Nőnapi versek
Nyíló piros, pompás színben,
Illatozó, drága kincsben
Ott lapul a szirmok alatt,
Ha keresed, el nem szalad.
Kedves szavak, egy szál virág,
ennél többet nem is kíván
egyetlen nő sem nőnapon.
Kezesbárány, megszelídül
meglásd, ezen az egy napon.
Sötét árnyék borul e nemes napra,
de ne gondolj a leskelődő bajra.
Nőnap közeleg, de elhatároztam,
hogy én minden nap ünnepellek téged.
Végre itt a tavasz, természet éled,
virágok szirmain szálljon e dallam.
Szép március ma ünneplőbe jön,
rügyfakasztón pezseg tőle a lét...
Egymagában csatangol az Isten.
Eldöntötte, többé ránk se néz.
Piroslik és sárgállik ma a sok virág szirma,
ki ne tudná, hogy nőnap van, `iszen ki van írva
minden még ma nyitva lévő virágbolt-ajtóra,
s ingerület támad a sok férfi halandóra.
Te drága Nő, kit Isten szépnek teremtett!
S benned a világnak egy új élet lett,
A férfinép tisztelettel, szeretettel hoz áldozatot,
Te vagy, ki világra hoztad imádott gyermekét,
Te, ki szerelmeddel őrületbe kergeted a világot
Álruhát ölt az esti fény
Női álcát kap sok remény
Kicsit álmos kicsit bájos
Fő hogy mosolyát küldi felém
Szemnek az ébredés, pillának az álom,
Ringó harmatcseppek sejlő napsugáron.
Ne csak ma köszöntsük és méltassuk a nőket,
nekik köszönhetjük, hogy ilyen szép az élet.
Köszöntsük és szeressük mindennap őket,
mert csak együttlétünkből fakasztjuk a létet.
Nő vagy, csillogtasd hát fényedet,
Ne takard el sugárzó szépségedet!
Örülj a lelked elragadó vonzásának,
Érzékeid páratlan bűbájosságának!
Nő vagyok. Szívem oly hálás,
mert e lét ajándék, áldás,
asszonnyá te tetted testem,
s dús tejű anyává lettem.
Táplálék vagy nekem,
sugárzó fény a bőrömön.
Kezeden nyugszik meg kezem,
mint apró bogár a kövön.