Nőnapi versek
Mai napon ünnepeljük emberlétünk szebbik felét.
Isten áldja kicsiny kezük kedvességét.
Óh, csodás hölgyek,
ma titeket ünnepel
minden férfiú!
Virágok helyett
kerüljön az asztalra
egy palack aszú!
Képzelet és a valóság, avagy A Nők napja és másnapja egy kis humorral
Bevezető:
Képzelet az író legdrágább kincse,
szavai az erdő büszke szarvasa,
fájdalmasat is olyan szépen leírja,
hogy az olvasó örömmel olvassa.
Mily szép és csodálatos szó a Nő,
De csak, ha a fejünkre nem nő.
Mindennap boldoggá tesznek minket,
Ehhez elég az is, ha láthatjuk őket.
Ő anyád, húgod,
lányod, szeretőd,
barátod -
csendesen forrongó,
hirtelen kitörő vulkánod,
békés otthonod...
Lelkünk, mint a harmat,
Érzékeny, ha éri erős fény,
De abból a seb
Nyomtalanul nem tűnik el.
Fészkeitekben ring a holnap,
friss, ártatlan szüzek.
Valahol gyermekek dalolnak,
tavasz, remény, rügyek.
Csak egy szál virágot szorongatok,
és nem nagyon tudom, mit mondhatok.
Csak hallgatom a lelkemben zengő éneket,
s nem tudom, hogy köszönjem meg az életet.
Tavaszi zsongás
melengeti lelkem.
Nyíló virágokkal
üzen a lelkemben.
Piros arcú, szép kedvesem,
Gyönyörű kis szerelmesem!
Virágomat eléd rakom,
Drága kezedet csókolom.
Női testben női lélek, veletek a szív serényebb,
Szavaitok lágyságában, hullámzik a vágy álmában.
Reggeli harmat csillog a réten,
Járjatok mindig hamvasan, szépen,
Rezdül a fűszál, csendül az erdő,
Veletek örvend Nap, Hold s a felhő.
Isten utolsó műve
Az érző férfi bűne,
Ami a gyengéje lesz,
Mégis erősebbé tesz.