Népköltészet
A macskám falat kaparász,
Kezemben egy nagy kalapács,
Mivel meg lesz javítva az őrangyal fuvolája,
Fölöttem ragyog az igazság dagadt kupolája,
Duzzad a lelkem, hogy milyen rímet idetettem,
Idegelnek a bronz űrhajóval jött idegenek,
Készül a háború, mit a világ ellen terveznek...
Putnoki Friss Lóránt igaz ember
volt nem gazember és néha
d-vel írta inkább nevét
(meg rövid o-val)
Ha úgy szeretnéd, én gyönyörű mátkám,
mint boldog csolnakos legény,
sárga hajad fodros árján
szíved felé hajózom én.
Ha majd elmegyek
Semmit nem viszek
Amim van mindent
Itt hagyok neked
Nagyszüleim meszelt háza,
Öreg akácerdő zsúpfedeles vára,
Gémeskút volt udvarába`,
Vedrek kávájára akasztva
Régi történet, mi Veronában megesett,
mindenki ismeri, nem egyszeri eset.
Hazánkban is történt már valami hasonló,
itt is van két család, könnyezve gyászoló.
Volt egyszer egy prímás és az öreg hegedűje,
ha megszólalt, könnyeket csalt mindenki szemébe.
Olyan gyönyörű nótákat húzott a vonója,
a hallgatónak is megrezdült szívének húrja.
A föld másik felén kígyókkal lakik a pap,
ha hiszel Krisztusban, biz Isten nem harap.
Legyen csak már vége ennek,
Pihennék puha párnámon...
Most ütött éjfélt az óra,
Nótának kell jönni, itt az idő!
Dúdold-dúdold a dallamot,
Hadd hajtsam el a vírust,
Amíg te a ritmust adod!
Irigyeltem minden rózsaágat,
ami a lábad elé szirmot hullatott.
És te a földről féltőn felemelted
remélve, hogy életét még visszaadhatod.
...Ismert sok szép régi nótát.
Mikor hegedűjén játszott,
A fél falu vele dalolt.
Kedves angyal, én volnék a Pistike,
hiperaktív, ugri-bugri székely gyerek egyike.
Nem kell nékem semmiféle elektromos masina,
a civilizált világot vigye el egy lavina.
Fehér galamb, fehér galamb,
Odafönt az égen
Messze repül, égbe repül,
Mennybe siet éppen!