Népköltészet
Álmodoztam arról, hogy véd-e valaki.
Véd, mint egy hálót a labdák elől.
Egy játékos, mely tudása angyali.
Mert ő egy igazi hálóvédő.
Balázs, a vitéz útnak eredt,
Háta mögé többé nem nézett.
Hosszú út ez, és olyan nehéz;
Mert keresni indult kedvesét.
Egész világot szereted,
mégis egy szegletében éled
végig egész életed,
otthonodat megépíted.
Hat napra eltiltott a fészbúk,
Természetesen alaptalanul, (hehe)
Kétszer osztottam meg a bűnös képet...
(aki szabadelvű, az sosem tanul)
Elég volt már, elég,
küzdöttem eleget!
Megjelölt a halál
ezerszer engemet.
Jánoséknál ég a pilács,
Lopják már a szomszéd birkát.
Folyónak vize csendes,
a babám csókja édes,
felöltözött szép ruhába,
úgy jön velem el a bálba.
A nő olyan, mint a rózsa,
Illat és szépség hordozója.
Rózsa - a virágok királynője,
Nő - a szerelem Istennője.
Pirkadatkor új nap virrad,
Lámsza lánya, szép Jázmina
Hű párt keres, érintetlent,
Aki kitart őmellette.
Apadó kút fenekéről
süllyedő szem bámul,
kicsavart fa gyökeréből
száradó rög rám hull.
Régen, amikor még nekem énekelték,
az is úgy tűnt, mintha én fújnám a dalt.
Ma a világ hallgat, hallgatják, mint újat,
s az én számról vissza ez az ének hajt.
Ébren a vágyam, a köd gomolyában
a hajnali visszhang nyers dala tép.
Az ösztöni szó még fátyla mögött ég,
várakozásban reszket a lét.
Hej, fölfakad álmom, a reggeli tájon
egy ünnepi szép rege-szarvas igéz.
Szeme messzire néz.
Napkorong-Atyánknak képe szépen díszíti
az Első Nap lapját égi naptárunkban.
Szemhatáron túlról sugárzó őstenger
hős vizén leszálló láng-arany vasárnap.
Tűzről pattanva elém táncoltál,
gyors mozdulattal elvarázsoltál.
Eszem, eszem, eszem elment, elvitted te,
szerelembe estem megint, megint bele.
1.
Pásztortűznél ketten voltak,
száraz ágat lángba toltak.
Rezgő fénynél két árnyalak,
így jöttek szájra a szavak...