Népköltészet
Harmatcseppet könnyeznek a fűszálak.
Látom-e még az én kedves babámat?
Csipkebokor marasztalta hiába,
Vándorbotot szorított a markába.
Csak nagyon kevesen ismerték Atilla valós énjét,
s a kemény burok alatt rejtőző szívét.
Ezért egy hun teljesen másképp látta királyát,
annak minden tettét és apró mozdulatát.
Miután Onegesius házába bementem,
számára meglepő módon sokat kérdeztem...
Erdő mélyén jár egy malom,
megőrletem a bánatom,
felöntöm azt a garatba,
elúszik majd a patakba.
Négyszáznegyvennyolcat írtunk,
már jó ideje, hogy a hun birodalomban voltunk.
Aznap rettentő izgatott voltam,
órák óta egy csodás palota kerítésénél sétáltam.
Ott voltam, hol harsona hontalan dúlt,
Kocitusz kínjában Háromfejű sír,
bensőmnek kovásza katlanába fúlt.
Ott, hol alkóvban andalog Aranypír,
Jerikó révetegen ront mélységbe,
omlok odvas odúba, mely agg kősír.
Ha a magyarok istenét akarjuk keresni,
az idő végtelen folyóján kell visszafelé utazni.
Sztyeppéken vágtázó őseink napimádók voltak,
e vallást ugyanúgy uralták az élők és holtak.
A rózsámnak bársony szirma simul tenyerembe.
Ölel, takar, s óvón borul szerelmes lelkemre.
Akkortájt volt, hogy Csaba király és hunjai a magyarokhoz költöztek,
telt s múlt az idő, és a félelmetes harcosok lassan megöregedtek.
Egykori hunok szemüket is lehunyták, és borultak örök álomra,
csak könnyek hullottak egykori vitéz íjakra.
Részög embör, de tántorog,
mindön kutya reámorog,
bortú` jó` mögtá’tosodik,
oszt hama’ elá’mosodik.
Évszázadok óta szunnyad a hős király világtól elzárt sírjában,
ősi sírhalmok eldugott szomszédságában.
Fekete föld hullott e méltóság koporsójára,
csak a székely ember emlékszik már Csaba királyra.
Bolondozós kedvem van,
kifutok a rétre,
rökönyödött emberhad,
ne forduljál félre!
Édesanyám muskátlis ablaka
Szeretettel kirakva-kirakva
Az én babám csókot lopott alatta
Szeret engem soha nem tagadta
Tulipiros tulipán
napraszőttes szoknya
tulipiros lányka orca
tavasz tündérkének
illatos otthona.
A minapi járás e tájékon
Legelő előttem és ménes mellettem.
Török köles vala az ebédem.