legyen.
Édes, mint a csókod, oly forró, mint a jó bor.
Szedjük, szedjük gyorsan kosárral, ládával.
Még a szüret tart, addig szedem babámmal.
Nem látod a fától a nagy erdőt.
Pedig oly szép, szívmelengető.
A madarak dalát sem hallod.
Pedig szívből dalolnak, tudod.
Ma még messze ködlött az ősz,
medvét kerget Szárhegyen a csősz,
megpihent a parkban, a kőhídon,
ne próbálkozz vele, igen kigyúrt idom.
Katalinka szájal.
Jönnek a tálibok;
burkába teszik,
onnan is kiveszik.
Hajnalcsillag fenn az égen.
Dalold el az én dalom.
Dalold el, hogy érte élek.
Minden áldott hajnalon.